Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

182 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1818. Decz. táúl; ki azonban, a rendeleteinek végrehajtásával megbízottak hanyagsága s értelmetlensége miatt, oly kevéssé felelt meg a várakozásnak, hogy a szorost az ellenség deczember G-kán, mindjárt első rohamkisérletében elfoglalta s az annak örizetére rendelt négy század gyalogságot és nemzetőrséget Eperjesre kényszerítette visszavonulni. Schlicknek e szerint kevés erőfeszítésébe került betörni a határokon nyolczezernyi seregével. Kormányunk, mint említők, mindjárt Schlick betörési készületeinek hírére, alkotott Kassa-Eperjes táján a környékbeli nemzetőrökből, önkénytes csapatokból és három újoncz honvédzászlóaljból egy, számára nézve ugyan az ellenségéhez hasonló, de a háromszáz főnyi lengyel legio kivételével, egészen gyakorlatlan sereget. Például, a 42-dik honvédzászlóalj, mely épen Sárospatakon várta fölszereltetését, a betörés hírére onnan fegyver s ruházat nélkül rendeltetett Kassára. A kassai Ezen elemekből álló sereggel s 14 ágyúval várta be Lb u-kéT Pulszky Sándor alezredes Kassa és Budamér közt, deczember 11-kén Schlicket, az osztrák hadsereg legügyesebb vezérei egyikét. Győzedelmet e seregtől alig várt valaki, azon szájhősöket kivéve, kik, mióta Róth és Philippovics hada egy, jobbára nemzetőrökből álló seregtől elfogatott, Pesten, teljes biztosságban lévén, a hadviselés minden ismerete nélkül, minden hírre, mely egy-egy újabb betörésről értesített, mondani szokták volt: „Ám csak jöjjenek; fegyvert szállítanak az abban szűkölködő hadainknak!" Ütközni mindazáltal múlhatatlanul kellett, nehogy az ellenség ellentállás nélkül közeledjék a fővároshoz. Az ütközet tehát szerencsétlenül ütött ki. A kaszások s lándzsások, kik seregünk nagyobb részét képezték, mihelyt néhány ürgolyót láttak csapataik közé hullani és szétpattanni, azonnal rendetlen futásnak eredtek; mi által az egész, különben sem kedvező helyzetben fekvő tábor megzavartatván, a városba vonúlt vissza. Itt azonban a szepesi nemzetőrség s a szinte Szepességben újonczozott honvédzászlóalj a Hernád hídjánál három ágyúval egy ideig feltartóztatta az