Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-06 / 235. szám

akcióbizottság alakul A Hazafias Népfront Bor­sod megyei elnökségének irá­nyításával működik majd az a műszaki akcióbizottság, amely október 12-én 9 óra­kor tartja alakuló ülését a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtárban. A bizottság a tanácsi választásokon java­solt, kisebb községi beruhá­zások, bővítések, felújítások megvalósításához nyújt majd segítséget, elsősorban tanács­adói minőségben. Eddig 76 műszaki aktíva jelentkezett Borsodban erre a társadalmi munkára. Az akcióbizottság járási csoportokat létesít majd a megyében. íjc Mester és tanítványa — o MÁV miskolci tanintézetében. (Vadas Zsuzsa felv.) itt egykor kosarat fontak Hogyan születik a város? Nyugtatok, altatók, hódítók Volán mögött nem ajánlatos A gyógyszerekhez mellé­kelt tájékoztatót kevesen ol­vassák el, s még kevesebben fogadják meg a figyelmez­tetést. Pedig hány közleke­dési baleset nem történt vol­na meg, ha a volán mögött ülő vezető nem áll valami­lyen gyógyszer hatása alatt! Ecsy Zoltán gyógyszerészt, a miskolci Oroszlán Gyógy­szertár vezetőjét kértük meg, hogy ismertesse azokat a gyakran használt gyógyszere­ket, melyek hatása károsan befolyásolja a gépkocsiveze­tők figyelmét. Csökken a figyelem — A gyógyszerek nagy ré­sze korlátozza az ember cse­lekvőképességét, mivel a központi idegrendszerre hat. Csökkenti az agytevékenysé­get, s az információk sebes­ségét annnyira lefékezi, hogy azok egy része el sem jut az agy megfelelő területére, így a veszélyhelyzetet a szer­vezet nem tudja kellőképpen érzékelni. A válaszreakció le­lassul, s a gépkocsivezető képtelen a körülményekhez szükségéé gyorsasággal csele­kedni. Ebbe a csoportba tartoz­nak az altatók, a nyugtatok és az úgynevezett tranquü- lansok, magyarul „lecsende- sítők”, amelyek a központi idegrendszer bódítói. A há­rom gyógyszercsoport között a kifejlődő hatásban van mi­nőségi, illetve fokozati kü­lönbség. A leggyakrabban szedett altató és nyugtató a Dorlotin, az Etoval, az Eunoc- tin, a Hypnovül és a Tardyl. Ezek a szerek az agykéreg­ben fejtik ki hatásukat. Sok gépkocsivezető nyug­tató szedésével próbálja le­küzdeni idegességét, mielőtt hosszabb útra indul. Ilyen ismertebb gyógyszerek az előbbiekben említett tran- quillansok közül az Andaxin, az Elenium, a Seduxen és a Trioxazin. Ezek a szerek sem segítenek a vezetőnek. A szervezetnek ugyanis szüksé­ge van az egészséges feszült­ségre. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek egymás hatását fo­kozzák. Szaknyelven ezek a Synergisták. A nyugtatok, altatók szedése mellett az alkohol fogyasztása kataszt­rofális következményekkel járhat, ugyanis a szesz syner- gista hatása révén sokszoro­sára fokozza még egy arány­lag ártalmatlannak vélt nyugtató hatását is. Az al­kohol egyébként önmagában is károsítja a központi ideg- rendszert. A Sapilent és a Teperin nevű gyógyszer dep­resszióellenes hatása révén ismert. Ezek szedése sem ajánlatos vezetés közben, mert szintén az idegrendszer­re hatnak. Hasonló a helyzet a fájdalomcsillapító gyógy­szerekkel (Demalgon, Dolor, Nidol, Barmamid), melyek többek között altató kompo­nenst is tartalmaznak. A laikus nem is gondolná, hogy a magas vérnyomás el­len szedett készítmények is veszélyesek lehetnek. Ebből a csoportból csak a legismertebbeket soroljuk fel: Rausedyl, Agatheosan, Sanotensin, Tendor. Tilos tábla az izgatószereknek A gyulladáscsökkentő an- tiallergikumok (Pipolphen, Sandosten, Suprastin), a há­nyáscsillapító Daedalon, To- recán is az idegrendszerre hat. Az atropin-tartalmú sze­rek a térérzékelést, a távol- sógbecslést zavarják a pupil­la tágítása révén. A Centedrin és a Gráciáin élénkítő gyógyszerek, hatá­suk tehát épp ellentéte az altatókéval és nyugtátokéval. Téves az a hiedelem, hogy a gépkocsivezető ezekkel el­lensúlyozni tudja a kimerült­ségét, vagy a többi gyógy­szer és a szesz hatását. Ezek a készítmények csupán a fá­radtságérzetet szüntetik meg, s amikor hatásuk megszűnik, a vezető szinte perceken be­lül elalszik a volán mögött. BÓTA SÁNDOR Cukorgyártás három műszakban Szerei a sÉisil Az utóbbi években jelen­tős összegeket költöttek me­gyénk mezőgazdasági nagy­üzemei tárolók, raktárak építésére. Ahol szükség volt rá, igénybe vették az állami kedvezményt is. Borsod leg­nagyobb terménytárolójá­nak, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat miskolci toronysilóinak zsaluzása után most a szerelők veszik bir­tokukba a belváros fölé emelkedő betonépítménye­ket. A henger alakú épít­ményekbe óránként 60 ton­na terményt szállító beren­dezések kerülaek. Az új lé­tesítmény 1975-re készül el. Hidegen gyűjtik a tejet A miskolci tejüzem kör­zetében 10 nagyobb „mély­hűtő" állomás működik, amelyekben naponta 8—15 ezer liter tejet tárolnak négy-hatfokos hőmérsékle­ten. Amíg a tartálykocsik az üzemig érnek, a tej hőmér­séklete legfeljebb egy-két fokot változik. Dr. Kertész Istvánnal, a Leninvárosi Tanács Végre­hajtó Bizottságának titkárá­val arról beszélgettünk, hogy milyen érzés olyan város ve­zetőjének lenni, amely teg­nap még pár száz lelket számláló falu volt, s holnap nagyváros lesz. Kétezerben Leninvárost hatvanezren lak­ják, többen, mint most Óz- dot. Két ács, két kovács Feljegyzés a harmincas évekből: „Tiszaszederkény lakossá­ga 1710 lélek (922 férfi és 788 nő). A körorvos Sajó- szögeden (7 kilométer) talál­ható, szülésznő helyben is van, gyógyszertár szintén Sajószögeden található. Kór­ház Miskolcon van (36 kilo­méter). Ivóvizük kitűnő. Két református elemi népiskola van, két tanerővel és két tanteremmel. Van még gaz­dasági ismétlőiskola is és is­kolán kívüli népművelés is folyik. A MÁyAUT társas- gépkocsijáratai naponta többször is érintik. A köz­ségben öt szatócs, négy ital­mérő, három cipész, két ács, két kovács, két kerékgyártó és két hentes-mészáros mű­ködik. Mint háziipar a ko­sárfonás széles körben elter­jedt. A jövő fejlesztési ter­vei: a villamosvilágítás be­vezetése és a kultúrház meg­építése”. Fél emberöltővel ezelőtt még nem volt villany, az ipart csak a kosárfonás je­lentette, az olefinprogram mai fellegvárában. A nagy változások korát éli a város, viharos múltja sem tud fel­mutatni hasonlót. Nemcsak erővel, szóval is Az olykor gátló, olykor se­gítő urbánus hagyományok­kal nem rendelkezik a vá­ros. Ez jó is, rossz is. — A tapasztaláson alapu­ló hagyományokat lelkese­déssel pótolja ez a fiatal vá­ros — mondja dr. Kertész István. A fiatal városban fiatal emberek élnek. Nem közömbösek, s így hamar kötődnek ehhez a gyökérte- len városhoz. A kívülálló, ha látná, ha hallaná őket, hihetne, hogy túzottan is kö­vetelőznek az ifjú lokálpat­rióták. .. Pedig csak a kor­szerű iparhoz illő, korszerű várost szeretnék megterem­teni. Ez az, ami összefogja ezt a sok helyről verbúvá- lódott közösséget, ez ösztön­zi, s egyben jogosítja fél őket, hogy ők meg bennün­ket, a város elöljáróit ösztö­nözzenek. A viszony tehát kölcsönös, s amikor például segíteni kellett a városköz­pont parkjának rendezésé­nél, vagy a tiszalöki úttörő­tábor építésénél, ásót és la­pátot fogtak ... De nemcsak erővel, hanem szóval is se­gítenek bennünket a fiata­lok. A szakbizottságokban dolgozó ifjú mérnökök és közgazdászok véleményét is magába foglalja az a hosz- szútávú, 1985-ig szóló város- fejlesztési terv, amelyet az augusztusi tanácsülés foga­dott el. Az alapítók fiatalok A megye településhálózat­fejlesztési tervében kétezer­ig követhető nyomon a már az Árpád-korban is fennállt település sorsa. Három évvel ezelőtt még tízezren sem lakták a vá­rost, jelenleg mintegy tizen- négyezren élnek itt, s 1985-ben a lakosok száma eléri a félszázezret. Tizenöt esztendő alatt, 1970-től 1985- ig körülbelül 13 ezer új la­kást építenek. Ennél több új lakás Borsodban csak Mis­kolcon készül. Tíz-húsz év múlva a most még csak for­málódó város lakói meglett emberekké válnak, s fiaik­nak, unokáiknak büszkén mesélhetik: Bizony gyere­kek, én már ott voltam az alapkőletételnél is. B. I. A vezetékek gazdái Leninváros és az országha­tár között készül az etilén­vezeték, amely az olefinmű­vet köti majd össze az Uk­rajnában működő kalusi mű­anyaggyárral. Az idei év vé­gén megkezdik a Testvériség elnevezésű nemzetközi gáz­vezeték építésének előkészíté­sét is. A két nagyfontosságú csőhálózat átadása után kö­rülbelül két év múlva 500 ki­lométerrel nő majd az a ve­zetékrendszer, amelyik a Kő- olajvezeték Vállalat miskolci üzemegységéhez tartozik. Tállyai történetek Hosszú ideig vitáztak a kutatók Tállya község ne­vének eredetén. Érthetetlen volt a két ly a község ne­vének írásában. Több el­képzelés született e nyelv­tani furcsaság magyarázatá­ra. Tállya a nyelvészet szerint horpadást, völgyet, rétet, tájat, a táj pedig legelőfélét is jelentett korábban nyel­vünkben. A török-tatár dú- lás idején Tállyát is érin­Az aradi vértanúk Szeptember 8-án kezdték meg a répa feldolgozását a Szerencsi Cukorgyárban. Az­óta az üzem 4200 vagon cuk­rot termelt. A feldolgozási szezon előreláthatólag ja­nuár elejéig tart. Az idei répa több cukrot tartalmaz, mint a tavalyi, és nem aka­dozik a földekről való be­szállítása sem. Az egykorú metszet a kivégzést ábrázolja. Színhelye az aradi vár külső sáncfala, amelynek tövében hátrakötözött kezű, ing- ujjas férfialak áll a kivégzőosztag előtt. A lőporfüst eltakarja a férfi arcát, így nem lehet tudni, hogy az ismeretlen szerző kit akart ábrázolni az 1849. október hatodikén kivégzett magyar tábornokok közül. Felté­telezhető, hogy ez a személytelenség szán­dékos, a művész ebben az egy vértanúban mind a tizenhármat láttatni kívánta. Azo­kat is, akik nem a kivégzőosztag fegyverei elé, hanem a bitófa alá kényszerültek állni. A császári parancs, amelyet I. Ferenc József írt alá, tizenhárom magyar katonai vezető halálát rendelte el: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Dessewffy Arisz­tid, Kiss Ernő, Schweidel József tábornokéi és Lázár Vilmos ezredesét. A kivégzés mód­ját főbelövésben, illetőleg akasztásban hatá­rozta meg. Nem szerepelt ebben a parancs­ban az első magyar felelős kormány minisz­terelnökének, Batthyány Lajosnak a neve, őt ugyanezen a napon a pesti Neugebäude kaszárnya udvarán végeztette ki a szabad­ságharcot leverő Habsburg-hatalom hóhéra, Haynau. Azóta Magyarországon ' minden évben gyásznap október hatodika. Csaknem egy és negyed évszázad múlt el, de elmúlhat még sokszor ennyi, az aradi vértanúkat mégsem felejti a nemzet emlékezete. Van beletörődő gyász, amelyet az eltelt esztendők elhalvá­nyítanak, az aradi tizenhárom emléke azon­ban ma is eleven és az marad az idők vé­gezetéig. A később született és az ezután születendő nemzedékek egymásnak adják át a gyász szinte családias kötelességét azzal a gondolattal, hogy a szabadságharc vezetői­nek mártiromsága nem volt hiábavaló. Ha­láluk jelképpé magasztosult a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért foly­tatott harcunkban. A vértanúk példája az önkény elleni kér­lelhetetlen és bátor harcra ösztönöz. Örök tanulsága, hogy a szabadság, a függetlenség, a haladásért vívott harc adott történelmi pillanatokban azt követelheti a nemzet fiai­tól, hogy az életüket is legyenek készek fel­áldozni a nép ügyéért. Az 1849-ben kivég­zettek egy eltiport szabadságharcot követő kegyetlen bosszúhadjáratnak estek áldozatul. De a hóhérok számítása nem vált be, nem is válhatott be, mert az igazságtalanságban fogant erőszak sohasem vezethet tartós ered­ményre. Az 1849-es vértanúk emléke csak megacélozta mindazok erejét és elszántsá­gát, akik vállalták a harcot a szabadságért és függetlenségért 1919-ben, majd a két vi­lágháború között nemzetünk és népünk sor­sának jobbátételéért. Mindenekelőtt a kom­munisták szálltak szembe a Haynau-nál is kegyetlenebb elnyomókkal országunk törté­netének legsötétebb időszakában. Igaz, a szocialista Magyarországon a hala­dás és a nép jóléte valamennyiünk minden­napos cselekvésének célja, más szóval nem­zeti, össznépi program. De a világ más ré­szein még gyilkolhat az önkény, eltiporhat­ják a haladás erőit, véres megtorlást foly­tathatnak. A durva önkény bárhol a világon csak át­menetileg győzedelmeskedhet. Mert bár a haladás útját hősi halottak sírjai szegélyezik — az ügy azonban halhatatlan. Erre tanít az aradi vértanúk soha el nem halványuló emléke is, amelyet akkor őrzünk a leghíveb­ben, ha mindig és mindenütt kiállunk az egyetemes emberi haladás, a szabadság és a függetlenség ügye mellett. ÁRKUS JÓZSEF Tállya = csikólegelő? tették e hordák, így a köz­ség neve török eredetű. A táj és tája szók „csi­kós” értelemben előfordul­nak Árpád-kori okirataink­ban. A tály és tállya török­tatár nyelven azt jelenti, hogy csikó. Tállya tehát azt jelentené, hogy csikólegelője. Az Újfalu — a jelenlegi Tállya —, amely a későbbi századok folyamán épült, sejtetni engedi Öfalut, amely elpusztult, s a neve is telje­sen feledésbe merült, ha­csak nem az Erdőbénye fe­lé eső Ó-vár nevezetű hegy­ben él még emlékezete. Az Ófalu-Tállya az Újfalu köz­legelője, ahol a pásztomép lovait legeltette. Minden valószínűség szerint ezért maradhatott meg a község nevében a két ly, mintegy jelezve a birtokviszonyt, hogy az a terület, melyen most a község fekszik, egy másik község, Ófalu birtoka volt. Először 1242-ben említik a községet. Az' Árpád-kori ok­levelekben Thollya alakban is találjuk. Voltak olyan el­képzelések is, hogy Thollya az Itália szóból származhat, s a tatárjárás után Tállyára és a Hegyaljára telepített olaszoktól kapta a nevét, akik az őshazájukra utaltak a helységnévvel. Az olaszok betelepítése Tokaj-Hegyaljára és konkré­tan Tállyára. bizonyított tény. Ezt az elképzelést alá­támasztják a közeli közsé­gek, hajdani mezővárosok nevei is: Bodrogolaszi, Olasz- liszka és sok olaszos hang­zású dűlő és domboldal el­nevezése is. G. KOVÁCS LÁSZLÓ Felkészültek a luristaházak Színesednek a Bükk egy­befüggő erdőrengetegei, és egyre több turista keresi fel a hegyeket. A hét végére a szentléleki, bánkúti turista- házakba a vendégek százait várják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom