Déli Hírlap, 1971. október (3. évfolyam, 231-256. szám)

1971-10-06 / 235. szám

NÉZETT ÉS LEHETŐSÉG A cikk, amelyet lapunk augusztus 14-i számában a mis­kolci irodalmi élet fellendítésének szükségességéről közöl­tünk, nem várt módon a különböző értelmiségi foglalkozá­súak közül többeket hozzászólásra késztetett. Néhányuk vé­leményét közre is adtuk, s ezek mindegyike hasznos javas­latokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miképp kellene megteremteni városunkban az élénkebb irodalmi élet felté­teleit. E javaslatok, jó tanácsok bizonyítják: szűkebb hazánk szellemi munkásainak a soraiban nem kevés azok száma, akik tudják, az irodalmi élet — ha úgy tetszik: az irodalom élete — nagyon is közügy. Ily módon akaratlanul is vita kerekedett írásunk nyomán, aminek a folytatását most már — úgy vélem — a tetteknek kell képezniök. Mindamellett nem árt, ha egy helytelen né­zettel szembeszállunk, másrészt egy olyan miskolci lehető­séget hangsúlyozunk, amellyel szolgálatkészen és helyesen élve, az eddiginél nagyobb sikereket érhetnének el városunk és megyénk írói, hatékonyabb szerepet játszhatnának az or­szágos irodalmi életben. A nézet. Augusztusi cikkünkben Bács megye székhelye, a 75 000 lakosú Kecskemét íróit emlegettük, akik több évi mun­kásságukkal elérték, hogy ez év tavaszán megalakíthatták a Magyar írók Szövetsége helyi csoportját, amilyen testület a két és félszer akkora lakosságú Miskolcon — az ország má­sodik városában! — még nincs. Nos, ha nem is sokak ré­széről, ám beszélgetések során egy-két szájból elhangzott: könnyebb a „hírős város” és megyéje íróinak a helyzete, mert ott az irodalomnak van hagyománya, hiszen Kecske­méten született legnagyobb drámaírónk, Katona József, Bács megyei — kiskőrösi — születésű Petőfi Sándor, s a toll e művészeihez hasonló nagyságokkal Miskolc és Borsod me­gye nem dicsekedhet. Ez a nézet nyilván az említettek munkásságának közvetle­nebb hatására apellál, s azért helytelen, mert Katonának és Petőfinek a hatása Kecskeméten sem lehet ösztönzőbb, mint bárhol az országban. Ha még — és ott — élnének, szemé­lyes varázsuk, példamutatásuk jelenthetne lendítő erőt, de tudvalévőén már a múlt század első felében meghaltak, — és súlyos hiba volna, ha itteni íróinkra nem hatnának úgy, mint az ottaniakra, a szárnyukat bontogató toliforgatók mel­lett az írószövetségi csoport öt tagjára, akik közül egyébként négyen más megyékből csak néhány éve kerültek Kecske­métre. Ha helytálló volna a szóban forgó nézet, akkor Miskolcon sohasem lehetne gazdag irodalmi élet, mert a ha­gyomány nem önmagától teremtődik meg. S lehet-e szebb feladat íróink számára, mint megalapozni, megteremteni a hagyományt?! Ehhez különben városunkban olyan lehetőség kínálkozik, amilyen hazánkban kevés helyütt adódik. Miskolc tíz- és tízezer munkása az irodalmi művek témáinak bőségét szolgáltathatja. Nincs hely részletesebben kifejteni, hogy az írók — nemcsak itt, de az országban má­sutt is — mennyire elhanyagolják az uralmon levő, s a jövőnk zálogát jelentő munkásosztály életének, tevékenységének a megörökítését. Mpst nem beszélve a kötelességükről, talán ösztönözheti íróinkat az, hogy a megyéből és Miskolcról elkerült többiek ha „betörhettek” az országos irodalmi életbe, ezt nem utolsó­sorban az itteni munkások körében szerzett témák feldolgo­zásának köszönhetik. TARJÁN ISTVÁN Egy nagy komiküs élete Kabos Gyula, a magyar film- és színművészet ki­emelkedő komikusa harminc évvel ezelőtt halt meg. Éle­tének 53 évéből 33-at a szín­padon töltött, 27 évet a fővá­ros különböző színházaiban. Emlékét a színház mellett — különösen a 30-as évek­ben készült — több film őr­zi. A színművészetet Solymosi Eleknél tanulta, első szere­pét Szabadkán, az „Erdész­lány” című operett szabó szerepében játszotta. Művészi pályafutása alatt kis bohózatokkal, majd érett, kimunkált alakításokkal szó­rakoztatta a közönséget. A Fővárosi Operett Színház többszöri bukása után Kabos Gyula az évek során meg­takarított pénzét a színház megindítására fordította, s Fővárosi Művész Színház né­ven vállalta annak igazgatá­sát. „A közönség Kabos Gyu­la kedvéért bemegy a szín­házba és így van rá remény, hogy ez a jeles művész, aki már annyi sikert látott, mint színigazgató is beváltja a személyéhez fűződő reménye­ket is” — írták a korabeli újságok. Nos, nem így tör­tént, mert a neves művész anyagilag tönkrement. Az egykori mozi- és szín­házlátogató közönség ma is szívesen emlékezik azokra az órákra, amikor például a „HipDolit, a lakáj” című filmben, Schneider úr szere­pében a pesti polgárt ala­kítja, vagy a „Lovagias ügy”-ben a megpofozott Vi­rág urat. Hosszan sorolhat­nék azokat a darabokat, ame­lyekben Kabos Gyula sajá­tos szemhunyorításával, száj- csücsörítésével, félszeg moz­gásával és járásával, hol csodálkozó alakításával élet­tel töltötte meg a komikus alakokat. Az erősödő fasizmus arra késztette Kabos Gyulát, hogy elhagyja nézőit, akiknek oly sok derűs órát szerzett. 1939- ben kivándorolt Amerikába, ahol a magyarlakta helyeken még fellépett, de betegsége úrrá lett felette és távol a hazájától meghalt. Az aradi A magyar szabadságharc tizenhárom kiváló táborno­kát, az aradi vértanúkat 122 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án végezték ki. Ehhez a naphoz az 1848 —49-es forradalom és sza­badságharc egyik leggyászo­sabb fejezete fűződik. Előz­ményeként talán annyit, hogy Görgey Artúr árulása készítette elő. 1849 augusz­tusában magának követelte a katonai teljhatalmat, s ami­kor kérését Kossuth és a kormány teljesítette, augusz­tus 13-án Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert a cári intervenciós csapatok előtt. Klapka tábornok ve­zetésével egyedül Komárom vára folytatta az országban a fegyveres harcot. Véres megtorlás követte a szabadságharc leverését. Gör­gey ugyan „kegyelmet” ka­pott, de az osztrák kézre került vezetőkön Haynau tá­bornok kegyetlen bosszút ★ Egy tényleges katonaidejét letöltött fiatalember első „civil” napjának krónikája a Végre, hétfő! című új magyar film. Meg kell találni a nem régen és mégis oly régen elhagyott civil életbe vezető utat. A film hősével, Andrással együtt át­éljük ennek az akklimatizálódásnak az első óráit, az első, a legnehezebb napot, amely teli van reménnyel, vágyakozással, türelmetlenséggel. Hogyan várja a régi kedves, mit monda­nak a régi barátok? A filmet, amelyet holnaptól vetít a Béke mozi, eddig operatőrként működő, elsőfilmes fiatal. Kenyeres Gábor rendezte. A főszerepet Zala Márk játssza, partnerei Patkós Irma, Horváth Teri, Jaroslava Scvhallerová, Kern András, Madaras József és Bujtor István. Téli bérlet 1971-72 Hangversenyé vad előtt Az Országos Filharmónia miskolci kirendeltségének Tanácsház-téri kis irodája ugyancsak zsúfolt ezekben a napokban. Délidőben különö­sen nagy a forgalom. Diákok, felnőttek állnak bérletért sor­ba. Kalapos Ottó, a Filhar­mónia miskolci kerendeltsé- gének vezetője szerint pilla­natnyilag 520 az eladott bér­letek száma. •« Bérlet részletre Évadonként általában 550 —600 bérlet talál gazdára,. 668-at tudnának eladni. De valószínűleg október 11-ig jónéhányan betérnek még ide. Ekkor lesz a téli A-bérleti hangverseny-sorozat első koncertje a Miskolci Nemzeti Színházban. Októberben még egyszer, novemberben kétszer és január—február hónapban egy-egy alkalommal megtar­tandó hangversenyek tartoz­nak még ehhez a sorozathoz. És természetesen a Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola nagytermében ren­dezett kamaraestek közül vagy a B-, vagy a C-bérlet- hez tartozó három koncert, összesen kilenc előadás meg­hallgatására jogosít a há­rom részletben fizethető bér­let, melynek hét fajtája kö­zül a legdrágább 162, a leg­olcsóbb 66 forintba kerül. Bárki számára elérhetők tehát a hétfő, illetve szerda vértanúk állt. Október 6-án Aradon kivégeztette a honvédsereg tizenhárom tábornokát, s ugyanaznap a pesti Újépü­letben agyonlövette gróf Batthyány Lajos miniszter- elnököt. Annak a tizenhárom hős tábornoknak a neve, akiket Haynau — Ferenc József császár utasítására — 1849. október 6-án, az előző évi bécsi októberi forradalom évfordulóján kivégeztetett, ide kívánkozik: Aulich La­jos, Damjanich János, Kné­zich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Ká­roly gróf, Nagy-Sándor Jó­zsef, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly gróf bitófán végezte életét; Des- sewffy Arisztidet, Kiss Er­nőt, Lázár Vilmost és Schweidel Józsefet „kegye­lemből” golyóval végezték ki. Nevüket azóta is kegyelet­tel őrzi népünk emlékezete. esti koncertek, melyeknek ez évi programját — a közönség igényeihez igazodva — nép­szerű művek újrabemutatá- sával és kevésbé ismert alko­tások műsorra tűzésével szándékoztak színessé tenni. A színházban rendezendő hat hangverseny egyike lesz vendégegyüttes produkciója, amikor a Budapesti Filhar­móniai Társaság zenekara játszik; öt előadás a Miskolci Szimfonikus Zenekar kon­certje. A csaknem a teljes hangversenyévadot kitöltő műsor valószínűleg találkozik a közönség tetszésével. En­nek ellenére úgy gondoljuk, nem ártott volna, ha még egy-két vendégegyüttes játé­ka adna összehasonlítási ala­pot, hozna sajátos interpre­táló készségével nemcsak műsor-, de előadásbeli vál­tozatosságot is. Remélhetőleg a tavaszi bérletben már épp­úgy üdvözölhetünk Miskol­con neves vendégegyüttese­ket, mint ismerős és nagy­nevű szólistákat ária- és dal­esteken. Ifjúsági koncertek Annál is inkább, mert a Miskolci Szimfonikus Zene­kart ebben az évadban is jó néhány vendégszereplés és számtalan ifjúsági koncert szólítja dobogóra. Általános iskolásoknak három, középis­kolásoknak pedig négy hang­versenysorozatot rendez idén a Filharmónia. Valamennyi sorozat októberben kezdődik és öt előadásból áll. A Köz­ponti Leánykollégium, a Győ­ri-kapui Általános Iskola, a Zeneművészeti Szakközépis­kola és az Ady Endre Mű­velődési Ház ad otthont ezek. nek a hangversenyeknek. Az iskolás korosztály zenei-esz­tétikai nevelését szolgáló ze­nés—verses összeállítások so­rán egyaránt ismerkednek a fiatalok a hangszerekkel, a régmúlt és a ma muzsikájá­val és az irodalommal. Hagyomány, hogy a ha­sonló tematikájú, bár elté­rő programú ifjúsági koncer­teket Borsod megyében is megrendezi a Filharmónia. Ebben az évadban is több alkalommal, mintegy tizen­nyolc helyiségben lesznek fi­ataloknak szóló hangverse­nyek. A felnőtt közönség pe­dig Ózdon, Leninvárosban, Sátoraljaújhelyen három, s Kazincbarcikán hat alkalom­ra szóló bérletet válthat. (makai) Arany, a zeneszerző „Nem is a művész babérja hevíti, Csak gémberedő ujját melegíti.” Kevesen tudják, hogy Arany János, legnagyobb epi­kus költőnk, a magyar és az európai irodalom kiemelkedő alakja, szívesen zenélgetett, zenét is írt, saját örömére családi körben. Zene iránti vonzalma hű társként követ­te egész életében. — Értett is hozzá — mond­ja Ádám Jenő, a kitűnő kar­nagy, a zenepedagógus és a zeneszerző szakértelmével, aki nagy kedvteléssel gyűj­tött össze minden tudnivalót egyik kedvenc témájáról, s a műértő szemével elemzi Arany meglehetősen érdekes zenei tevékenységét. — Nemcsak a kottaolvasás­hoz értett, de jelentékeny fo­kon elsajátította a hangjegy­írást is. Ahogy emlékezetből összeírta ifjúkorának közke­letű másfél száznyi dalát, az több mint meglepő; zenei képzettségről tanúskodó te­vékenység. Szükséglet szá­mára a zenélés; zongorázga- tott is egy időben, még ifjú tanító korában, amikor Kis­újszálláson zongorához ju­tott, s ezen egy évig szorgal­masan gyakorolt. A gitárpen­getést még diákkorában kezdte, s öreg koráig a pi­henés óráibah gyakran ez a kedvenc hangszere szórakoz­tatja. Dalai egy magányos ember dúdolásai. 1874—82 között 26 dalt vetett papírra, ezek Kölcsey, Petőfi és sa­ját verseire írott dallamok. Arany nem sokra értékelte ezeket a dalokat, megmoso­lyogta „zeneszerzői munkás­ságát”. A „Tamburás öreg úr”-ban ekként évődik ön­magával : „Néha egy új dalt terem önkint húrja, S feledi legott, már ö le nem írja." — Mégis leírta, bár meg­mosolyogta és rejtegette. Fe­lesége véletlenül kottyantotta el a titkot Bartalus István­nak, Arany zenész-barátjá­nak, aki igen kitartóan és sokáig unszolta a költőt, mi­re megkapta a kéziratokat, egy feltétlen kikötéssel: csak Arany halála után közölhe­tők. Bartalus 1883-ban meg is jelentetett 10 dalt zongo­rakísérettel. A kíséretet a ze­neszerző-barát írta, ez a munka már meghaladta a költő zenei ismereteit. Az eredeti kéziratok, a kis pa­pírdarabkák sajnos elégtek egy óvóhelyen, a második vi­lágháború alatt, de az 1888- ban megjelentetett újabb kiadványt még őrzi az Aka­démia könyvtára. Ebben az évben férfi karra írt változa­tában is megjelentették a tíz dalt. A legjellemzőbb ötöt a Hanglemezgyártó Vállalat is kiadta a közelmúltban. „A bú kél velem” című Kölcsy- versre írott dallam a múlt század eleji érzelmes, sze­relmi líra gondolatában fo­gant. A magyar föld embe­rének sanyarú életéről szóló Petőfi-vers. a „Toronyban” igen sokfelé énekelt, népsze­rű dal lett. „A hegedű szá­raz fája” saját versére írott dala, a szabadságharcban el­vesztett álmokat temetgető magyar bánata. Az értékes hanglemez se­gítségével így válik hamaro­san közkinccsé az önmagá­nak dúdoló, szemérmes költő minden dallama. Minilesztivál Minifesztivál címmel ma könnyűzenei hangverseny lesz a Rónai Sándor megyei Művelődési Központban. A délután fél 6-kor, illetve este fél 9-kor kezdődő hang­verseny műsorvezetője ősz Ferenc humorista. Közremű­ködik Karda Beáta, Kovács Ferenc, Máthé Péter, Kishon- ti Ildikó, Sebestyén Ági, Dél­húsa Gjon és a Corvina­együttes. IBM SZERDA Kossuth rádió: 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: Jákó Vera és Solti Ká­roly nótákat énekel. — 13.45: Vála­szolunk hallgatóinknak! — 14.00: Kóruspódium. — 14.12: Szabó Ferenc: Lírai szvit. — 14.30: Nőkről nőknek. — 15.10: Polkák. — 15.20: Iskolarádió. — 16.OO: A világgazdaság hírei. — 16.05: Az élő népdal. — 16.15: Vészkijárat az íróasztalok körül. Jegyzet. — 16.25: Beethoven: E-dúr szonáta. — 16.43: „Halandók, merjetek!” Emlékezés október 6-ra. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Üj operalemezeinkből. — 17.45: At­lasz. — 18.00: Verbunkosok, nó­ták. — 18.20: A Német Demok­ratikus Köztársaság nemzeti ün­nepén. — 19.25: George Shearing és zenekara játszik. — 19.35: Az MRT Szimfonikus Zenekarának hangversenye. — Közben, kb. 20.20: Arany János balladáiból.— Kb. 21.25: Népdalok, néptáncok. — 22.20: Beszéljünk a művelődés­ről! Tolna megye. — 22.50: Az NDK kultúrájának hete. Kama­razene. — 23.13: Az MRT eszt- rádzenekara játszik. — 0.10: Rah- maninov operáiból. Petőfi rádió: 12.18- Giorgio Tozzi énekel. — 12.40- Házunk tája. — 13.00: Hírek. — 13.03: Zenekari muzsika. — 13.40: Or­vosok a mikrofon előtt. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Októberi kaleidoszkóp. — 17.00: ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.10: Kis magyar néprajz. — 18.15: Dalok Párizsról. — 18.40: A rend hatékonysága. — 19.00: Mozart: F-dúr divertimento K. 247. — 19.32: Az NDK kultúrá­jának hete. Német népdalok és néptáncok. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika n. — 20.25: Üj könyvek. — 20.28: A Rádió Dalszínháza. Mág­nás Miska. Szirmai Albert ope­rettjének rádióváltozata. Közben 21.32—21.47: Belső megvilágítás­ban. Riport a Nemzeti Galériá­ból. — 22.45: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 23.00: Hí­rek. — 23.15: Zenekari muzsika. — 24.00—0.10: Hírek. Miskolci rádió: A riportereké a szó ... — Törpevízmű vet épí­tenek Olaszliszkán. — A tsz víz- gazdálkodása. — Fakitermelők. — Sanzonok. — A MÉH Válla­latnál. — „Nagyobb figyelem­mel...”: A nők Borsod megye társadalmában. — Napirenden az áruellátás . . . — A megye sport­életéből. — Előadó: a szerző! Televízió: 16.28: Műsorismerte­tés. — 16.30: Debreceni Dózsa— Vasa« férfi bajnoki kézilabda­mérkőzés közvetítése Debrecen­ből. — 17.45: Hírek. — 17.50: Me­lyiket az ötezerből? — 18.25: Ze­nei figyelő. A Tv zenei újságja. — 19.05: Reklámmüsor. — 19.15: Esti mese. — 19.25: Szünet. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A teto­vált férfi. Csehszlovák film — 21.30: Lehetőség és valóság. — 22.15: Tv-híradó — 2. kiadás. Bratislavai televízió: 17.25: Hí­rek. — 17.30: Középiskolások mű­sora. — 18.15: Mai szemmel. — 19.00: Híradó. — 19.25- A nap eseményei. — 19.40: Dalok. — 19.50: Mi újság a nagyvilágban? — 20.00: Ember az őserdőben. Tévéjáték. — 21.10: Elmúlt har­cok visszhangja. — 21.35: Autó­sok, motorosok, figyelem! — 21.35: Híradó. Miskolci Nemzeti Színház (7): A bolond lány' (Lehár és egye­temi bérlet). Filmszínházak: Béke (f4. hn6, 8): A nagy zsákmány (magya­rul beszélő színes francia— olasz, felemelt helyárral!). — Kossuth (f3, f5): Ragyogj, ra­gyogj csillagom (színes szovjet; f7): Sötét pillanat (színes cseh). — Filmklub (6): Germinal (ma­gyar, 16 éven felülieknek!). Kiállítások: Libresszó (13—20 óra között): Bozsik István gra­fikái. — Miskolci Képtár (Kos­suth u. 13): Miskolci századok. CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.18: Böbe Gás­pár Ernő népi zenekara játszik, Szalay László énekel. — 8.39: Idő és történelem. II. rész. — 9.04: Erkel: Bánk bán. Háromfelvo- násos opera. — 11.27: Schubert: VI. szimfónia. —'12.00- Déli Kró­nika. Petőfi rádió; 8.05: Zenekari muzsika. — 8.45: Küloolitikai fi­gyelő. (Ism.) — 9.00: Könnyűzene Fáy András szerzeményeiből. — 9.30- Kórusok és népi zenekarok műsorából. — 10.00: A zene hul­lámhosszán. — 11.50: Magánvé­lemény közügyekben. Televízió: 9.00: Iskolntévé. Kör­nyezetismeret. (Alt. isk. 3. oszt.). — 9.55: Számtan-mértan. (Ált. isk 6. oszt.) 11.05: Kémia. (Ált. isk. 8. oszt.) — 11.55: Filmeszté­tika. (KÖzérricV ttt \ Bratislavai televízió. 9.00: Kez­dődik az új iskolaév (Ism.) — 9.25: Ember az őserdőben. (Ism.) — 10.30: Dalok. — 10.45: Autó­sok, motorok, figyelem! — ll.OSf Híradó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom