Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-05 / 30. szám

Honnan fúj a szél? A Centrum „kulisszái” mögött 2^ E pompái trófea gazdája méltán lehet büszke vadásztelje- sitményére, hiszen az agancs ott fog szerepelni a Budapesten ez évben sorra kerülő Vadászati Világkiállítás legszebb darabjai között. A „leg”-ek áruházát ezút­tal azzal a céllal kerestük fel, hogy kinyomozzuk, a. „térdig érő szél” okát. PonT tosabban megfogalmazva ar­ról van szó, hogy a Centrum Áruház földszintjén körülbe­lül térdmagasságig hűvös — tizenhat fokos — levegő áramlik, a mennyezetnél pe­dig 24—26 fokot mutat a hő­mérő. A nyomozást az alag­sorban kezdtük, s amig fel­értünk a liftaknához, megles­tük az áruházóriás — a ve­vők számára láthatatlan — gépezetét. * A három gázkazán közül — óránként 120 köbméter gáz elégetésével — egy is könnyedén befűti a hatal­mas épületet. A melegre te­hát nem lehet panasz, sőt néha még túl sok is van be­lőle. Azon egyszerű fizikai törvény miatt, hogy a me­leg levegő fölfelé áramlik, a harmadik emeleten izzadnak legjobban az eladók. A föld­szint két egymással szemköz­ti ajtaja pedig a hőfüggöny STOP! EGY PERCRE! Nők a voSán mellett Autósok, motorosok rovata — Pajtás! Én ezt soha sem fogom megtanulni! — zokogta szivbéli bánattal ba­rátnőm, miután az első há­rom órát szabályszerűen vé­gigszenvedte a gépkocsive­zetői gyakorlaton. — Ugye mondtam! Én megmondtam, hogy ne ta­nulj vezetni, mert te. a gyen­ge idegeiddel ezt nem bí­rod — kapott az alkalmon a férj, hogy végre talán eredményesen lebeszélheti nejét, s nem kell tartanin at­tól, hogy a jövőben netán osztozkodni kell a vezetés örömeiben, no meg a kocsi- használatban. S, hogy ,.a volán nem nőknek való!”’ — már több­féléi is hallottam. Lehetsé­ges, hogy nem véletlen: el­sősorban férjek hangoztat­ják. Vajon mi erről a szak­emberek véleménye? Vakinerőbhek, merészebbek! A 3 ,sz. Volán taxifőnöksé­gén Kocsis Antal forgalmi vezető a hivatásosokról pél­dálózik — Vállalatunk tavalyelőtt és tavaly is meghirdetett egy- egy tanfolyamot kifejezetten nőknek, személykocsi és kis teherbírású tehergénkocsi ve­zetésére. 18 jelentkező volt az igazán csábító ajánlatra: a tanfolyam idején — mint segédvezetők —, 1150 forin­tos fizetést kapnak. A jeleni kezők közül mindössze ket­ten ..morzsolódtak” le. A többiek igen szépen halad­nak. Igaz, a hivatásosoknak több óra a vezetési gyakor­iak mint az „úrvezetők” ré­szére. És jóval szigorúbb a műszaki ismeretekből a .kö­vetelmény. — Tehát egyenrangúak a nők a férfiakkal a volán mö­gött is ? — Inkább úgy mondanám: ha rátermettek, van érzékük a vezetésre, a műszaki dol­gokhoz — akkor igen. Válla­latunknál nem egy női gép­kocsivezető van. A taxikon is öten dolgoznak. Nem tud­nék rájuk rosszat mondani. Persze az az igazság, hogy úgy van ez itt is. mint min­den más szakmánál: van aki beválik, van aki nem! De ez vonatkozik a férfiakra is. Mindenesetre, a különböző filmek valami olyasmit pél­dáznak, hogy a nők vakme­rőbben. merészebben vezet­nek mint a férfiak! Óvatosabban, finomabban vezetnek Bódis István, a KPM Autó- közlekedési Tanintézet veze­tője szerint: — A nők általában óvato­sabban, finomabban vezet­nek mint a férfiak. Hogy ez félelemből, kisebbségi érzet­ből, a szabályok iránti na­gyobb tiszteletből, vagy a ke- > vesebb gyakorlási lehetőség­ből fakad-e, — nehéz, lenne kielemezni. Annyi bizonyos, hogy ha van egy kis érzé­kük, sikerrel vizsgáznak. Ná­lunk a hallgatóknak mintegy 30 százaléka nő. (Most nem a hivatásosokról, hanem a „maszekokról” van szó.) Ta­pasztalatunk szerint a mű­szaki ismeretekkel jobban . megdolgoznak”, mint a fér­fiak. Többnyiie bemagolják, de nem biztos, hogy igazán értik is. Az is igaz: általában hasznos, ha a kötelező 30 óra vezetési gyakorlathoz még külön 5—10 órát vesznek. Növeli a biztonságérzetüket a volán mögött. JNöi oktatót keresnek! S, hogy a szakemberek vé­leménye valóban jó a női gépkocsivezetőkről, arra bi­zonyságul hadd szolgáljon: a tanintézet most női oktatót keres. — Hivatásos gépkocsiveze­tői jogosítvánnyal rendelke­ző, érettségizett, 24 éven fe­lüli nők jelentkezését várjuk. Igen jó kereseti lehetőséget tudunk biztosítani. Bízunk benne, hogy lesz vállalkozó szellemű nő, aki a gyakorlati vezetés oktatásában mind­azokat az előnyöket, ame­lyekről beszéltünk, hasznosan gyümölcsözted majd — mondta az iskolavezető. R. £. ellenére az állandó levegő­mozgás forrása. Innen a térdig érő szél, s ezért kell az eladóknak derékig télie­sen onnan fölfelé r.yáriasan öltözni. Sajnos, a fűtőberen­dezés egyik tartozékát, a hő­mérsékletszabályozót még nem szerelték be az építők, így a miskolci Centrum Áru­ház egyéb rekordjai mellett igényi tarthat az ország, esetleg Közép-Európa legme­legebb áruházának címére. * A második emeleten egy íróasztal állta utunkat, mint kiderült, szó sincs költözkö­désről, ez a cipőreklamáció­kat intéző kartársnő munka­helye. A tervezők ugyanis, talán azért, mert túl komo­lyan vették a cipőipar ígér­getéseit, nem terveztek kü­lön helyiséget a visszahozott cipők tárolására, a reklamá­ciók intézésére. A takarító- eszközök megkülönböztetett becsben részesülnek — két raktárt építettek számukra —, nem így a gondnokság, amelynek vezetője most jobb híján a porszívók és padló­mosók helyén irányítja az 53 főnyi technikai személyzetet. Előre kell bocsátanunk, hogy az áruházat egészében véve nagyon impozáns, sike­rült építészeti alkotásnak tartjuk, de azért nem ártott volna valamivel több abla­kot vágni a falakba. Persze meglehet, hogy az üvegsze­mek megbontották volna a falak harmóniáját. így azon­ban a harmónia sértetlensé­ge következtében ablak nél­kül maradtak az áruház ad­minisztrátorai. * Az eladótér takarítása na­ponta három órát vesz igény­be a zárás után este 10-ig seprik, mossák a padlóbur­kolatot. Seprik, mossák, mégpedig kézi .erővel, a mo­só- és vízfslszedőgépek ugyanis rendkívül kis telje­sítménnyel dolgoznak. Per­sze, véleményünk szerint, ilyenkor nem az a megoldás, hogy a meglevő takarítógépe­ket sem használják, hanem az, hogy kibővítik a géppar­kot. Erre már csak azért is szükség lenne, mert az áru­ház levegője — a burkolat nemhogy megkötné, inkább taszítja a port — a vártnál jóval porosabb. A kulisszák mögötti gépe­zet persze az imitt-amott ta­pasztalható ésszerűtlenségek ellenére megbízhatóan műkö­dik, kiszolgálja az áruházóri­ást. Hát még. ha nem lenné­nek ésszerűtlenségek ? P. É. Nemcsak a gazdasági vezetők feladata A középtávú vállalati tervezéssel foglalkozó központi ha­tározatok és irányelvek lehetővé teszik, hogy e tervek kiala­kításában közvetlenül részt vegyenek a szakszervezeti szer­vek és a dolgozók kollektívái is. A SZOT Elnökségének határozata szerint — miként ez az SZMT február 3-i plénumán is megfogalmazódott — „A vál­lalati szakszervezeti szervek részvételét a tervkidolgozás egész menetében rendszeresen biztosítani kell.” Annál is inkább szükség van erre. mert a középtávú terveknek — első ízben — az öt évre szóló új kollektív szerződésekkel is szoros össz­hangban kell lenniük, ami a tervezőmunkával kapcsolatban eleve feltételezi a szakszervezet és a dolgozók véleménynyil­vánítását. Nemcsak arról van azonban szó, hogy a szakszervezeti szervek beleszólhatnak a tervezésbe, hanem sokkal többről: köteles­ségük a kollektíva helyes észrevételeit közvetíteniük, majd e javaslatok hasznosítását szorgalmaznak és ellenőrizniük, Sőt: a vállalati dolgozók helyzetét és alapvető érdekeit érintő terv­célkitűzéseket a termelési tanácskozásokon és szakszervezeti taggyűléseken is meg kell vitatni, de az igazgatói jóváhagyás előtt a szakszervezetek vezető szerveinek állást is kell foglal- niok. A dolgozók pedig kellő magyarázatot kell, hogy kapja­nak javaslataik sorsáról. A szakszervezeteknek és a dolgozóknak a közvetlen bele­szólási joga és kötelessége teszi lehetővé, hogy a most készülő vállalati középtávú tervek tartalmazzák: a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására vonatkozó elképzeléseket; segítsék a dolgozók munkafeltételeinek és szociális ellátott­ságának javítását; kapjanak benne helyet az üzemi balesetek csökkentésére, az egészségre ártalmas munkakörülmények megszüntetésére vonatkozó elgondolások; biztosítsák az üzem­egészségügyi szolgálat fejlesztéséhez szükséges anyagi eszkö­zöket; a vállalat bérpolitikája és a részesedési alap felhasz­nálása a tervidőszak tartama alatt a dolgozók érdekeinek megfelelő legyen; a vállalati juttatások rendszere, összetétele és mértéke találkozzék a kollektíva igazságérzetével és he­lyeslésével; a korszerűsítések és tervezett kapacitásbővítések, valamint a szervezési intézkedések biztosítsák a dolgozók életszínvonal növekedését, kedvező hatással legyenek szemé­lyes jövedelmük növekedésére és így tovább, és így tovább. A középtávú vállalati tervezés tehát nem néhány gazdasági vezető kötelességszerűen előírt pluszmunkája, hanem a teljes vállalati kollektíva elképzeléseinek, vágyainak, a realitásokra támaszkodó, minden vállalati dolgozó boldogabb jövőjét szol­gáló megtervezése. Ny. I. Leányvállalat kerestetik Egyik legkeresettebb ter­mékének, a furfuril alkohol alapanyagának gyártásához leányvállalatokat keres a Péti Nitrogénművek. Az ér­tékes furfuril egyszerű mező- gazdasági hulladékokból, rizs­héjból, kukoricacsutkából, napraforgómag héjából elő­állítható termék, így hazai gyártása célszerű volna. Ed­dig importból szerezte be szükségletét a dunántúli gyár. A furfuril alkohol ter­melésének fejlesztése igen nagy jövőt ígér, hiszen a pé­tieken kívül egyetlen dél­amerikai cég foglalkozik elő­állításával. A Péti Nitrogénmüvek a hazai alapanyag-bázis meg­teremtésének első lépéseként „leányvállalatának fogadta” a hódmezővásárhelyi furfuril gyárat, s újabb üzemek léte­sítéséről tárgyal a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériummal. valamint a Növényolaj Ipari Vállalattal. BÉLYEGGYÍJJTÉS Megjelent a Filatéliai Szemle februári száma, melyből részle­tesen tájékozódhatunk a BUDA­BALTIKUMI UTAZÁS Taani linn — Tallinn m A rossz idő beálltát már az is jelzi, hogy a repülővel utazók többet vá­rakoznak a légikikötőkben. A gépek rendre késnek. Ami­kor az ember nagy nehezen felszállhat, majdnem mindig történik valami érdekes, ami eloszlatja • rossz kedvét. A moszkvai járat utasai­nak egy része már tülekedik az ablak melletti jobb he­lyekért, amikor egy sport­szatyor mélyéről, ahonnan egyébként egy skót whisky nyaka is kikandikál, kétség- beesett csirkehangok hallat­szanak. A baromfi gazdája vörös lesz, mint a rák, s ha tehetné, bizonyára letérdelne a derék szárnyas előtt, hogy csendre bírja. Seremetyevóról átutazunk a vnukovói repülőtérre, onnan indul a tallinni járat: vastag a ködtakaró és vigasztalanul esik. A hangosanbeszélő fél­óránként közli, hogy a tallin­ni gép egy óra múlva indul. Az egy órából hat lesz, míg végül útnak indulunk. Tal- linnban napsütés, friss idő fogad. A kellemetlen Ő6znek se híre, se hamva. A landoló repülőgép itt is, akárcsak a koppenhágai repülőtéren, szinte a tengerre száll. Rövid út vezet a városba. Az utcán rengeteg az ember, belecsöppentünk Tallinn ko­ra esti csúcsforgalmának kel­lős közepébe. Az első, ami szembeötlik: szinte kivétel nélkül minden nő kalapot vi­sel, méghozzá az itt divatos bolyhos anyagból készült ka­lapot. A hotel ablakából nagy­szerű a kilátás a tallinni vár­ra. Olyan, mintha egy mese­filmet nézne az ember, s az­után egy pillantás az abla­kom alá, ahol a hatalmas asz­faltozó monstrum előtt nők terítik a fekete szurkot. Alighogy jobban szemreve­szem őket, összeszedik szer­számaikat, úgy látszik, vége a műszaknak. Levetik mun­kásruhájukat. Bizonyára ők is, akárcsak a többi tallinni asszony, a szemközti villa­mosmegállóban kalapra cse­rélik kendőjüket. Csavarok egyet a rádió gombján, szeretném hallani, miként hangzik a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó és a finn ágon tőlünk bizony elég távol eső észt nyelv. Bár­mennyire is hegyezem a fü­lem — hangsúlyozom, nem vagyok nyelvész —, alig vé­lek felfedezni némi hason­lóságot a mi nyelvünkkel. Ahogy az már ilyenkor történik, az ember előveszi a bédekkert, megnézi, mit illik tudni erről a városról. A 300 ezer lakosú Tallinn je­lentős kikötő, és nemcsak a Baltikum, hanem az egész Szovjetunió legpatinásabb városa. Az első írásos emlé­kek 1154-ben tesznek emlí­tést Koluvanról, illetve Tal- linnról. Koluvan valószínűleg Kalevnek, az észt nemzeti eposz hősének nevéből szár­maztatható. A Tallinn elneve­zés a dán hódoltság idejéből való. Taani linn — „dán vá­ros” — mondták az észtek, akik 200 éven át nem fogad­ták el a dán, majd a német hódítók által adományozott harmadik városnevet. A középkori Tallinn tulaj­donképpen két városból állt. a Toompeából — a várból — és az úgynevezett Alsóváros­ból. A hegytetőre épült fel­legvár, a feudális hatalom jelképe és központja volt. A kereskedelem és a kézmű­vesség az Alsóvárosban össz­pontosult. A várost körül­vevő fal határt szabott az építkezéseknek, s így a há­zak rendkívül összezsúfolód­tak. A fennmaradt műemlé­kek a XV. századi Tallinn fénykorából származnak, az észt gótika remekei. A má­sodik világháború után gyors ütemben indult meg a város újjáépítése. A mai Tallinn két háború előtti Tallinn-nal ér fel, s most épül a harmadik. (Folytatjuk) BOROS BÉLA PEST '71 elnevezésű nemzetközi bélyegkiállitásról. de a Pécsett megrendezésre kerülő IX. or­szágos ifjúsági bélyegkiállitásról is. mely ezúttal nemzetközi ki­állítássá szélesedett ki. Ezen túl­menően igen érdekes cikket ol­vashatunk a szemle szerkesztő­jének tollából ..Hungarica” cim- mel. de a rejtvénykedvelök is találnak maguknak csemegét a labban. Sokakat foglalkoztatott az a téves sajtóhír, hogy a bélyegek elosztási rendszere 1971. február 1-vel megváltozik. Mint már la­punkban is közöltük korábban — ezúttal rovatunkban is megis­mételjük megnyugtatás végett —. hogv a 357. sz. MáBtOSZ kör­levél rendelkezései jelenleg is érvényben vannak. A Német Demokratikus Köz­társaság legújabb bélyegsora a lipcsei Etnológiai Múzeum kiál­lítási tárgyaiból mutat be né­hányat a széles közvélemény­nek. Kilenc darabból álló bélyeg- sorozatot adott ki a lengyel pos­taigazgatás, melyen a krakkói Wawel termeit díszítő fallsző- nyegek szépségéről ad ízelítőt. A termet egyébként 136 hasonló faliszőnveg díszíti. Vannak olyan borítékok, ame­lyeken Mars, Venus szövegű pos­tabélyegzők szerepelnek, illetve a Hold postahivataláé. Ez abból adódik, hogy az Egyesült Álla­mokban van Mars és Venus ne­vű helység, mindkettő Pennsyl­vania államban. A „Moon”, azaz Hold nevű helység pedig Virgi­nia államban található. V. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom