Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 43. szám - Az ügyvédi költségankét

43. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 171 csolatban a munkával arányban nem álló díjátalányok helytelenségéről és káros voltáról beszélt, ismertette a fixfizetések és befolyt költségeknek az ügyfél részére való visszatérítésnek megszüntetése tekintetében elfoglalt álláspontját, valamint a perben befolyó értékosztozkodással kapcsolatban kikötött aránytalan részesedésnek, továbbá a behajthatatlanság és pervesztesség esetén való díjmentes pervitelnek kérdését. Kiterjeszkedett a költségelőleg kérdésérc is. Konrád Ernő előadásában az ügyvédi munka kellőképpeni díjazásának kérdéseivel foglalkozva, felvetette azt a javaslatot, hogy az ítéleteknek költsé<nne<;ál]apító rendelkezései nemcsak a vonatkozó löivényszakaszok sablonos felhívásával a jogalap, hanem a számszerűség tekintetében is indokoltassanak. Ilyen gyakorlat mellett ugyanis megelőzhető lesz, hogy a költségmegállapításokba, amelyek a per szempontjából mellékkérdést, az ügyvéd szempontjából azonban egzisztenciális kérdést jelentenek, súlyos tévedések csússzanak. A perenkívüli költségek díjazását illetőleg reámutatott arra. hogy a bíróságok az ügyvédi kamarák irányító díjszabásait általában mérséklés nélkül alkalmazzák, ha ennek alkalmazását a felek kikötötték és a Kúria az ügyvéd székhelye szerinti kamarai díjszabást alkalmazta akkor is. amikor a felek «a fizetéskori ügyvédi díjszabás szerinti díjazásban* állapodtak meg. Indítványozta, hogy lehetőleg a megbízás vállalásakor köttessék ki mindenkor az ügyvéd részéről a kamarai díjszabás szerinti díjszabás, mert ha ilyen módon a kamarai díjszabások alkalmazása nagyobb mértékbe n fog elterjedni, inaugurálható lesz olyan bírói gyakorlat, amely a kamarai díjszabást mint szokásos- díjszabást alkalmazni fogja olyan esetekben is, amelyekben annak alkalmazása előre ki nem köttetettt. Foglalkozott az előadó a meg nem becsülhető értékű, különösen a törvényszéki hatáskörbe tartozó olyan perek költségeinek kérdésével, amely perekben illetékügyi szempontból 5000 P tekintendő perértéknek és amelyekben a bíróságok ehhez képest mindenkor vagy ezen illetékügyi perérték alapján vagy a korábbi illetékügyi perérték : 2000 P alapulvétele mellett állapítják meg a költségeket. Az előadó szerint ( z helytelen mindazokban az esetekben, amelyekben a per adataiból megállapíthatólag a meg nem becsülhető érték mögött a felek számára súlyos erkölcsi és vagyoni érdekeket jelentő kérdések forognak kockán. Az előadó szerint ilyen ügyekben az ügyvéd által végzett,rendszerint igen érdemleges munkát, a per adataiból megállapítható ügyféli érdekek súlyának mérlegelésével és nem az illetékügyi érték merev alkalmazásával kell megállapítani. A költségigények biztosítását illetőleg foglalkozott az előadó a Budapesti Ügyvédi Kamarának a kötelező költségelőleg kérdésében hozott közgyűlési határozatával, amelyet több vidéki kamara is magáévá tett és amelynek végrehajtása mellett az Országos Ügyvédszövetség is állást foglalt már. A bíróilag már megítélt költségek biztosítását illetőleg indítványozta, hogy az ügyvédi költség fizetésében marasztaló olyan ítéletek alapján, amelyek még biztosításilag sem hajthatók végre, legalább zálogjog előjegyzésének legyen helye, éppen úgy, mint az Ét. 18. §-a alapján hozod megállapító végzés alapján. Javasolta, hogy hiteles alakú ügyvédi díjlevél alapján támasztható költségkövetelés erejéig ugyancsak zálogjogelőjegyzésnek és ilyen díjlevél alapján már a per megindításával egyidejűleg biztosítási végrehajtásnak legyen helye. A pernyertes alperes ügyvédje javára felperessel szemben elsőfokúing megítéli perköltség erejéig a budnpesti törvényszék, mint fellebbezési bíróság, az idevonatkozó helytelen általános gyakorlattól eltérőleg már elrendeli biztosítási végrehajtást, miért is az előadó a jogorvoslatok forszírozásával elérhetőnek látja a helyes gyakorlal kialakulását, úgy e tekintetben, mint ilyen esetben, egybehangzó másodfokú ítélete után az előzetes végrehajthatóság kimondását. Az ilyen értelemben kívánatos gynkorlnt kiterjesztendő az olyan marasztaló ítéletekre is. amelyek mm készpénzbeli követelésben és a perköltségben marasztalnak, vagy valamely megállapíts mellett vagy e nélkül pusztán csak a perköltségben marasztalnak. Az ügyvédi költségekre vonatkozó tulajdonjog kérdésénél foglalkozott uz előndó Bernhard Miksa : «Az ügyvédi hivatás védelméről* készített törvénytervi zeténc k idevonatkozó javaslataival, valamint azokkal a jutalomdíjakkal, amelyek a peresített követelés bizonyos százalékában állapíttattak meg az ügyvéd és megbízója között. Utóbbiak tekintetében a Kúria az ügyvédnek a perhez fűződő önálló jogi érdekét elismerte és olyan esetben, amikor a megbízó ilyen díj köt el i zes melli ti az i llenféllej a partárgy egy jelentéktelen töredékében egyezett ki, a megbízót a bírói díjszabás szerinti perköltségben marasztalta. Az ankét első felszólalója Boda Ernő volt, aki általánosságban foglalkozott az ügyvédi hivatás magánjogi védelmével és kimutatta, hogy az ügyvédi kar a hivatása tekintélyét csak úgy tudja megtartani, ha a végzett munka méltó jutalmazását kapja. Az ügyvédi hivatás magánjogi védelmét olyan törvényes helyzet mellett látja, amelynél a megdolgozott perköltség, ügyvédi munkadíj és minden más eljárási költség tekintetében az ügyvédet tulajdonjog illeti meg, szemben a mai jogállapottal, amely csak törvényes zálogjogot konstituál, de ezt a jogelvet sem viszi teljesen keresztül. A tulajdoni jogi konstrukciót a római jogi mandátum ad agendum alapjára fekteti. Ezenfelül a gazdasági válság folytán érvénytelennek szeretné tekinteni az olyan megállapodást, ahol az ügyvéd készkiadásai megtérítése ellenében vállalja az ügyel (méltányos átalányösszeg készkiadás lehetséges legyen) és ahol a megállapított költséget az ügyvéd részben vagy egészben ügyfelének átengedi' (bankok, nagyobb iparvállalatok stb.), sürgette a zugírászat hatályosabb üldözését és annak kimondását, hogy az ezzel kapcsolatos magánjogi ügylet érvénytelen legyen. Utána Frankéi Pál és Brózik Bódog budapesti ügyvédek szólaltak fel és találóan megvilágították a kérdésnek különböző oldalai. Az Ügyvédjelöltek Országos Szövetsége október hó 30-án tartotta Szentiványi János elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. Az elnöki megnyitó után Herskovits Mihály József terjesztette elő főtitkári jelentését, melyet a közgyűlés egyhangúlag fogadott el. Az új tisztikar megválasztása után a közgyűlés Szentiványi János lelépő elnököt tiszt elel beli elnökké, Korbuly Kornél, Meer Andor, Deutscli Aladárt pedig tiszteletbeli tagokká választotta meg. A megválasztott tisztikar: Elnök : Erdélyi Endre. Társelnök : 1. Fischer József, 2. Rieyler Tibor. Alelnök : 1. Erdős László, 2. Kótzián Imre. Főtitkár : Gárdonyi István. Titkár : Koszmovszky Tibor. Főpénztáros: Altmann Andor. Pénzt-i ros : Szentgyörgyi Lóránt. Főjegyző : Nagy László. Ügyész : Bors László. Az Ügyvédjelöltek Országos Szövetsége Budapesti Kerülete október hó 30-án tartotta meg évi tiszt újító közgyűlését Britz Lajos elnöklete alatt. A megválasztott tisztikar a következő : Elnök : Rákos István. Társelnök : 1. Goldberger József, 2. Sümegh Géza. Főtitkár : Keszthelyi Nándor. Titkár : 1. Bánó Ernő, •1. Egedy Mihály. 3. Gavallér Lajos. Főpénztáros : Rosenztveiy Sándor. Pénztáros : 1. Rajna György, 2. Rásó Dénes. Főjegyző : Ehrlich Gedeon. Jegyző : Várhidy László. Ügyész : Adorján József. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Az ügyvédi meghatalmazást aláíró felek mikor felelnek egyetemleges költségekért? Nincs olyan általánosan kötelező jogszabály, hogy az ügyvédi megbízást együtt és közösen adó es a meghatalmazást egy alkalommal aláíró ügyfeleket pusztán emez esetleges tényük alapján az ügyvédi járandóságért egyetemleges kötelezettség terheli. Hanem minden esetben az összes körülmények jelentőségének mérlegelésével, azaz a tények erejének értelmezésével kell eldönteni, hdgy az adott esetben az együttes és közös eljárásban felismerhető-e a megbízó feleknek egyetemleges kötelezettségvállalására irányuló ügyleti akarata. A közös és együttes eljárás eseteiben eddig megálla pít ot t egyetemlegesség meghatározása és nem ilyen értelmű jogszabály létezése, hanem a tényekből vont következtetés alapján történt. AMiol különben, hogy az alperes és nővéíe* együtt volt ak jelen a meghatalmazás aláírásánál, hogy mind a ketten a felperest bízták meg és hogy a meghatalmazást esetleg egyidőben írták alá : a közös és együt tes megbízás tenve még nem következik s nem lehet ezt. megállapítani a személyesen meghallgatott peresfelek idevonatkozó előadásából sem. Egyrészt a. felperes, másrészt az alperes és nővére közéit I lefolytatott levelezésnek kiemelt tartalma az utóbbiak egyetemleges lekötelezését nem igazolja, sőt azokból inkább arra kell következtetni, hogy a megbízás létrejöttekor nem is volt szándéka a feleknek az, hogy az alperes és nővére egyetemleges kötelezettséget vállaljon a leiperi - ügyvédi járandóságáért ; utóbb pedig az alperes és a nővére egyenesen tiltakoztak az ellen, hogy a felperes őket egyetemlegesen kötelezetteknek tekintse és a felperes által hozzájuk küldött ily tartalmú okiratok akiírását mind a ketten megtagadták.