Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 34. szám - A zugírászat ellen

II. évfolyam. 34. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1932. szept. 17. ÖGYVEDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Ribáry Géza, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17 J>( A zugírászat ellen tetőpontján áll a küzdelem éppúgy, mint az a nyomorúság, mely ezt a küzdelmet sürgőssé teszi és lázassá hevíti. A maradék falatért harcolunk. A mi pályánk az utolsó tíz év alatt ebek harmincadjára került. Törvényes intézkedések tördelték le az egyik oldalon ; törvénytelen eszközök faragták le a másikon. Amott koncot mértek belőle a telhetetleneknek ; emitt zsákmányt hasított róla a törvény hézagaiban loppal tekergő élelmesség. Egy évtized előtt, mikor új embereknek régi pozíciókat kellett osztani, végkielégítések segítették elő a törvényhasította kapun a pályánkra özönlést. Harsogó szájakat azóta is nem egyszer kenyerünk egy-egy darabjával csillapítottuk csendességre. S közben egyre vadabbul burjánzott a kijáró szabadcsapatok százféle visszaélése, mely szinte zavartalan terjeszkedésével már-már gyilkos hínárként szőtte át kenyérkeresetünk utolsó mesgyéit is. Ökölbe szorult kézzel kellett tapasztalnunk a zugírászat erkölcstelenségeinek fajtalan szaporaságát, mely nemcsak a mi megélhetésünket, de az állam tekintélyét és érdekeit is fenyegette. De nemcsak keserűséggel, hanem a bátorság őszinte csodálatával is szemléltük, hogy egyes közhivatalnokok, akiknek nyugdíjlevelén alig száradt meg a tinta, ügyvédi jogosítvány nélkül milyen fürgeséggel vetik magukat közigazgatási hatóságok előtt felek képviseletére, s milyen perfídiával fejlesztik ki az összeköttetéseikbe vetett hitet és veszélyeztetik ezzel a törvényben és a törvény előtti egyenlőségben gyökerező bizalmat. Ezek az ügyvédi jogterületen jogosítvány nélkül vadászgató urak voltak azok, akik egyik napon még mint félelmetes pénzügyi tisztviselők rótták ki a közönség közterheit, a másikon pedig már, nyugdíjlevelükre támaszkodva, saját hatóságuk előtt egyes felek közterheinek csökkentése érdekében jártak el. Ezek az urak húzták egyik kezükkel a kincstárból az adógarasokból gyűlt nyugdíjat, a másik kezükkel pedig ugyanakkor azon dolgoztak, hogy a kincstárnak — szakavatott képviseletük folytán •— mentül kevesebbet fizessen az a szerencsés honpolgár, akinek adó- és illetékügyeiben honorárium ellenében zugírászkodtak. És ezek voltak azok az urak, akik miatt naprólnapra elmaradt az ügyvédi irodákból egyegy kliens, akit a fülébe súgott «összeköttetés» mámoros hite szédített el az ügyvédi képviselettől. A mai viszonyok közt, amikor a forgalom teljes aléltsága az ügyvédi munkakör területét a réginek csak apró maradékára szűkítette, az ügyvédséget majdnem kizárólag a pénzügyi és egyéb közigazgatási hatóságok előtt folyó perenkívüli ügyek láthatják el kenyérrel. S ezt az utolsó mentsvárat egy olyan sisera-had veszélyezteti, mely a kamarai bejegyzés adta jogosítvány nélkül, lelkiismeret és felelősség nélkül, közpénzből élvezett ellátására támaszkodva egyszerre két érdeket is ront : az államét és az ügyvédségét. A zugírászat ellen irtásra hivatott küzdelemnek nem is a kis élősdiek kipusztítására kell törekednie, hanem elsősorban arra irányulnia, hogy nyugdíjas köztisztviselők, akik nem lettek bejegyzett ügyvédek, hatásos intézkedésekkel akadályoztassanak meg abban, hogy bármely közhatóság előtt idegen felek ügyeiben eljárhassanak. Ezt nemcsak a magyar ügyvédség, hanem a magyar állam érdeke is követeli. Követeli a törvényes egyenlőségbe vetett hit éppúgy, mint a közigazgatási hivatalok hozzáférhetetlenségének és pártatlanságának minden módon megvédelmezendő hírneve. A legobjektívebb szemlélőnek is bámulnia kell azt a türelmet, mellyel az állam elnézi, hogy közpénzen eltartott nyugdíjasok ülnek számtalan vállalat irodájában, akiknek az a. hivatásszerű feladatuk, hogy tanácsokat adjanak és közreműködjenek a vállalatok adó- és illetékügyeinek intézésében, amelyről a legnagyobb naivitással sem tehető fel, hogy annak a kincstárnak érdekvédelmére irányulna, mely ezeket a nyugállományukban is nyughatatlan erőket bőséges nyugdíjjavadalommal látja el. Az ügyvéd börtönbe kerül, ha ellenfele képviseletét vállalja vagy korábbi felének összejátszással kárt okoz. A nyugdíjas zugírász vállalhat képviseleteket az állam ellen, melynek kenyerét eszi s amelynek egy nappal előbb még aktív képviselője volt . Ezek ellen nyíltan meg kell fújni a hallálit. De nemcsak ellenük : azok ellen is, akik megbízzák vagy alkalmazzák őket. Velük együtt kell üldözni és büntetni azokat az aktív köztisztviselőket is, akik akár e volt pályatársaikat, akár másokat, akik felek képviseletére nincsenek jogosítva, vakmely előttük folyó ügyben felek képviselői gyanánt tudva elfogadnak s velük tárgyalnak. Meggyőződésem azonban, hogy csak büntetőjogi üldözéssel a zugírászatot kiirtani nem lehet. Nincs az a tételes s főként bizonyítási jogszabály, amelynek hézagaiban a cselekmények jó része a büntetőbíróság előtt kereket oldani ne tudna. A zugírászatot, nézetem szerint, főként magánjogi következmények megszabásával kell és lehet, sikeresen irtani, s ennek gyökeres módja az, ha törvény fogja kimondani, hogy a zugírászati cselekményért díjat kikötő megállapodás érvénytelen, a már fizetett díj pedig bizonyos hosszabb időn belül visszakövetelhető. Nem a fejére, hanem a zsebére kell ütni a zugírásznak. A paragrafusok rugalmasságában bízó kijárok és egyéb zugírászok, úgy mint eddig is, egy kis fogházat még csak meg fognak kockáztatni és különben is: ebcsont beforr. De olyan bolond még a zugírászok közt se fog akadni, aki valamely féltől abban a tudatban vállaljon el ügyet, hogy a félnek nem kell érte fizetnie — vagy ha fizetett, a pénzt visszakövetelheti. Helyzetünk indokolta kétségbeesésünk teljes erejével fogjuk magunkul a ZULÍIIÍszatra vetni. Köszönettel és elismeréssel látjuk, hogy az igazságügyminiszter úr ennek a kérdésnek elintézését sürgős feladatául ismerte fel. Kérjük és reméljük tőle azt az erélyt a megoldásban, melyet ennek a kérdésnek fontossága és komolysága indokol. Az ügyvédség érdekét védeni mindig egy az államérdek védelmével. Ez az igazság talán sehol se volt még olyan nyilvánvaló, mint a zugírászat elleni küzdelemben. Mezey Sándor.