Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 16. szám

16. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 441 Visegrádi-hegység A kiemelkedéskor a hegység peremén sok és mélyreható repedés keletkezett. Ezeken keresztül vulkáni tömegek törtek a felszínre. Ekkor jött létre a Pilist a Visegrádi-hegységtől elválasztó DeraCserepes-völgy törése is. Vulkáni képződmények kerültek az ÉK-re fekvő terület üledékes kőzeteire. Az első kitörések valószínűleg már az alsó miocén végén (harmadidőszak) végbementek. A nagy kitörések zöme azonban a középső miocénban mehetett végbe. A vulkáni képződmények megjelenése változatos. Réteges sztrato-vulkánok, kőzettelérek és lakkolitok azóta lepusztult maradványai található, a kőzettani felépítésre pedig andezit és tufa kombinációk jellemzők. Találkozhatunk tömeges kifejlődésű andezittel, andezittufával, breccsával és agglomerátummal. Növényvilág A TK területe a magyar flóratartomány (Pannonicum) Dunántúli-Középhegységi flóravidékének (Bakonyicum) visegrádi '(Visegradense) és pilisi (Pilisense) flórajárásába tartozik. A TK területének növényvilága nagyon változatos. Az egyes fajok elterjedésében lényeges különbség van a Pilis mészkővonulata és a Visegrádi-hegység andezit-csoportja között. Éles flóraválasztó mutatkozik a Duna visegrádi szorosának környékén, ahol délnyugat felől sok szubmediterrán-mediterrán, atlanti-mediterrán és közép-európai flóraelem éri el elterjedésének északi határát. A Pilis mészkővonulatán a Dunántúli-Középhegységre jellemző molyhostölgy, bükk, virágoskőris alkotta elegyes karszterdő (Fago-Ornetum) itt éri el elterjedésének keleti határát, viszont az Északi-Középhegység nyúlfarkfüves bükköseinek ÍSeslerio-Fagetum) szélső nyugati előfordulása Piliszen tlélek felett, a Feketekőnél van. Mészkövön a gyepesedés gyorsabb ütemű, ezért kisebb kiterjedésű sziklagyepeket (Diantho-Saslerietum sadlerianae) kivételesen találunk a Pilis-, ben, utána mindjárt pusztafüves lejtős sztyepprét (Cleistogeno-Festucetum rupicolae) fejlődik ki, árvalányhajjal és fenyérrel. Jelentős területeket borít a sajmeggyes karsztbokorerdő (Ceraso mahaleb-Quercetum pubescentis). Jellemző lágyszárú növénye a magyar bogáncs (Carduus collinus) és reliktum-endemizmus, a husáng (Ferula Sadleriana). A növénytársulás fejlődés következő menetében mészkedvelő karszttölgyesek (Orno-Quercetum pubescentis) alakulnak ki. A mészkőből felépített hegyek meredek, sziklás, kőgörgeteges lejtőin díszlik a hársas törmeléklejtőerdő (Mercuriali-Tilietum). Extrazonális erdőtársulás, a szubmontán bükkös (Melitti-Fagetum hungaricum). Zonális erdőtársulások 550— 600 m tengerszintfeletti magasságig a cseres tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), a terület legnagyobb kiterjedésű erdőtársulása és a felette kialakuló gyertyános tölgyes pannon változatai (Querco petraeae — Carpinetum és Querco robori — Carpinetum). A gyertyános-tölgyesek és bükkösök kialakulása a völgyek aljában is jellegzetes, ahol a hűvösebb, párás mikroklímának köszönhetik létüket. A mészkőtörmeléken kialakult bükk, hegyi juhar, kőris, olykor nagylevelű hárs-elegyes erdő aljnövényzetének jellegzetessége a holdviola (Lunaria rediviva) és egyes páfrányok (Phyllitis, Polystichum-fajok), a kisebb-nagyobb sziklákat, köveket vastag mohapárnák borítják. A vulkánikus eredetű Visegrádi-hegységben az andeziten kialakult ritkább záródású bokorerdők fokozottabban hajlanak a leromlásra, gyomosodásra, ezért itt nagyobb a sztyepprétek aránya. A bokorerdőkhöz közel áll a kontinentális melegkedvelő tölgyes andezit-szubasszociációja (Poa pannonicae-Quercetum petraeae), ahol a főfafajt alkotó kocsánytalan tölgyhöz a virágoskőris elegyedik, a cserjeszint csaknem teljesen hiányzik. Gyepszintben a sziklagyepképző fajok, sudár rozsnok (Bromus erectus), lappangósás (Carex humilis) és a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica) tömegesek. A Visegrádi-hegység zonális társulásának tekinthetők a cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), ahol uralkodó a kocsánytalan tölgy, a cser általában szálanként elegyedik. A gyertyános-tölgyeshez közelálló állományokban tömeges a bükkös sás (Carex pilosa), de megtalálható egy szubmediterrán reliktum növény, a dudamag (Danaa cornubiensis) is. Meredek, északnyugati kitettségű sekély, törmelékes talajú lejtőkön fejlődött ki a rekettyés tölgyes (Genisto pilosae-Quercetum petraeae). A kocsánytalan tölgy mellett a völgy felőli részeken helyenként fellép a bükk. A cserje- és gyepszint jelentéktelen, tömeges a selymes rekettye (Genista pilosa) megjelenése. A déli-nyugati kitettségű lejtők uralkodó erdőtársulása a mészkedvelő karszttölgyes (OrnoQuercetum). Főfaj a kocsánytalan tölgy, helyenként a molyhostölgy is uralkodó lehet, virágos kőris és kevés cser is előfordul. Fajokban gazdag a cserjeszint. Sziklás gerincéleken vagy törmeléklejtőkön a szurdokerdőket szélsőségesebb, exponáltabb fekvésben a hársas törmeléklejtő-erdők váltjiák fel (Mercuriali-Tilietum). A cserjeszint állandó, néha tömeges faja az olykor nagyméretűre is megnö-vő húsos som (Cornus mas). Jellemző lágyszárúak a pézsmaboglár (Adoxa moschatellina), a fényeslevelű gólyaorr (Geránium lucidum), az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és- a ligeti perje (Poa nemoralis). Északi kitettségű völgyfőkben és sziklafalak tövében, törmeléklejtőkön, meredek lejtőkön alakultak ki a szurdokerdők (Parietario-Aceretum). A sziklákon az andezit kőzethez kötött mohafa-