Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 346 — kevés van, mégis, mivel az alattam levő sereget nem kellé gyengitenem, elrendelem fenyegetéseimmel és háboritásaimmal az ellenség oldalában és hátvonalában erejét gyengíteni. Ez meg is történt. Január 2-dikán, a mint határozva volt, az Eperjest megtámadó két zászlóalj kiindult, és bár ezek utolsó állomásukon egymástól csak két órára voltak, és bár bátran és biztosan lehetett a kassai úton sok helyütt átköltözniük, egymással magukat közlekedésbe tenni mégsem voltak képesek. — Es így. történt, hogy a szepesi zászlóalj, megkapva a parancsolatot, éjfél után megtámadta Eperjest, de a másik ezt csak 9 órakor reggel tette, és így mind a kettó' vagy nem tevén határozottan teendőjét, vagy mert az Eperjesben levő készültség miatt megrettent, — azért visszahúzódott. A szepesi zászlóalj azonban a szepes-kassai útra vonulván, az ellenség figyelmét ébren tartotta, mert ezen demonstratiója által az ellenséget kényszeritette ellene és Eperjes jobb őrizetére seöátséo-et küldeni. A zemplénmegyei sátoraljai csapat (melynél ott volt a híres Besze János képviselő is,) szintén utasíttatott 2-dikára Kassa körül a gálszécsi uton megjelenni, a miben Schlick előrenyomulása miatt hátráltatott; de bár ekkor a meghiúsult első terv helyett értesíttetett az ujabbról, mégis elkésett, mert csak 6-dika körül érkezett Gálszécsre, hol Schlick osztályai által megtámadtatva, azokat visszaveré; ekkor azonban a helyett, hogy ott vett volna biztos állást, a hol sikerült az ellenség támadását sikertelenné tennie, — mondjuk, e helyett egy. csekély vagy épen semmi biztosítást sem nyújtó völgybe húzta magát, hol este ismét megtámadtatott, visszaveretett és sok podgyászt vesztett, mely szerencsétlen esemény miatt aztán eleget csúfolták kollégái Beszét, s „General Bőze" névvel ruházták fel, noha nem annyira ő volt kárhoztatható,