Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 7. szám

XXVI 22 holdja volt mákkal bevetve, úgy nem volt jogosítva 65—70 métermázsa mákot eladni, ha tehát ennek dacára a normális időjárási viszonyok mellett várható, csaknem legnagyobb termést adta el, akkor a felperesnek kártérítéssel tartozik. A bíróság felperesnek ezt az álláspontját nem tehette magáévá, mert július havában, midőn a kereseti ügylet létrejött, alperes a termésmennyiséget egészen pontosan nem ismerhette és minthogy normális időjárási viszonyok mellett 22 magyar holdon körülbelül 65 métermázsa mák meg is teremhet, ennélfogva jóhiszemüleg adhatott el 65 70 mázsát, nem lehet tehát szó arról, hogy már az ügylet megkötése alkalmával megsértette volna a közlési kötelezettség betartását. A nem vitás tényállás szerint alperes a mákot 1939 augusztus 1-én és 2-án aratta le és augusztus 19-én csépelte ki. A bíróság felfogása szerint a cséplés befejezése után, tehát 1939 augusztus 19-én alperes feltétlenül abban a helyzetben volt, hogy a termés mennyiségét legalább megközelítőleg megállapíthassa, ha tehát nem termett annyija, mint amennyit eladott és a várható termés tekintetében felperest 1939 szeptember 13-ig bizonytalanságban hagyta és csak ekkor közölte, hogy nem termett meg az eladott mennyiség, úgy az 1939 augusztus 19-től szeptember 13-ig bekövetkezett áremelkedésből származó kárt a felperesnek megtéríteni tartozik. Tekintettel arra, hogy alperes a kártérítési kötelezettség elől elzárkózott, felperes tehát kénytelen volt a pert megindítani, tekintettel továbbá arra, hogy a jogalap tekintetében az alperes teljesen pervesztes, ennélfogva a bíróság alperest, bár az összegszerűség kérdésében jelentékeny mértékben pernyertes, mégis a marasztalási összeggel arányban álló perköltségek és illetékek megfizetésére kötelezte. Budapest, 1940. évi május hó 7. napján. Friedlánder Emil s. k., a választott bíróság elnöke. Káldor Sándor választott bíró. Bartha Imre választott bíró. Dr. Adorján Ferenc s. k., jogügyi titkár. Az a mérlegelés, mely a címzettnek vasúti vágánnyel összekötött ipartelepén foganatosíttatott, hivatalos mérlegelésnek tekintendő. 256/1940. szám. Indokok. Alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az áru hivatalos feladási súly szerint adatott el. Minthogy a feladás alkalmával az áru hivatalosan nem mérlegeltetett és az érkezési állomáson hivatalosnak minősülő mérlegelés a vasút részéről nem történt, a kikötött áruüzleti szokások 33. §-a értelmében a fuvarlevélben kitett súly szolgál az elszámolás alapjául. Az alperes1 által szállított 175.750 számú vagonban lévő buzakorpára vonatkozik a 3) alatt becsatolt Mosonszentjános vasúti állomás által kiállított tényálladéki jegyzőkönyv. Ennek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a szóbanforgó rakomány a címzett ipartelepén, annak hitelesített raktári mérlegén, két vasúti alkalmazott által hivatalosan megmérlegeltetett és összsúlyként 14.921 kg találtatott és hogy az árunál 79 kg súlyhiány volt. A bíróság megállapítja, hogy ez a mérlegelés, noha az a címzettnek vasúti vágánnyal összekötött ipartelepén foganatosíttatott, hivatalos mérlegelésnek tekintendő. A mutatkozó súlyhiányért tehát alperes felperesnek, felelősséggel tartozik. Budapest, 1940. évi június hó 13. napján. Dános Ármin s. k., egyesbíró. Dr. Kende Ernő s. k., jogügyi titkár.