Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-26 / 72. szám
a miskolciaké a szó Jegyüzérek Tel'es gázzal a „tönk szélére?” Miután hosszabb ideje nem hoztak gázszámlát, „gázt adtam" önmagámnak és elballagtam a Hunyadi utcában levő befizetőhelyre. Legnagyobb meglepetésemre azt olvastam, hogy számlát csak április másodika után lehet majd fizetni. Ez még önmagában nem is lett volna nagy baj, jobb elseje után, mint a hónap végén pénzt kiadni, a befizető helyen azonban legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy a számla elmaradása miatt egyszerre kell háromhavi fogyasztást kifizetni. Nem tudom, hogyan gondolja ezt a gázművek. Talán a saját pénztárához hasonlítja a bérből élők házi kasszáját? Nem ártana valamilyen fizetési részletezést kitalálni, mert a gázműnek nem lehet célja, hogy a fogyasztók teljes gőzzel — illetve gázzal — jussanak a tönk szélére. M. I. Lebonthatnák! lsere egy-kófr padot helyezzenek. Ezáltal a tér középső részének mai sivársága is megszűnne. Varga János Miskolc, Győri kapu A volt perecesi őrház látható a képen, félig „szétszedett” állapotban. Nem lehetne lebontani, hogy ne csúfítsa a Kilián lakótelep és a Bulgárföld közötti területet? (Agotha Tibor felvétele) Több padot a parkokba! Mi, a Győri k*piv déli iskola és a közeli 12 lép^esphá- zas bérházak’ lakói nap mint nap láthattuk, hogy sem a felnőttek, sem a gyerekek nem kímélik a környező parkot. Nem tartottuk jó megoldásnak, hogy a park közepére pingpongasztalt helyeztek, mert annak környékét 15—20 méteres körzetben letapossák, nem is szólva arról a sok szemétről, amit a parkban szétszórnak. Erről egyébként az elmúlt évben a Déli Hírlap is írt. A pingpongasztal közelében van a homokozó, viszont az egész környéken nincs egy pad, ahová a gyermekekre vigyázó szülők vagy nagyszülők leülhessenek. Az lenne a javaslatunk és kérésünk, hogy az asztalt helyezzék máshová (esetleg a Szinva közelében létesített nagy labda-játéktérre), és hePorfelleg a buszban A Kilián lakótelepről naponta utazom a Tiszai pályaudvarra és vissza. Mint ismeretes, az ifjúsági háztól a Gyula utcáig építkeznek. A házgyári elemeket szállító autók sok sarat kihordanak a főútra. Most, a száraz, napos idő beálltával, ezen az útszakaszon a busz belsejébe rengeteg por hatol be és „kitart” a végállomásig. Több gonddal kellene tisztítani, locsolni ezt a részt, hogy az utasokat megkíméljék ettől a mindennapi ismétlődő kellemetlenségtől. H. J.-né Miskolc Használják ki a kettős megállót! A közlekedés meggyorsítására hozták létre a kettős villamosmegállókat. Sajnos, ezt a lehetőséget a villamos- vezetők nem mindig használják ki. Sokszor zárt ajtókkal megvárják az előttük levő szerelvény indulását, majd „bekocognak” a helyükre, és csak a következő zöld lámpára indulnak tovább. (Ezt főleg a Kun Béla utcai villamosmegállóban tapasztalom.) Ezért aztán gyakran előfordul, hogy nem két. hanem három villamosszerelvény várakozik, ami inkább lassítja, mint gyorsítja a közlekedést. A cél pedig nem ez, hanem a lehetőségekhez mérten sűríteni a járatokat, gyorsítani a közlekedést, hiszen ezt követeli városunk egyre növekvő forgalma — írja K. Béláné, miskolci levélírónk. Egyre több a dicsérő szó Mostanában sok levelet kap szerkesztőségünk, amelyekben a kereskedelmi dolgozók előzékenységét, egy- egy üzlet bő áruválasztékát dicsérik. A László Jenő utcában levő 4. sz. fűszer-csemege bolt dolgozóinak munkájáról, udvarias, kedves magatartásáról ír T. I. miskolci levélírónk. A bolt vezetőjének munkáját éppoly dicsérettel említi, mint azt az elsőéves tanuló kislányt, aki kitűnik szorgalmával. A környék lakói is nagyon meg vannak elégedve az üzlettel és szívesen keresik fel, mert mindig megtalálják a keresett árucikket. Az elmúlt napokban a Szikra moziban szerettem volna megnézni a Mackenna aranya című filmet. Napokon át nem kaptam rá jegyet, azonban minden esetben kínálták a mozi bejáratánál az eladó jegyet — jóval magasabb áron. Nem ártana megnézni, hogy kiknek adnak ei nagy meny- nyiségben mozijegyet, amivel azután üzérkedhetnek — írja levelében K. P. miskolci levélírónk. A figyelmesség árnyoldala A villamoson fiatal, csinos mama ül, vele szemben nyolctíz éves fiacskája. Nincsenek sokan, de amikor felszáll egy huszonéves fiatal hölgy, a mama figyelmeztetésével szinte egyidőben pattant fel az ülésről a gyerek. A mama azonban baklövést követett el, mert így figyelmeztette a kisfiút: — Misikém, add át a helyedet a néninek! A fiatal hölgy szinte megvetően méri végig az anyukát, és figyelmet kívül hagyva a gyerek udvariaskodását, kifelé néz az ablakon A kisfiú pipacsvörös arccal, zavartan áll, nem tudja megérteni, mi is történt. Az anyuka arcáról pedig azt lehet leolvasni: hogyan fogja megmagyarázni a gyereknek, hogy azért máskor is legyen hasonlóan udvarias? F. É. Hová lett a derelye? Hetek óta járom a város üzleteit. Derelyét szeretnék venni, de nem kapok. Van Szerkesszen velünk! Március 17-i számukban a Szerkesszen velünk! rovatban arról szóltak egy olvasó levele alapján, hogy az újonnan létesített játszóterek és parkok védelmére kevés intézkedés született. Megállapításaikkal egyetértek, de úgy érzem, hogy addig is, amíg uralkodóvá váiik ez a szemlélet, hogy a parkok védelme, ápolása társadalmi érdek, sürgős segítségre lenne szükség. Félő ugyanis, hogy a nagy költséggel létesített parkok elpusztulnak. Mit tehet az ember? Sokat, nagyon sokat tehet a lakosság, de meg kell szervezni a segítséget. Mindenekelőtt felvilágosító munkát kell végezni a felnőttek és az ifjúság körében. Elszomorító, hogy a szülők (tisztelet a kivételnek) egyszerűen tudomásul veszik, hogy gyermekeik letapossák a virágokat, nem a kijelölt helyen játszanak, noha játszótér is rendelkezésükre áll. És gondoljunk a „toronyiránt” való közlekedésre, keresztül parkon, virágágyakon. Ez sajnos, nemcsak a gyermekekre, hanem a felnőttekre is jellemző. A hinták, libikókák kártevői nemcsak huligánok, hanem azok a gyerekek is, akik — szülei szeme láttára — nem rendeltetésszerűen használják a játékot. Szerintem a nevelést már az óvodában el kellene kezdeni. A KRESZ-oktatásban komoly eredményeket értek el az óvodások, iskolások között, hasonló eredménnyel lehetne foglalkozni a természet- és környezetvédelemmel is. Nem akarok senkit sem vádolni vagy megbántani, de tapasztalataim szerint ezen a téren még igen sok hiányosság van az iskolai nevelésben. Gyermekkoromban minden évben megtartották az iskolában a „Madarak és fák napját”, és az iskolai kirándulásokon tanáraink sokszor figyelmeztettek bennünket arra, hogyan kell óvni a természetet. Valamikor a parkok pázsitjain „fűre lépni tilos” táblák virítottak. Ezeket ma már nem alkalmazzák — vagy legalábbis ritkán —, arra hivatkozva, hogy az emberek eléggé öntudatosak. Pedig a jelek szerint elkelne a vizuális figyelmeztetés is. Ami pedig az új lakótelepek zöldövezeteit illeti... Szerintem a lakóbizottságok igen sokat tehetnének ezek megóvásáért. Gondolok itt a lakókhoz szóló udvarias, írásos felhívásra, s a lakógyűléseken való gondolatébresztő beszélgetésekre. Támogathatnák a lakóbizottságokat a parkok megóvásában a MIK házfelügyelői is. A város- gondnokság létszáma csekély, ezért is van szükség társadalmi összefogásra. De nemcsak a rongálások miatt kell szót emelnünk. Lapjukban is sokszor kifogásolták, hogy az új lakótelepeken is mindent eláraszt a szemét. Igaz, hogy megoldatlan a kuka-kérdés, de a fő hiba mégis az, hogy túl sokat szemetelnek a lakók. A járdákat még úgy- ahogy lesöprik a házfelügyelők az úttestet tisztítják a gépek és az utcaseprők, de a zöldövezettel senki sem törődik. A kertészeti vállalat évente egyszer, tavasszal átgereblyézi a pázsitot. De évközben — tapasztalatom szerint — még nyírás után sem gereblyézik össze a füvet és ezzel együtt az összegyűlt szemetet. Elkelne több szeméttároló edény a városban, különösen a Gvőri kapuban. S vajon miért felejtkeznek el a törmelék elszállításáról az éoítők. miután befejezik a munkát? A társadalmi összefogás mellett tehát több konkrét intézkedést várunk az illetékesektől is! , Dr. Kletz Andor Győri kapu 62. fszt. 1. gombóc, van nudli, ám derelye nincs. Ha néha-néha kapnak is az üzletek, nagyon kevés érkezik, s az pillanatok alatt elfogy. Sikeres mirelitkészítménynek bizonyult a derelye. és ezért nemcsak én várom, hogy lekerüljön a „hiánycikklistáról”. B. I.-né, Miskolc Figyelmesek a vendéghez A XXIV. sz. általános iskolát kerestem. Az Éva presszó felszolgálónőjétöl kérdeztem meg, merre találom. Percnyi türelmet kért, hogy a vendégek és a bolti dolgozók között helyettem ő kérdezze tovább. Megvallom, jólesett. Ám ebből még nem lenne írás. — De lévén az Árpád utcában két iskola is — az irodából kihívott üzletvezető a telefonkönyvből kikereste a számot és fel is hívta az iskolát. A számlában nem szerepelt az a bizonyos egy forint, amibe a telefonom került. Mit mondjak ehhez? Látták rajtam, hogy idegen vagyok és segíteni akartak. Ha szívesen emlékszem Miskolcra, miattuk is teszem. Perczel Miklós Budapest Nem először tesszük szóvá! Tudjuk, hogy az anyagi fe. dezet szűkös volta, a munkaerőhiány és a még mindig folyó csatorna- és kábelvezetések késleltetik a diósgyőri városközpont parkosítását. De már most ifi sort lehetne keríteni arra, hogy az Árpád és Kuruc utcai épületsorok között az új óvodaépület mögötti tarthatatlan állapotokat felszámolják. Ennek a területnek az elhanyagoltsága már nemcsak a közegészség szempontjából tűrhetetlen, hanem életveszélyes is. Az építkezés során összetört házgyári elemeket, betongerendákat halomra dobálták és olyan szemét- és építkezési törmelókhalmaz van már itt csaknem két éve, ami egyáltalán nem válik díszére a városnak. A gyerekek ezeken a labilis, egymás hegyén-hátán álló betohtömbökörr játszanak, ugrálnak. A minap is az egyik betontömb megcsúszott az egyjk gyerekcsoport alatt, és a csodával határos, hogy súlyos, vagy halálas baleset nem történt. Igazán itt lenne már az ideje, hogy a kivitelező vállalat kitakarítsa ezt a területet! Szabód i ózsef, Miskolc, Kuruc u. 47. sz. Rovatvezető: MOLNÁR SANDORNfi Telefonszáma s 18-224. Diabetikus élelmiszerek árusítása A diétás élelmiszereket fogyasztó betegek vásárlási gondjainak megkönnyitésére a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat üzlethálózatából tíz egységet jelölt ki a diabetikus élelmiszerek árusítására. Ezen élelmiszerek forgalmazása ezentúl az alábbi élelmiszerboltokban történik: 136. sz. bolt Miskolc, Széchenyi u. 17. 211. sz. bolt Miskolc, Széchenyi u. 19. 212. sz. bolt Miskolc, Ady Endre u. 14. 220. sz. bolt Miskolc, Petneházy bérház 235. sz. bolt Miskolc, Marx tér 602. sz. bolt Miskolc. Tanácsház tér 3. (édességbolt) 902. sz. bolt Miskolc, Kilián-dél, Kandó Kálmán u. 904. sz. ABC Miskolc, Gázon L. u. 9. 911. sz. ABC Miskolc, Szentpéteri kapu 912. sz. ABC Miskolc, Csabavezér u. 73. A koncentrált árusítás azért vált szükségessé, hogy szélesebb körű lehetőséget teremtsenek a hazai gyártmányú — a keresletnek megfelelően esetleg import útján beszerzendő — diétás élelmiszerek egyre nagyobb választékának biztosítására, valamint a különféle diétás élelmiszerek ugyanazon üzletben történő vásárlására. Az ismert termékek mellett a közelmúltban új készítmények is kerültek forgalomba, mint pl.: a diabetikus tejcsokoládék, o kese- rücsokoládék, édes, sós teasütemények, valamint a szörpök, befőttek különféle változatai. A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat úgy véli, hogy a megjelölt boltjaiban nemcsak Miskolc város betegei, hanem a megyéből ideutazó betegek is beszerezhetik a gyógykezelésükhöz szükséges diabetikus élelmiszereket
