Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 47. szám - Kölcsey Sándor

186 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 47. SZÁM. 27-en szavaztak Kölcsey Sándorra, míg Széli Gyula 21 szavazattal kisebbségben maradt. Póttag Náray-Szabó László, a szombathelyi kamara elnöke lett. A Szombathelyi Ügyvédi Kamarának az igazságügyminiszter úrhoz intézett felterjesztését az Ügyvédi Közlöny mult hó 12-én megjelent 42. számában közöltük. E felterjesztésében a kamara felhívta a miniszter úr figyelmét arra a nagy erkölcsi kárra, amely a miniszterelnök úr képviselőházi programmbeszédének az ügyvédségre vonatkozó részével a hivatása magaslatán álló magyar ügyvédséget érte. Az igazságügyminiszter úr erre a felterjesztésre a következő válaszleiratot intézte a kamarához : 40,475/1932. I. M. VIII. szám. Tárgy : A Szombathelyi Ügyvédi Kamara felterjesztése. Szám : 557/1932. A m. kir. miniszterelnök úr programmbeszédének az ügyvédi karra vonatkozó része tárgyában hozzám intézett felterjesztésre a kamarát a következőkről értesítem : A m. kir. miniszterelnök úrnak a képviselőház folyó évi október hó 11-én tartott ülésén elmondott programmbeszéde az ügyvédségre nézve a következő kijelentést tartalmazza : «Nagy tisztelettel vagyok az ügyvédi kamarák és tagjaik iránt, a zsaroló ügyvédtípust azonban nem szeretem. Örömmel állapítom meg, hogy az ügyvédi kamarák oly magas etikai nívón folytatják életüket, hogy tagjaik sorából önmagukból is kirekesztik azokat, akik ennek a követelményeknek eleget nem tesznek)). A programmbeszéd hiteles szövegéből is megállapítható és ezt felterjesztésében a kamara is észrevette, hogy a miniszterelnök úr az ügyvédi kar egyetemével szemben egyáltalán nem általánosított, hanem csak a hivatásával visszaélő és az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyét is nagymértékben veszélyeztető egyes megtévelyedett ügyvédek eljárását és magatartását tette szóvá és bélyegezte meg. Hogy ilyen ügyvédek vannak, azt a kamara felterjesztése is kiemeli. Ezeknek káros tevékenysége váltja ki a felterjesztésben említett és a kormány előtt is ismeretes köztudatot, amelyet sem elhallgatással, sem pedig a más hivatási körökben előforduló megtévelyedésekkel való összehasonlítás útján megszüntetni nem lehet, hanem egyedül azzal az elismerést érdemlő szigorúsággal, amellyel maguk a kamarák távolítják el tagjaik sorából az oda nem való egyéneket. A m. kir. miniszterelnök úr idézett beszédében a kormány álláspontjának megfelelően az a helyeslés jutott kifejezésre, amellyel a kamaráknak magas erkölcsi színvonaluk követelte azt a törekvését kíséri és az a jogosult várakozás, hogy a baj felismerése és a megszüntetésére alkalmas eszköz hatékonyságának nyilt hangoztatása vissza fogja állítani azt a bizalmat, amellyel a jogkereső közönségnek a magyar igazságszolgáltatás minden tényezőjével szemben viseltetnie kell. A kormány álláspontját megvilágítják azok a nyilatkozatok is, amelyeket ebben a kérdésben alkalmam volt tenni. így egyebek között az Ügyvédi Kör ünnepén is rámutattam arra a jelentőségre, melyet az ügyvédségnek a társadalmi, gazdasági és az állami életben tulajdonítok és kifejezésre juttattam azt a reményt, hogy az ügyvédség a régi történelmi tradíciók révén áthozott tekintélyét a jövőben is meg fogja tartani. Megnyugvással látom, hogy a kamara éber öntudatossággal foglalkozik az ügyvédség tekintélyére kiható tényezőkkel, és ezért hiszem, hogy a kormány felfogását megértve, teljes eréllyel fog őrködni azon, hogy tagjai működésükben hagyományaitól el ne térjenek. Budapest, 1932. évi december hó 2-án. A miniszter helyett : Séthy, s. k. államtitkár. Országos Ügyvédszövetség. Az Országos Ügyvédszövetség budapesti osztálya legutóbbi választmányi ülésén foglalkozott azokkal a jelenségekkel, amelyek a Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlésein a tárgyalás rendjét, a szólásés gondolatszabadság érvényesülését veszélyeztetik s közvetve az egész magyar ügyvédség tekintélyét és megbecsülését sértik. A budapesti osztály választmánya elhatározta, hogy a budapesti kamara közgyűlésének soronkívül megreformálása érdekében megkeresi a budapesti kamara választmányát. A zugírászat elleni állandó küzdelem megszervezésére a választmány bizottságot küldött ki Krámer Emil társelnök vezetésével. Giskán Jakab indítványára és elnöklete alatt bizottságot küldött ki továbbá a választmány a közigazgatás reformkérdéseinek letárgyalására. A bíróságok és hatóságok idéző és értesítő űrlapjainak korszerű átalakítása érdekében az osztály érintkezésbe lép a budapesti bíróságok és hatóságok elnökségeivel s közérdekű kívánságai támogatására kérelemmel fog fordulni az igazságügyminiszterhez. Mozgalmat kezdeményez végül az osztály a tudakozódólapok díjának mérséklése és a díjtalan értesítések idejének kibővítése tárgyában. Ügyvédi Egyesületek. A Budapesti Ügyvédunió másfél évvel ezelőtt indított mozgalmat aziránt, hogy a budapesti bírósági épületekben nyilvános telefonállomásokat állítsanak fel az ügyvédek és ügyfelek részére. Az Ügyvédi Közlöny is állandóan sürgette ennek a tervnek mielőbbi megvalósítását. Hogy mennyire igazunk volt, mennyire szükségesnek bizonyult valóban e telefonállomások létesítése, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mikor végre úgy a budapesti központi kir. járásbíróság, mint a kir. törvényszék épületében megnyíltak ezek a sokat sürgetett telefonautomaták, azok mindegyikében egyegy napi bevételként 50—60 pengő gyűlt mindjárt az első napokban össze, ami megfelel a forgalmasabb utcai telefonállomások napi átlagos bevételének. A Civiljogászok Vitatársaságában november 30-án Szende Péter Pál «A csendes társaság a magyar jogban» címmel előadást tartott. Előadó ismertette a csendes társaság történetét, gazdasági jelentőségét, jogi természetét és kijelölte helyét a magyar társasági jogban. Kimutatta, hogy a csendestársaság a kommendából keletkezett, de a fejlődés folyamán valóságos társasággá lett. Bészletesen foglalkozott azokkal az elméletekkel, amelyek a csendes társaságnak társasági mivoltát kétségbe vonják. Cáfolta azokat a teóriákat, melyek önálló jogintézmény helyett kölcsönnek vagy megbízással kapcsolatos alkalmazási viszonynak vagy a bizományi ügylet egy speciális válfajának kívánják tekinteni. Előadó szerint kétségkívül megállapítható a csendes társasági jogviszonyoknak egy oly köre, amely mindenképpen önálló szabályozást igényel, s melytől a jog az önálló szabályozást meg sem tagadhatja. Ezzel szemben elismerte, hogy nagyon gyakran fordulnak elő az életben olyan konstellációk, amelyek már kevésbbé tekinthető csendes társaságnak, s ezeket előadó «quasi csendes társaság»-nak nevezi, míg további átmenetként a kölcsön felé, fellelhetők olyan alakzatok is, amelyek már inkább a «qualifikált kölcsön»-re emlékeztetnek. Kimerítően foglalkozott előadó az 1930 : V. tc. II. részével, mely a csendes társaság törvényes szabályozását adja szerény nyolc szakaszban. A törvény azonban csak kerete a csendestársasági jogszabályoknak s a bírói gyakorlatra és a tudományra bízta, hogy a jogszabályokat élettel és tartalommal töltsék ki. A törvényre támaszkodva, de úgy a magyar, mint a külföldi judikatúrának bőséges ismertetésével világította meg előadó a csendes társaság keletkezésének, fennállásának és megszűnésének jogszabályait, számos esetben a maga részéről is állást foglalva egyes, a tudományban és a bírói gyakorlatban még vitás kérdésekben. Előadó szerint a csendes társaság sui generis kereskedelmi társaság. A csendestársi viszonynak közt udomásra hozása akár egyénenkénti közlés, akár körlevél útján, szerinte még nem állapítja meg a csendes társ kezesi felelősségét, csupán ha a köztudomásrahozás dolusszal párosul. A bírói gyakorlat szerint a csendes társnak nincs joga az értékemelkedésből előálló nyereségre. Szende ezt a szabályt mereven alkalmazva nem teszi magáévá, sőt hajlamos arra, miszerint a csendes társat a vállalat valóságos nyereségéből — melyhez az értékemelkedés hozzászámítandó — különösen a csendes társ kiválása esetére részeltesse. A kft. törvény 120. §-ának 2. bekezdése szerint a csendes társ végkiegyenlítése tekintetében másodrangú hitelezővé degradálódik. Előadó szerint ez a rendelkezés — figyelemmel a törvény 122. §-ára, mely a csődtörvény 27. §-ánál lényegesen szigorúbb, megtámadási jogot kreál — felesleges. Álláspontja szerint — szemben a Glücksthal—Buppertféle kommentárban lefektetett nézettel — e szakasz csupán ügyleti hitelezőkkel szemben érvényesíthető. Az előadás befejezéseképpen párhuzamot vont Szende a csendes társaság és a betéti társaság között, kiemelvén e két társasági alakulat közötti számos rokonvonást és a fennálló különbségeket.