Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 263 — ságot feloldották; legközelebb pedig Oroszország a bécsi congressus által szabad államnak nyilvánított Krakkót Ausztriának ajándékozta. S mégis mindezek s annak dacára, hogy az 1849-iki februárban az oroszok interveniáltak, hogy az osztrák hirlapok május l-jén az orosz interventiót már szerződés által meghatározottnak hirdették, a magyar kormány azt hinni mégsem akará. Tán azért nem, mert Ausztriávali háborújában győzelmes fegyverét a határon túl vinni nem engedte s ezt magának érdemül tulajdonitá. A kényuralom alá vetett Oroszország annál örömestebb fogadta beavatkozásra való felszólittatását, mert ezt hitte legalkalmasabb módnak arra, hogy a szabad eszméknek területére való beszivárgását seregeivel megakadályoztassa, bár a cár szándékát az előkelő oroszok közül többen s ezek közt Paskievics hg. is roszalák; hanem végre is a hatalmas autokrat „parancsolom"-ja győzött s az orosz sereg előre nyomult. Miklós cár pedig, hogy népeit és seregét buzditsa, lapjaiban kihirdettette: „hogy seregeivel újra készülnie kell, mivel egész Európa ellene van, hanem ő miként 1812-ben, ugy most is megszégyeníti az Isten ellenségeit, s őket legyőzi." Midőn a külföldön tartózkodó lengyel honíiak e nyilatkozatot tudomásul vevék, azt gondolák, hogy a háborúban hazájok is részt vehet, s haza tértek, hogy az oroszok ellen harcolhassanak. Még két kis jegyzetet szabad legyen itt előadnom. Az orosz seregbeli lengyel ezredek az akkor Eperjesen levő Dembinszky vei tudatták, hogy csak egyszer verje meg jól az orosz sereget s azután látni fogja, mi történend. Másik pedig az, hogy Paskievics herceg, ha a magyar háborút nem végzi be hamar, vagyis ha az két hónál tovább tart — visszahivatik, s mivel az orosz sereg már oly szétoszlásban létezett, hogy azt féken tartani alig