Déli Hírlap, 1973. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-22 / 45. szám

A jelentkezés önkéntes — a szolgálat kötelező BÁNYAMENTŐK A borsodi sz'nmedence bányamentő szolgálatát 1952-ben hozták tétre. Még: abban az évben sor kerüli az első emlékezetes bevetésre is. Szuhakállón tizenheten maradtak lent a föld alatt, a szén és a vi* fogságában. Térképészek, geológusok siettek a mentők segítsé­gére, és amíg a vágatokban éjjel-nappal dolgoztak a lent rekedt pmberek kiszabadításán, fölülről egv egészen pontos fúrással sike­rült utat találni a reménykedő bányászokhoz. Így juttathattak le nekik élelmei, meleg ruhát. Egy hét eltelte után ismét szabaddá lett az út, s megláthatták a napvilágot. A föld alatti munkák során egy bányamentő életét vesztette. Felsőnyárádon 1955 augusztusában hét ember elöl zárta el a kivezető utat a víz. A máskor szelíd, bokáig érő Szuha patak a tízszeresére duzzadt, a réteken, 4aposabb szántókon bugyborékolva nyelte el a csapadékot a föld. m. víz az akna száján és a felszíni repedéseken át zúdult a bányái». A te­mérdek hordalék miatt hónapokig dolgoztak a mentők, anflíg eljut­hattak az iszappal borított távoli munkahelyig . . . Borsodban 270 bányamentő dolgozik és felváltva, ötös rajokba osztva teljesítenek szolgálatot a kazincbarcikai központi ügyeletén — ké­szenlétben éjjel, nappal A zöld mentőkocsi a bejárat előtt áll és ha baj van egy percen belül útnak indul. Még sűrűbb a csend Riasztáskor csak a legfon­tosabbakat közük az ügyelet- ; 1: hová kell menni és mi történt. A többit a helyszí­nen tudják meg. Molnár László számára ezek a legne­hezebb pillanatok. — Huszonöt év a föld alatt elég ahhoz, hogy az ember elfelejtse a félelmet. Mégis, ha életmentéshez hívnak ben­nünket. összerándul a gyom­rom. Az öcsém, az unokatest­vérem is bányász, és ilyen­kor ők jutnak először az eszembe. Az őszes, negyvenes férfi az elmúlt évtizedekben sok drámai küzdelem részese volt. Otthon, a család körében er­ről alig esik sízó. sőt ha men­tésből jön haza, még sűrűbb a csend, mint máskor. A szót­lanság a megnyugvást jelenti. — Hogyan lesz valakiből bányamentő? — A jelentkezés önkéntes, a szolgálat már kötelező. Mi akkor megyünk bevetésre, amikor a vágatokban dolgo­zók kifelé sietnek. Mindenki menti magát. ahog\l tudja, hogy mielőbb elérjq a fel­színt. Ha küldönc| jön — Mi mindig szolgálatban vagyunk. A munkahelyün­kön, bányában, sőt »ég ott­hon is. Ha küldönc jln, vagy telefonon hívnak, nlm kér­dez az ember. Ügyislminden odalent dől el — mAidja if­jú Harnócz SóndorJ aki az ormosi bányákban I dolgozó társaihoz hasonlóan éiost egy hétig a központi ifeyeleten teljesít szolgálatot. — Ebben nőttem fii. örök­ségként maradt ráfi ez a szakma. Apám minién bá­nyaszerencsétlenségnél első­ként indult társai falkutatá­sára. Sokszor lábatlalikodtam körülötte, hogy elölfcszítsem a felszereléseit. Bűiké vol­tam apámra, hogy ilyen bá­tor. Egyetlen áckolat Az a gyenge szén fújni kell a kálvháb; mélvén magától m Podhorányi László lapozva sorolja, ho; öt évben 151. a köv évtized alatt 52. m legutóbbi öt esztenc dig IS tüzet oltotta falaztak le a mun tői. Ha falat kell építi gatokban. hogy elzá vegőt a bánytűztől. 40—50 kilót cipelne! amelyet |n, a föld [gyullad, naplót az első Itkező fél |id 27. a iben pe­el. vaev ihelvek­Képviselői fogadónap Dr. Havasi Béla. a városi pártbizottság első titkára. Miskolc város 4-es számú választói körzetének ország- gyűlési képviselője ma 15 óra 30 perces kezdettel képvise­lői fogadónapot tail a váro­si tanács II. kerülni hivata­lában. Beszélvelések a szépről A Bartók Béla Művelődési Központ Sétány utcai Vasas­klubjában tegnap este új so­rozat kezdődött ..Beszélgeté­sek a szépről” címmel. Hall­gatói a szép fogaméval, a mai képzőművészeltel ismer­kednek. A nyitói előadást nagy érdeklődés niellett tar­totta meg dr. Végiári Lajos tőkeszu lek egymaga 18 kilo­gramm. — A banya sok figyelmez­tető jelet ad az öngyulladás előtt — jegyzi meg Csülik Balázs. — A melegedés mi­att gyöngyözik a szénfal, kát­rányszag terjeng, de a szo­kásosnál jobban izzad maga a bányász is. Mégis, legtöbb­ször már csak a füstre fi­gyelnek fel. Jóllehet, ma már kevés fa- acsolatot találni, mégis, ha tűz van, egyetlen állvány annyi saénmonoxidot bocsát a bánya levegőjébe, hogy az kétezer méteres szakaszon mérgezést okozhat. Pedig ak­kora utat megtenni a föld alatt csak hosszabb idő alatt lehet. A bányász biztonságot érez, ha eléri a síneket, mert ekikor már biztosabb a lépés is. A bányamentők pedig tud­ják. az utánpótlást, a köny- nyebb elsősegélynyújtást je­lentik a távolból felcsillanó acélszalagok. NAGY JÓZSEF — Hóvirágot tessék! (Ágotha (elv.) Borsodi pedagógu siók ások Az elmúlt tíz évben a me­gyei tanács és a helyi taná­csok 219 lakást vettek a pe­dagógusoknak. A körzeti is­kolákban és a városokban OTP-kölcsönnel segítették elő a szaktárgyat oktató ne­velők letelepedését. Ily mó­don eddig mintegy 800 bor­sodi pedagógus jutott lakás­hoz. A ló nem kerül múzeumba Az Állatiorgalmi és Hús­ipari Tröszt, január 1-től lé­nyegesen emelte a vágólo­vak és csikók árát. A jó ké­pességű sportlovak iránt .is megnőtt a külföldi érdeklő­dés: egy-egy jó csikót átla­gosan 42 ezer forintért ad­nak el a tenyésztő gazdasa­gok. Hogyan veszik figyelem­be a nagyobb keresletet a most megkezdődött idei te­nyésztési szezonban? A kér­désre Pál János, az Orszá­gos Lótenyésztési Felügyelő­ség igazgatója válaszolt: — Sehol a világon és ná­lunk sem lesz „múzeumi tárgy” a ló. de arra kétség­kívül szükség van, hogy a lótenyésztést az igényeknek megfelelően korszerűsítsük — mondotta. — Az ország lóállománya jelenleg 200 ezerre tehető, ami például az 1957—58. évi 700 ezerhez ké­pest nagy visszaesést mutat. Biztató viszont, hogy a né­hány esztendővel ezelőtti, évi 15 százalékos állománycsök­kenés mérséklődött, már csak 5—8 százalék. A kedvező köz- gazdasági feltételek ismere­tében remény van arra, hogy ez a folyamat véget ér, sőt, ellenkező előjelűre fordul. Nem munkalovakat akarunk tenyészteni — hiszen ezeket a gépek többnyire valóban kiszorították a termelésből —. hanem az igényeknek megfelelő verseny-, sport-, hátas- és tenyészlovakat. Az elmúlt évi tapasztalatok azt mutatják — és ez örvendetes —, hogy a mezőgazdasági üzemek egyre inkább fantá­ziát látnak az állattenyésztés­nek ebben az ágazatában: ta­valy 15 200 lovat exportált az ország, ezek között már 12 ezer vágóló volt, amelyek idén még előnyösebben ad­hatók el, A lótenyésztéshez — újabb anyagi bevételi for­rásként — szervesen kapcso­lódik a lovas idegenforga­lom. A nyugati országokból az 1973-as szezonra már ed­dig 40 lovastúrára jelentkez­tek külföldi vendégek. Városban dolgozik falon választ Két évvel ezelőtt, az akkori választások előkészítésekor, a jelölögyűlések idején voltam hallgatója annak az indulatos vitának, amelynek magvát idézem. Egy munkásszállóban arról vitatkoztak az emberek, vajon mi közük van nekik a falu­jukhoz, ahol választani fognak. Ilyeneket mondtak: „Azt se tudom, hogy most ki az elnök.” ... „Hétfőn hajnalban eljö­vök, szombatra érek haza. Ki se megyek a házból.” Kisközség tanácselnöke panaszolta: „Az az igazság, hogy szegények vagyunk. A község anyagi lehetőségei nem verse­nyezhetnek a bejáró munkások által hazahozott igényekkel.'’ Hétfőn hajnalban egy beszélgetést hallgattam a vonaton és eszembe jutott a két évvel ezelőtt hallott vita. „Se itt, se ott” — mondta egy idős ember, aki tizenkét éve bejáró. A falumról nem tudok annyit, hogy beleszóljak az életébe, a városban meg vendég vagyok, hajnaltól délutánig.” Miskolc gyáraiban mintegy hatvanezer bejáró dolgozó van. Egy részük munkásszállókon lakik, hetente jár haza, mások naponta utaznak. Hajnalban indulnak, este érnek haza. Tar­tozhatnak, kötödhetnek-e így a falujukhoz, amelynek köz­életi, napi gondjait, szándékokat érlelő izgalmait nem isme­rik? A tanácselnökre kell hivatkoznom, aki a „hazahozott, na­ponta hazahordott” igényekről beszél. Látszólag valóban nem élnek ezek az emberek a községeiben. Mégis: a falu élet­forma-forradalma — nem túlzás erről így beszélni — a köz­ségekben végbement gazdasági változások alapján, ezeknek a „hazahordott igényeknek” a hatására alakult pontosan úgy, ahogyan alakult. (Munkahelyi fürdő — fürdőszobás ház otthon; televízió — televízió otthon: az üzemekben erősödő demokratizmus stb.) Nyilvánvaló, hogy életformák, igények, elvárások is utaz­nak az emberekkel. Olyan emberekkel, akiknek a gyerekei otthon járnak iskolába, akik a városi üzletekhez hasonlítják az otthoni boltot (gyakorta szebb már. mint a városi), és akik mégsem akarják otthagyni a falut. Mi közük, milyen szervezett közük van a községükhöz? A vonaton beszélgetők országos példákat mondtak, orszá­gos eredményeinket. Azt, amiről a sajtó naponta ír. amiről a rádió beszél, amit a televízió mutat. Valójában ez az elér­hetőbb. és bármi is történt egy-egy községben, ami történt: az egész része. A rész ismeretéért szól ez a jegyzet. Mi kö­zük a falujukhoz? Amennyivel többet tudnak. napi gondja­ikról, annyival több a közük; amennyit ismernek eredmé­nyeiből, annyival erősebb a kötődés, igazabb az odatartozás, és közelebbi a lehetőség, hogy az eljáró életforma mellett is alakítói legyenek az otthoni életnek. Februárt írunk. Idejében várhatjuk hát, hogy a községek elkészítsék a maguk tájékoztatóit, összegezik a falu ered­ményeit es akkor remélhetjük, hogy a hajnalban induló vonatokon ezeket a tájékoztatókat is böngészik majd az em­berek, beszélnek, vitatkoznak róla. falut faluhoz mérnek. Politizálnak? Igen. És tényekkel kell politizálniuk, hiszen választópolgárként a helyi politikát erősítik. B. G. Úttörő rádiótávír ászok megyei versenye Piros nyakkendös leányok és fiúk jelentek meg ma reg­gel a Magyar Honvédelmi Szövetség székházában. Nem ünnepségre, hanem versenyre érkeztek; részvételükkel ki­lenc órától bonyolították le a megye úttörő rádiótávírá- szainak versenyét, melyet az MHSZ megyei vezetősége és az Úttörők Szövetségének megyei elnöksége közösen rendezett. Ez az. első ilyen Utasok, gyalogosok A villamosvezető szemével jjc Formák (Ágotha Tibor felvétele) Néhány utas hangosan szidta Faul Jozsefné villa­mosvezetőt a hirtelen féke­zésért. A barnakabátos, diáktáskát lóbáló fiatalember nevetve nézett vissza, mintha utólag is tetszene neki a jó vicc ... Szökőkút: az utasok egy­másnak esnek a fékezéstől. Előttünk nincs gyalogátkelő­hely, de egy kismama, ölé­ben a gyerekkel, átszalad. Az állomástól a Tanácsház térig nincs olyan forduló, hogy ne látnánk szabályta­lankodó gyalogost. Ingázom az állomás es a Tanácsház tér között. Hat villamosra szállók fel, hat­szor utazom végig ezt a rö­vid távot — csúcsforgalom­ban. íme az eredmény: nem lehet megszámolni, hányán ugrottak le a mozgó kocsi­ról. Ugyanígy: megszámlál­hatatlan a felugrálók száma is. Láttam diákokat, akik e néhány megálló alatt a vil­lamos mindhárom kocsiját kipróbálták. Szemközt jövő villamos mögül léptek elénk hárman. Szabálytalan helyen mentek át kilencfen. Lélegzetállító jelentsor. Család. Papa. mama és két gyerek a Tanácsház téri megállóban. Ahogy a villa­mos közel ér, a két kilenc­tízéves gyerek kitépi magát a szülők kezéből és versenyt fut a lassuló villamossal. A járda csúszós. A két gyerek mozgó kocsira lép fel. A szülök? — Nem történt semmi. Mit akar? A Tiszai előtt néhány percre beállók a melegedőbe. — Az új lámpa azért könnyített — mondja Trau- ber Lászlóné. 1968 óta vezet. Mások szidják a közlekedési lámpát; lassít. — Lassan már nem is lesz menetidőnk ... — Az emberek most is össze-vissza mennek. — Pedig mi is haza aka­runk menni — sóhajtja Trau- ber Lászlóné. Én valamikor arról álmodoztam, hogy vil­lamosvezető leszek. Az let­tem. de bizony néha nagyon nehéz. És egyre nehezebb. Mintha a gyalogosok azt is elfelejtették volna, amit né­hány éve még tudtak a köz­lekedésről i Hirtelen fékezünk. Valaki rosszul számolt. Azt hitte, hogy simán átér. Fékeztünk és így átért. És valaki a hát­só kocsikban a villamos ve­zetőjét szidja. — Mit lehetne tenni? — kérdezem. — Büntetni szigorúan — mondják —, büntetni, amíg megtanulják a KRESZ-t. (bartho) alkalom, hogy a honvédelmi szövetség Miskolcon és Bor­sod más városaiban, vala­mint járásaiban működő rá­diósklubjainak ifjú tagjai összemérték képességeiket. Csak olyan versenyzők ve­hettek részt a nemes küzde­lemben, akik rádiótávírón percenként legalább 35 jelet tudnak adni, illetve venni. Lapzártakor az eredmé­nyek értékelése még tartott, így nem tudni, hogy az esé­lyesek, a miskolci 35. sz. és a Nehézipari Műszaki Egye­tem rádiósai által patronált tapolcai általános iskola ver­senyzői valóban értek-e el helyezéseket. (Erről holnap adunk ismertetést.) Az első és második helye­zett egyébként április 6-án részt vesz a Leninvárosban megrendezésre kerülő „Lenin ifjú távírásza" elnevezésű or­szágos versenyen, amelyen az eddigi két alkalommal mindig miskolci versenyző képviselte a megye úttörő rádiótávírászait. T. I. REFLEKTOR Ma Budapesten dr. Falu­végi Lajos pénzügyminiszter a Parlament Gobelintermé­ben a vállalatok elmúlt évi pénzgazdálkodásáról és a pénzügyi szervek munkájáról tájékoztatta a sajtó képvise­lőit. * Keszthelyen együttes ülést tartott a Balatoni In­tézőbizottság del- és észak­balatoni területi bizottsága. rfc Nyíregyházán értekezletet tartottak a Szabolcs-Szatmár megyei protestáns és katoli­kus papok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom