Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

.184 tábort ütni. A fő odbor tehát nemzeti hagyományt is követett, midőn-a leirt helyre rendelé nyolcz ágyukkal az emiitett csoportot. Száma 800—1000 főre rúghatott, miután a táborban maradásra többnyire mind fegyver alatt végvidékiek szemeitettek ki. Parancsnokul Joannovics nevű elbocsátott végvidéki tiszt neveztetett. A Perlaszi és római sánczokbeli táborokon kivül még egy harmadik készittetett Karlovácz alatt, közel Újvidékhez, közvetlenül ótalmazandó a proclamatiók szerint veszélyben forgó Nemzeti szent tulajdonokat. »Csajkások, péterváradi, és pancsovai határőrök, s szerém megyei lakosok is — — igy irt e harmadik tábor alakulásáról a bácsban működő kir. biztos a bánságinak — fellázadtak, s fegyveresen nagy csapatokban gyülekeznek a Duna jobb partján közel Újvidékhez, a magyarok ellen vért szomjúhozva, s lázitási felhívásokat szórva. Minden körülmény arra mutat, hogy ha a kibékülésnem sikerűi, borzasztó polgárháború boritandja el az országot.« 24. §. A veszély illy tornyosulása ellenében az ország részérőli készületek nehézségei is súlyosbodtak. Nem titkolódzva működő izgatás többé, hanem hadilag erős helyzetet foglalt ellenség állott minden pontokon előttünk. Perlaszról Becskerek ; Karlováczról Újvidék s az alsó bácska; a római sánczokból a becsei kerület fenyegettetett; s mind e három ponton nekünk saját részünkön is csak erős rendszabályokkal lehetett a nyugalmat fentartani. A lázadók három táborának azon erkölcsi előnye volt, hogy rokonszenvre számitottak a tőllök átellenben levő részeink népességénél. A biztosságok rendeletei szerint alkalmaztatott a katonaság azon pontokon, mellyek leginkább valának az ellenségnek kitéve. Ismét megjegyezzük, e rendelkezés a végvidékre nézve gyakorlatba nem véttethetett a fő hadi kormányszékek ellenzése miatt. Folyvást tehát a Megyéknek, s a végvidék még jó érzelmű része, t. i. a káránsebesi Ezrednek megóvása, s a végvidéki egyes helységeknek, mellyek az ellenségtől körül véve még is annyi bátorsággal ragaszkodtak a haza Ügyéhez, mint Fejértemplom, Debelyácsa, Szentmihály, Uzdin, lehető támogatása meritette ki a feladat kivánatait. Az ellenséges táborok megalakulására a megyékbeli szerb lakosok ismét bátrabban emelték fejőket, s rokonaik erősödésén örömüket, s közel előhaladásuk iránti reményöket