Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 35. szám - Amit az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet reformjavaslatából ki kellene hagyni és ami hiányzik belőle

IV. évfolyam. 35. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. nov. 10. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr, Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Amit az Országos ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézet reformjavaslatából ki kellene hagyni és ami hiányzik belőle. i. Ki kellene hagyni : a) az öregségi ellátást (17. § 2. pont) és az azzal kapcsolatos rendelkezéseket, mert az öregségi (helyesebben az aggkori) ellátást lényegbevágó elvi különbség választja el az intézet többi szolgáltatásaitól. A munkaképtelenségi, özvegyi és árvaellátás az ügyvédi kar autonómiájának ésáldozatkészségének áldott gyümölcse. Az ügyvédi kar büszke volt arra és ambicionálta azt, hogy munkaképtelen tagjairól, valamint elhunyt tagjainak özvegyeiről és árváiról egy oly intézet útján gondoskodjék, melyet kizárólag önerejéből alkotott és önerejéből tart fenn. Az 1908 : XL. te. nem ismeri az államsegély intézményét, ilyen segítségre sohasem számított, és most, amikor az intézet restaurációja — bár csak azon szerény keretekben, amelyeket alapítói szem eló'tt tartottak — befejezést nyert, a megnyíló munkaképtelenségi, özvegyi és árvaellátásokat a matematikai táblázatban meghatározott összegekben ismét saját erejéből folyósítja és fogja folyósítani. Ez az ügyvédi függetlenség posztulátuma is. Ezzel szemben az aggkori ellátást megvalósító 1914 : LIL tc. azon az alapgondolaton épül fel — és ezt a törvény indokolása több-kevesebb világossággal kifejezésre is juttatja — hogy az elaggott ügyvédekről váló gondoskodás az állam szociális feladatát képezi és erről kizárólag az állam köteles és kíván gondoskodni. Ezért mondta a törvény 6. §-a, hogy az aggkori ellátás terheinek fedezésére az állam az intézetnek évi 500,000 aranykorona segélyt ad, és az aggkori ellátás csak a törvény életbelépésétől számított 10 év múlva, vagyis akkor léphet életbe, mikor az évi államsegélyekből és kamataibői már egy körülbelül 8.000,000 koronás díjtartalék fog rendelkezésre állani, amely azután az évenkint ismétlődő évi 500,000 aranykoronával együtt egy számba jöhető aggkori ellátás folyósítását fogja lehetővé tenni. Ez a törvényes rendelkezés méltó és megbízható alapját képezhette az aggkori ellátásnak, ami éppen nem mondható a reformjavaslat 29. §-ának azon intézkedéséről, mely az 1914 : LIL tc. 6, §-ának helyébe lépne és úgy szól, hogy «az öregségi ellátás terheinek fedezésére az állam az intézetnek évi segélyt ad, amelynek összegét az állami költségvetésről szóló törvény határozza meg». Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az aggkori ellátás fizetését az Igazságügyminiszter rendelettel léptetheti életbe (19. §) anélkül, hogy a tervezet gondoskodnék arról, hogy az öregségi ellátás tartós folyósítására megfelelő díjtartalék álljon rendelkezésre, ami által az állani a vállait terhelő szociális feladatnak teljesítését egyszerűen átháríthatja az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetre, ami egyet jelent a munkaképtelenségi, özvegyi- és árvaellátások folyósításának kockáztatásával: akkor tisztába le-j hetünk azzal, hogy az öregségi ellátásnak a reformjavaslat által kontemplált összekeverése az intézet többi szolgáltatásaival; olyan gondolat, melynek létjogosultsága' nincs. Az ügyvédek aggkori ellátását a jövőben is állami szociális feladatnak kívánjuk te- f kinteni, melynek megvalósítása azonban föltételezi azt, hogy az állam előre meghatározott, évenkint. visszatérő és a feladat nagyságával arányban álló össze-: geket bocsásson az intézet rendelkezé-: sére. b) Ki kellene hagyni a reformjavaslat 34. §-át is. Az intézet autonómiáját megtestesítő közgyűlés 1934. évi május hó 13-án félre nem érthető határozottsággal, névszerint 53 szavazattal 10 szavazat ellenében kifejezésre juttatta azt a. meggyőződést, hogy az intézetet továbbra is az 1908 : XL. tc. által szem előtt tartott várományfedezeti rendszer alapján kívánja berendezni, és hallani sem akar a kiosztó-kirovórendszer ingoványba vezető útjáról. Ugyancsak az 1934. évi május 13-án megtartott közgyűlés ugyanazon szótöbbséggel az intézeti járulékot az alapszabályok 27. §-ának c) pontja értelmében 5 év tartamára évi 129 pengő 78 fillérben állapította meg. Ily körülmények között, különös tekintettel a főfelügyeleti hatóság azon ismételten tett kijelentésére is, mely szerint az autonómia szavát mindenképpen tiszteletben kívánja tartani — semmiképpen sem indokolható a reformtervezet 34. §-a, mely az intézeti járulékot — tehát az évi díjat, a rendkívüli járulékot és a kezelési pótlékot együttesen, -— az 1934. évre 80 pengőben 1935. « 90 « 1936. « 100 « 1937. « 110 « 1938. « 120 « kívánja megállapítani, ami egybevetve azzal a rendelkezéssel, hogy az intézeti járuléknak ezen leszállítása az intézet szolgáltatásainak csökkentésére okul nem szolgálhat, a tartalékolási elvnek nemcsak elvi sérelmét jelenti, hanem gyakorlati kihatásaiban is súlyosan érinti a várományosok érdekeit. Az intézet matematikai szakértője kiszámította, hogy a várományosok (az aktív fizetőtagok) megnyílandó ellátásainak biztosítására szolgáló díjtartalék hiánya a törvény ezen rendelkezése folytán 5 év múlva kb. 1.123,000 pengő lesz, mely — hacsak pótlásáról nem történik gondoskodás — 14 év múlva 2.246,000 pengőre, 28 év múlva 4.492,000 pengőre, 40 év múlva — amennyire a befizetések tartamát számítani lehet — közel 7.000,000 pengőre fog felszaporodni. És mit kap ezen hiány ellenértéke fejében a fizető várományos ? Azt, hogy 1934-ben 4 pengő 16 fillérrel. 1935-ben 3 pengő 30 fillérrel, 1936-ban 2 pengő 50 fillérrel, 1987-ben 1 pengő 70