Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
— 54 — rendelete ő hozzá érkezett, azalatt bálokat sem Eperjesen, sem Kassán nem nélkülözött. Ott hagyjuk tehát őt, s a Tisza azon részéhez fordulunk, merre Dembinszky kezdett működni. Ez — szerencsétlenségünkre — igen kevés ideig működhetett; hanem azt is, mit tennie engedének, hadi szempontból minden részlettel leirá, mely irat ha napvilágot látand, az a magyar viszonyokat valódiságukban fogja feltüntetni, s mindannyi egyéniség értékét kimutatni. •— E szerint az itteni mozdulatokat csak nagyjából fogom leírni, a mint gyenge emlékező' tehetségem azokat megtartá. S tanúságául annak, hogy mily gyarló kezekben volt a hon egész ügye, — némely egyén által okozott eseményeket, merényeket stb. szintén leirandok. Dembinszky tehát, amint Klapka hadosztálya vezényletét átvevé, Eakamazról Klapkát serege egy részével azonnal a Tiszán átkelésre és Tokaj s Tarcal megszállására inditotta, maga pedig a hátramaradt seregrészszel Tiszalökön át Miskolc felé indult s Hertelendvt seregével Török-Sz.-Miklósról — hova Vécsev megérkezett — Tisza-Füredre parancsolta. Amint az a hir, hogy Görgey Eperjes s a többi sereggel összeköttetésben van, Debrecenbe érkezett, — átalános hadfőről kellett gondoskodni, hogy az eddig szakadozott s egymással összefüggésben nem levő seregrészek, — melyek többfelé voltak elszórva — egyesitessenek, hogv igy a közös célt egy fő alatt lehessen elérni. A haza derék és tisztes honfiakat az ujouan alkotott vezérek közt talált ugyan, de nem lelt valami nagy tett által a csatatéren magát kitüntetett, az ütközet összegét áttekintő s annak részeit a legfontosabb percben az egészhez alkalmazni tudó hadvezért.—Ezt Dembinszkvben vélte feltalálni, Dembinszkyben, ki 1. Napóleon alatt, kisebb állásban ugyan, de a legnagyszerűbb háborúban