Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

In3 alakított, azzal a lázadókat fegyveresen támadta meg, és több halottat ejtvén soraikban, szét űzte. Két nap múlva katonaság érkezett Becsére Péterváradról, s a nyugalom helyre állott. Majd a királyi Biztos is megjelent, és itt is megtévén rendszabályait, az elfogott gonosztevők közül rögtönitélő bíróság által heten fölakasztattak, sokan rabságra Ítéltettek el. — Mohol és Petrovoszello bácsmegyei helységekben is történtek még tettleges kihágások. Mind a két helység vegyes, magyar és szerb népességből áll, mind a két helyütt az utóbbiak, kezdvén a magyar anyakönyveknek a templomból kiragadásán és elégetésén, a magyarok ellen támadtak föl, de ezek nemzetőrséggé rendezvén magokat vissza verték őket s a csendet helyreállították. Az anyakönyvek elleni harcz mintegy köz jel szóra másutt is indíttatott, jelesen a későbben oly híressé lett Sz. Tamáson, Földváron, és Kulpinban, Bácsmegyében. — Torontálban pedig Elleméren, Kiss Ernő Ezredes tág birtokainak fő helyén, és a megye szék városában Nagybecskereken, a rendbontás azonban mind azon helyeken csak e kihágásra volt szorítva, mellynek elkövetőji, mennyiben az igazság sújtó keze elől a lázadók fészkeibe nem szöktek át, elfogatván, fogságra Ítéltettek. Ellévén eképen a kiütött nyugtalanságok mindenütt nyomva, szünet állott be, az alföld lakosainak békét óhajtó része, a szerb ügytől, a kikindai és becsei iszonyatosságok folytában, még erősebben idegenedett el, az izgatók bátorsága pedig megcsökkent, mozgalmaik zajlása elhangzott, és iényegetődzéseik elnémultak. A szigor és haderő, mely a magyar ügy érdekében fejtetett ki, hatalmasabbnak tüntette föl előttök s magában bizóbbnak a magyar kormányt, mintsem ők képzelték. Sokan közülök reájok nézve biztosabb helyekre vonultak el a megyékből; Belgrádba bucsujáratként. halkal és irodalmi érdek örve alatt, tódultak szerémből, bácsból és a végvidékről főleg egyházi személyek; határainkban, még a végvidéken is, mindenütt csend uralkodott. Több hetek multak el, míg a Karlováczi gyűlés következtében, mint látni fogjuk, a hamvadó parázsból új duló lángok lobbantak föl. E nyugalom nem volt ugyan a kiengesztelődés, hanem inkább a félelem eredménye, s bár az első lett volna kívánatosabb, még is az utóbbi az uj magyar kormány tekintélyének szempontjá-