Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 17. szám - Az igazságszolgáltatás rácionalizálása. A fellebbvitellel kapcsolatos javaslatok [7. r.]

17. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 67 április 15-i szám, 3. oldal, br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter nyilatkozata), — hogy az ügyvédi kamarák fegyelmi bírósága az illető ügyvédeket «az ügyvédi kar becsületének és tekintélyének megsértése» miatt a törvény értelmében felelősségre vonhassam Magyar Jogászegylet. Goethe előadás a Magyar Jogászegyletben. A Magyar Jogászegylet április hó 16-án megtartott teljes-ülését Goethe emlékének szentelte. Az ülést — amelyen a Magyar GoetheTársaság is képviseltette magát elnökével, Tikár Bélával — az elnöklő Schuszter Rudolf bevezető szavai nyitották meg, aki a résztvevők érdeklődése mellett nemcsak arra az összefüggésre mutatott rá, amely Goethe és a jogászvilág között fennáll, hanem érdekes adatokkal szaporította Goethe és a korabeli Magyarország kulturális élete közötti kapcsolatokat. Az ülés előadója Leopold Elemér ügyvéd volt, aki először Goethével mint ügyvéddel foglalkozott. Meggyőzően fejtegette, hogy Goethe felett rövid ügyvédeskedése nem múlott el nyomtalanul. Mozaikszerű képet állított össze az akkori igazságügyi szervezetek és az ügyvédség helyzetéről, számos korszerű idézettel téve az előadást élénkké és érdekessé. Az előadó azután a Faust második részéből, továbbá Goethe leveleiből vett idézetekkel azt igyekezett bizonyítani, hogy Mephistó kritikája jog és törvény fölött nem Goethe hitvallása volt, akinek jogbölcselete inkább hajlik a történelmi iskola, mint a természetjogi filozófia felé. Ügyvédi Egyesületek. A Budapesti Ügyvédi Kör április hó 14-én tartotta meg évi rendes közgyűlését, amelyen az 1932—34. körévre tisztikarát és választmányát is megválasztotta. A tisztikar tagjaiul a következők választattak meg : Elnök : Dési Géza. Másodelnök : Szilágyi Artúr Károly. Alelnökök : Balog Sándor, Fabinyi Tihamér és Révay Bódog. Főtitkár : Fehér Dezső. Titkárok : Mezey István és Strasser Dezső. Gazda : Simon MiMly Pál. Helyettes gazdák : Glücksthal Lajos és Nyári Miklós. Ügyész : Boda Ernő. Pénztáros : ifj. Váradi Jenő. Könyvtáros : Bürger Károly. Ellenőr : Bene Ödön. Számvizsgálók : Dusárdy István, Giskán Jakab és Tihanyi Lajos. Megválasztott ezen kívül a közgyűlés 54 választmányi tagot is. A közgyűlést társasvacsora követte, amelyen az új tisztikart és választmányt igen lelkes hangulatban ünnepelték. A Szegedi Ügyvédúnió megalakulásáról lapunk legutóbbi számában már jelentést tettünk. Most kapjuk a tudósítást a Szegedi Ügyvédúniónak április 15-én megtartott alakuló üléséről : Az ülést óriási érdeklődés mellett az összehívók nevében Olasz Béla nyitotta meg, vázolta az únió célját, hangsúlyozta, hogy az ügyvédi kamarával és az Országos Ügyvédszövetséggel kívánnak együtt dolgozni a kar érdekében. Indítványára egyhangúlag Szivessy Lehelt választották meg az únió elnökéül, aki nagyhatású beszédjében kifejtette, hogy az únió nem személyi harcot indít, hanem nagy erkölcsi követelményekért : az ügyvédi kollegialitásért és etikáért kíván küzdeni. Kifogásolta a szegedi ügyvédi kamara választmányának és különösen a kamara titkárának működését és bejelentette, hogy Széli Gyula kamarai elnökkel történt megbeszélése eredményeként a napokban öt kamarai választmányi tag és a Szegedi Ügyvédúnió öt tagja fognak összeülni, hogy a válság békés elintézése érdekében tanácskozzanak. Ügyvezető-elnökké Olasz Bélát, pártigazgatóvá Hunyady Vass Gergelyt, titkárrá pedig Singer Istvánt választották meg. Singer István jelentette, hogy a Szegedi Ügyvédúniónak már 200 tagja van. Dettre János az únió legnagyobb erejét abban látja, hogy pártállásra, világnézeti különbségre való tekintet nélkül egyesíti magában az ügyvédeket. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Az ellenfél terhére megítélt költség rendszerint a legkisebb mértéke annak, ami az ügyvédet saját fele irányában megilleti. A felperes részéről érvényesített s a fellebbezési bíróság által megítélt díjkövetelés túlnyomórészben bíróilag már megállapított olyan költség, amely az alperes részéről indított peres és meghagyásos eljárásokban az ő javára az ellenfeleivel szemben lett megítélve, megállapítva, illetőleg egyességileg meghatározva. A felperes tehát lényegileg ugyanazokat a költségösszegeket igényli a saját ügyfelétől, amelyek az utóbbinak a marasztalt perbeli ellenfeleivel szemben bírói határozatok (váltófizetési meghagyás, végrehajtás stb.) és bírói egyesség alapján járnak. A Pp. 425. §-a szerint a vesztes fél a nyertes költségének megtérítésében elmarasztalandó, amennyiben azt a bíróság a jog célirányos érvényesítésére szükségesnek ítéli, s e § további rendelkezése szerint a megtérítendő költséghez számítandók az ügyvéd kiadása és díja is. A Ppé. 18. §-ának utolsó bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az ellenfél részére megítélt perköltséget a fél ügyvédjének kezéhez kell fizetni, akinek ily költségre harmadik személyek igényeivel szemben elsőbbségi joga van. E törvényes rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy az alperes alap nélkül tagadja meg fizetési kötelezettségét. Kétségtelen ugyanis, hogy amidőn a perbíróság a váltófizetési meghagyásban az ellenfelet a perköltségben marasztalja (Pp. 609. §) s amidőn a végrehajtási eljárás során a végrehajtást szenvedők terhére a felmerült kérvényezési s egyéb eljárási költségeket megállapítja (V. T. 11, 27. stb. §), ezek a költségösszegek az ügyvéd által képviselt másik fél (felperes és végrehajtó) ügyvédjének kiérdemelt járandóságát magukban foglalják és azokban olyan költség, ami az eljáró ügyvédet saját felével szemben meg nem illetné, rendszerint nincsen. Amidőn pedig a perben létesített bírói egyességgel az ellenfél a kereseti követelésnek és járulékainak, valamint a felmerült költségeknek viselésére vállal kötelezettséget, s amidőn a perrel okozott költség mennyiségét nem is a bíróság, hanem — mint a jelen esetben — a jogosított fél maga határozta meg : nyilvánvaló, hogy az ekként egyességileg vállalt költség sem haladja meg azt az összeget, amennyit a perben eljárt ügyvéd a saját felétől követelhet. Ezekből következik, hogy az ellenfél terhére megítélt vagy megállapított eljárási költség rendszerint a legkisebb mértéke annak az összegnek, ami az ügyvédet a saját fele irányában megilleti. Egyébként az alperes nem is állítja, hogy a bíróilag és egyességileg meghatározott költségekben az ügyvédet meg nem illető valamely többlet — nevezetesen a saját személyes költsége — is benne volna, mert megítélésük ellen csupán azzal védekezik, hogy a felperes ügyvédi ténykedése őreá előnnyel nem járt s általában indokolatlan volt. Ezek a szempontok azonban a bírói megállapításoknál már hivatalból mérlegeitettek (Pp. 425. § 1. bek.), az egyességileg meghatározott költség mértéke pedig a félnek — illetőleg a vele egy tekintet alá eső képviselőjének — saját tényén alapszik, az tehát reá nézve sérelmes nem lehet. Abban nincs korlátozva az ügyvéd, hogy — pernyerés esetén — az ellenfél által fizetendő költségeken felül az ügyfelével szemben többkövetelést (perenkívüli vagy díj levélszerinti járandóságot) érvényesíthessen, s ebből a szempontból a fél javára megítélt perköltség összege az ügyvéd díjának a megállapításánál rendszerint nem is mérvadó. A perköltségnek az a mennyisége azonban, amelyet a vesztes fél tartozik viselni, — amennyiben ügyvédi munka díjazását tartalmazza — a nyertes fél ügyvédjét minden esetben megilleti a saját felével szemben is (Pp. 18. § ut. bek.). Ha tehát az ügyvéd a fele javára megállapított s az ellenféltől behajtandó összegnél többet a saját ügyfelétől nem követel, s ha az ellenfél terhére megállapított költségben a személyesen meghallgatott félnek külön költsége nincs, a bíróilag vagy egyességileg meghatározott összeggel azonos díjazást az ügyfél jogosan nem kifogásolhatja és ügyvédjétől nem tagadhatja meg. P. VI. 3866/1931. Elnök Bácz, előadó Keréntji. Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. A 25 pengőn aluli végrehajtások szabályozása lehetetlen állapotokat teremtett egyik-másik budapesti kerületi elöljáróságnál, aminek következtében a Te. ezen rendelkezése a gyakorlat ban t eljesen illúzóriussá vált. Az V/a. adószámviteli osztálynál három hónapja mult, hogy benyújtottam egy kiadmányt a végrehajtás foganatosítása céljából. Amikor három hónap elteltével utánanéztem annak, hogy foganatosíttatott-e már a végrehajtás, megmutatták azt az aktahegyet, amelyben hevernek a végrehajtást elrendelő bírósági végzések- ezrei minden iktatás nélkül, úgyhogy még csak utána-