Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 236 — korban, hogy a városok az erők egyesítésére, és összhang létesité-ére kezdettek törekedni. XIV. század végéig minden város, szabadalma alapján önállóan alkotta helyhatósági törvényes szabályait, minek folytán gyakran az egyes helyi szabályok egymástól teljesen eltérő intézkedéseket tartalmaztak, mi egyebektől eltekintve, már csak azért is számos nehézségeket okozott, mert a tárnok mesterhez történvén a felebbvitel, ') a tárnoki széknél a különböző szabályok tömkelegé ben a biztos tájékozás majdnem lehetlenné vált. E helyzet tarthatlanságát belátván a városok Zsigmond király országlásának első éveiben. 2) Buda, Pest, Kassa, Bártfa, Nagyszombat, Pozsony, Eperjes, és Sopron városok birái Budán összegyűltek, s állampolgári és jogi viszonyaikat 175. czikkből álló szabályzatban rendezték, 3) melyek azután az ezekre hozott határozatokkal együtt Laczki Thuz István tárnok mester által egy jogérvényes gyűjteménybe rendezve közzététettek.4) E szabályok az örökösödési jogra vonatkozólag is több intézkedéseket tartalmaznak, melyekre az országos törvények alkotására is befolyással volt korszellemnek behatása kétségbevonhatlanul jelentkezik. Az öröklési jog megállapításánál első sorban a vagyon eredete, vagyis annak ősi vagy szerzeményi minősége bir kiváló jelentőséggel. Az ösi vagyonra nézve ugyanis a város polgárainál is a jogközösség elve mondatott ki irányadónak, és szabályul szolgált, hogy az ősi vagyont annak tulajdonosa életében csak a szükség által kényszeretve, vagy azért, hogy magát a fogságból kiszabadítsa, van jogosítva elidegeníteni; halála esetére azonban e javakról nem volt >) Zsigmond 1404.: VI. és 1405. XI. tv.-czikk. Utóbb a felebbvitel részben a tárnok, részben a személynökböz történt. L. Tripartitum III. r. 8. cz. 2. §. 8) Kovachich Formuláé solennes styli. Praefatio IV. 1. 3) Feszler: Geschicbte der Ungarn. IV 987. 1. *) Ezt a liazai jogra s különösen a városok szervezetére nézve oly fontos emléket Kovachich Márton György fedezte fel; s következő czim alatt: «Codex authenticus Juris Tavernicalis Statutarii communis, complectens monumenta vetera et recentiora, partim antea vulgata, partim hactenus inedita. Budae 1803.« adta ki.