Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Ötödik fejezet. Wiudiscligrátz f'ö- és mellélcliadaiuak betörése. 219 szives egyetértés nem létezvén, az ütközetnek jó sikerét 1849. Jan. reményleni nem lehetett. Ezenkivül a hosszas hátrálás, legújabban pedig a szerencsétlen moóri ütközet a sereg hangulatát is annyira megrontották, hogy maga Csányí kormánybiztos sem javaslá az ütközet elfogadását. De a körülmények is úgy fordultak, hogy az ütközet az ellenség számának túlnyomósága mellett, könnyen veszélyessé válhatik vala seregünkre. A Duna t. i. a 20 foknyi hidegben szinte befagyván, az ellenségnek mindenfelé utat nyitott, seregünknek hátába kerülni, s annak visszavonulási vonalát elmetszeni. Csányi sürgetésére s elnöklete alatt tehát Görgey és Aztn^hadl Perczel január 2-kán Pesten a további munkálatok megállapítása végett hadi tanácsot tartottak. A két vezéren kivül részt vettek abban Vetter, Klapka, Répási és Lázár tábornokok s több táborkari főtisztek. A haditerv megállapításánál különösen két szempontot kellé szem előtt tartani vezérelvül. Az egyik volt: hogy miután seregeink nagy része még fegyverforgatásban is alig gyakorlott újonczokból állott, elhatározó ütközetek mindaddig kerültessenek, míg újonczhadunk a hadviselésbe apróbb csatákban be nem tanul s tűzhöz nem szokik; az ország több vidékein elszórt osztályok pedig össze nem pontosíttatnak; s különösen a már felrendelt bács-bánsági hadak meg nem érkeznek. A másik iránytadó szempont pedig az volt: hogy a Tiszavonal megvédessék; és, hogy a kormánynak a seregszaporításra, felszerelésre és ellátásra elég ideje legyen, az ellenség a Tiszától lehetőleg távol tartassák. E mellett természetesen tekintetbe kellett venni az osztrák seregek mozdulatait is, melyek körülbelül ekként álltak. Windischgrátz a Duna jobb partján három hadtestből álló sereget vezetett Buda felé; a Duna bal partján Schwartzenberg tábornok egy negyedik hadtesttel sietett Pest felé; Simunics NagySzombat felől Verebélyen keresztül egy ötödikkel a Garan felé tartott; Komáromot szinte egy hadtest fogta körül; Nugent, Perczel visszavonúlta után a dunántúli vidékre tört be