Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám

38 TŐZSDEI JOG 1U. sz. eladott átiut Budapesten az üzlet megkötését követő második hétköznapon kell átvenni és átadni, a jelen esetben nem alkalmazható, mert nem azonnali szállításra és nem is Budapesten tároló áru feb'ntetében jött lótree az ügylet. Minthogy a kötlevélbeni a szállításra vonatkozólag csupán az az intézkedés foglaltatik, 'hogy a BiL 105. számú uszályban lévő tengeri a bajai téli kikötőből a hajózás megnyíltával prompt szállítandó, minthogy alpres csak 1936. évi február hó 28. napján szólította fel a felperest az uszálynak Bajáról való továbbítása iránt és akkor is kikötötte, hogy az korábban, mint március hó l-e, ne indíttassák útnak, minthogy a nem vitás tényállás szerint az uszály csak 1936. évi március hó 7. .napján délután érkezett 'Budapestre', vagyis oly időben, amidőn a MFTIR-nél már nem volt hivatalos óra, minthogy felperes az F'3. alatt levél szerint csak mán Alis hó 9. napján délután 5 és 6 óra között kapott értesítést a MIFTIR-től, hogy az uszály megérkezett, minthogy március hó 11. napján délután a ControlLbureaiui IKözépeurópai TWményelilenőrző r.-t. értesítette alperest, hogy felperes az árut ber mutatná kívánja, ennélfogva felperest az átadás tekintetében semmiféle késedéi 1. m sem terheli, emiatt tehát alperesnek az ügylettől való elállása jogtalan volt. De nem állhatott el alperes az ügylettől azért sem, mert az áru a csepeli 'vámmentes kikötőben állítólag kirakatott s így felperes nem is volt többé abban a helyzetben, hogy az árut bemutathassa. Igaza van alperesnek abban, hogy miután a Baján állomásozó BIL 195. számú uszályban lévő tenger-1 vásárolta meg, ezáltal a megve'tt áru egyedi áruvá vált, ennélfogva felperes az áru tekintetében nem végezhetett olyan intézkedést, mely az áru azonossága tekintetében kételyt támaszthatott. Minthogy azonban a csepeli vámmentes kikötő igazgatóságának IF5. alatt csatolt ért: sítvénye szerint a kérdéses uszályban érkezett 5090 q tengerit az áru szellőztetése m att az uszályból csupán kieleválták és ugyanazon napon ugyanazt a tengerit az uszályba visszarakták, ennélfogva meg kellett állapítani, hogy az uszályban lévő áru tekintetében sem hozzákeverés, s m más meg nem engedett cselekmény nem történt, hanoim csupán a Baján hónapokon át tároló ártu minőségének a feljavítása, ami az alperes érdeke-1 is szolgálta, így alperes ez okból is jogtalanul tagadván meg a szállítást, a felperesnek kártérítéssel tartozik. A kár összegét illetőleg a bíróság az alperes vitatta mennyislégből indult k?, ment felperes nem tagadta alperes ama előadását, hogy az uszályban nem kenek 5000, hanem csak 4947.40 q volt. Minthogy az exékutálás folytán az árut ugyancsak az alperes vette meg s így alperes tudta, hogy a fedezés a napi árak figyelembevételével történt, ennélfogva a tőzsdei szokványok 73. §-a szerint ezt a fedezést az alperes veszélyére m gtörténtnek kellett elfogadni, ennék alapján ped'g alperes tartozik felperesnek a 4947.40 q után felmerült árkülönbözetet, amely 13.606 pengő 80 fillért Lesz ki, megfizetni. A 250 pengő ügynöki jutalék megítélésére irányuló keresleti kérelmével 'felperes elutasít Látott, mert szokás szerint az ügynöki jutalékot a vevő fizeti, minthogy pedig ezt alperes kifizette, eennélfogva ha f lp.ir-es is fizetett ügynöki jutalékot, ezt csak a saját felelősségére és nem az alperes terhére tehette. (A mintavonási költségek címén felszámított 100 pengő, továbbá az expertizköltségek fejében felszámított 25 pengő 60 fillér beszámítására irányuló kifogással az alperest a bíróság azért utasította el, mert a mintavonásért elegendő 50 pengő, már pedig ezl az 50 pengőt és a 25 p.ngő 60 fillért felperes alpereesnek javára írta. Tekintettel arra. hogy alperes a jogalap kérdésében teljesen, az összegszerűség kérdésében pedig túlnyomórészben pervesztes, őt kellett a felmerült összes perköltség k ós illetékek megfizetésére kötelezni. Budapest, 1936. évi április hó 29. napján. Politzer iSándor s. k. a vál. bíróság elnöke, Braun Arnold s. k., iSchwariz Jakab s. k. vál, bírák, dr. Adorján Fereenc s. k. jogügyi titkár. 41. A kereskedelmi fogalomban mindenkor megkívánt jóhiszeműséggel, hűséggel és méltányossággal ellenkezik az, hogy ha az egyik szerződő fél, aki az általa jól ismert rendelkezéseit a tőzsdei szokásoknak nem tartja meg, a vele szerződő másik fél méltányos kérelmének teljesítése elől elzárkózván, a kérelem alapján a másik fél szerződésszegését állapítja meg és vele szemben a szokásokban a szerződésszegő fél ellenfele javára biztosított jogokat mereven gyakorolja és az ügylettől eláll, mintha az meg sem köttetett volna; áll ez különösen oly esetben, midőn az ügylet teljesítésétől való elállás az adott áralakulásra való tekintettel az ő javát szolgálja. A szokások 25. a. §-ának alkalmazása. 520/936. V. B. sz. ítélet: Felperes előadta a keresetiben, hogy 1936. évi június hó 5-én eladott alperesnek 150 mm szöszös bükkönyt. Az áru a vevő által franko küldendő zsákokban 1936. évi augusztus hó 15-ig az eladó válaíiztásában volt szállítandó. Felperes augusztus 2-án alperestől zsákot és szállítási rendelkezést kért. A zsákokat alperes elküldte, szállítási rendelkezést azonban tőle felperes soha nem kapott, noha felperes 'alperestől augusztus 11-én és 13-án is kérte a diszpozíció megadását. Közben augusztus 12-én felperes alperestől 11-én keltezett levelet kapott, amelyben alperes bejelentette, hogy az ügylettől eláll, mintha <aiz meg sem köttetett volna, mert felperes augu-siztus 11-én a szállítást megtagadta. Felperes tagadta, hogy lailperesnek utóbbi állítása való. Alperes rendelkezést nem adván, augusztus 14-én ifelperes a tőzsdlén megkíséreltél a kényszereladást, minthogy ez nem sikerült, iaz augusztus hó 15-i árak alapján különbözetet, a 150 q szöszös bükköny után 1500 pengőt, bizományi jutalék címén 5 pengő 50 fillért, telefon- és sürgönydíj címén 12 pengő 50 fillért, összesen 1598 pengő tőkét követelt alperestől. Ebben a tőkében és anmak járulékaiban kérte őt marasztalni. Az 1936. évi szeptember hó 24-i tárgyaláson felperes keresetét a bizományi jutalék címén igényelt 85 pengő 50 fillérrel leszállítottaAlperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy 1936. évi (augusztus hó 11-én telefonon bejelentette neki felperes, hogy a kötlevélben megállapított teljesítési határidő alatt szállítani mem tud, mert megfelelő áru nem áll rendelkezésére