Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 128 — zuhatagain gyönyörködjem. Hahogy két Balaton-tavat egy nyolcad mértföld szélességű sziget által elválasztva képzelsz magadnak, ugy előtted áll a hatalmas folyó; s ha ezt két Tisza szélességében oly magasról mint a bajai torony roppant erővel sziklákra lezuhanni képzeled, a mint e roham után a hullámok habbá törnek, s ködpárákban magasra felszállanak, azután sűrű harmatként ismét lehullanak, ugy magad elé festetted a zuhatagot. Ha könnyű gondolkozásom minden esemény súlya fölé nem emelne, ugy tán kedvem jöhetett volna, mint „első bácskai embernek" a mélységbe leugorni; s mindennek dacára azok, kik hazámból testemet még látni akarták volna, idejekorán megérkezhettek, mert a folyam alább oly örvényt képez, mely a belé jutott tárgyakat csak 3 hó múlva engedi tovább úszni stb. M. L. Szutsics Amália kisasszonyhoz. Flushing, Long-Island, 1857. Szept. 4-dikén. Édes Málim! A mit ő meg nem érthet és senki sem akar megérteni,1) könnyen megértheti mindenki, a ki születéshelyét nem tartja a világ közepének, s kik egy oly lepénynyi területen túl is birnak tekinteni, a milyen a Bácska, — bármily nagy is ez különben Magyarországon. Ezek aztán hallhatnák, hogy különböző morálok s következéskép különböző moralitások is vannak, s hogy nem mindig igaz és jogos az, a mit a minoritások tartanak annak, hanem hogy a jogot és !) E kifakadások azon felszólításokra vonatkoznak, melyeket a M. L.-hoz közelállók többször, mindenesetre jóakaratúlag intéztek egyenes úton, vagy Sz. A. k. a. útján a végből, hogy folyamodjék a kormányhoz bántatlan hazatérhetés végett.