Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 45. szám

Budapest, 1883. yasárnap, ápril 22. 45. sz. Huszonötödik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Esküdtszék. — Házassági eset. — Jogeset. — Bűnt. eset. — Cittriai Éríesitő Az esküdt szék kérdéséhez. Dr. Neumann Ármin ur véleménye. A jogért való küzdelem korszaka nálunk ép ugy, mint a continens nagyobb részén lezajlott. Az egyéni jog és egyéni szabadság, a szabadgyülekezeti jog, a szó- és sajtószabadság nyilvános életünk sérthetetlen alaposzlopaivá lettek. Bírósági szervezetünk, birói karunk, ha nem is mondható, hogy minden tekintetben kielégítő, ha az mindenekben a jogi műveltség színvonalán nem is áll, — a kellő függetlenség és a kielégítő igazságszolgáltatás czéljához vezető eszköznek minden létföltételével bír; s azért mi sem akadályoz bennünket, hogy azon kérdést, váljon az állandó bíróság vagy az esküdtszéki intézménynek adandó-e az elsőbbség, a politikai térről a tisztán jogi térre átvigyük. Szívesen megengedjük, hogy a jog érzete s a megzavart jogrend helyreállítására törekvő ösztön régibbek minden jogtudománynál, de ép a törvények ismerete szolgáljon próbakövül arra nézve, vájjon helyes volt-e az ösztön vagy nem: a bíró logicai gondolkodásra képzett számító elméjétől várjuk, hogy a szív uralmától ra gadja ki a gyeplőt, hogy a törvénytisztelet trónját felépítse, s a törvények iránti engedelmesség, — mondja Ihering — mint a katonai subordinatió csak hosszas gyakorlat után sajátítható el. Az itélethozás gya korláta, az igazság iskolája, — mondja ezen szellemes német jogtudós. Ha az élet minden viszonyában a gyakorlat teszi a mestert, egyedül a büntetőjog terén legyen ez igazság érvénytelen. Ha a bírótól azt követelitek, hogy mint a római büntető comitiákban a nép férfiai, kizárólag szive sugalmát, benső meggyőződését követve mondjon ítéletet, oldjátok fel őt a codificált törvények és ezer oly jogfogalom bilincseiből, melyeket a jogtudomány évszázados fejlődése érlelt! Vagy oly világosak a bünkisérlet, a bünrészesség, szándékosság, beszámithatóság, a lopás, sikkasztás és csalás fogalmai, melyek meghatározásában annyi fényes szellem fáradozott, hogy azokban minden laicus sötétben tapogatózó ösztöne azonnal eligazodhatik ? A jog ismerete nélkül — mondja Ihering — melyet csak tanulmány, — a törvényesség érzéke nélkül, melyet csak az állás, — a felelősség érzete nélkül, melyet csak a hivatal, — az itélet önállósága nélkül, melyet csak a gyakorlat képes kifejleszteni, odaülnek a nép emberei az esküdtszéki padra és a védő ügyességével akként forgatja őket, a mint akarja: emeltyűjét azon ponthoz illeszi, melyre szüksége van; szivük, emberségük, előítéleteik, érdekeik, politicai irányuk — valamelyiknél megfogja őket. Jó emberek, de rossz muzsikusok! Jó emberek! Hányszor nem hivatkoztak már az esküdtszéki intézmény szóvivői diadalmasan a Merlin-féle tételre, hogy megesett ugyan már, hogy az esküdtszék a vétkeseket felmentette, de soha egy csepp ártatlan vért nem ontott. De hát amaz ezer meg ezer szerencsétlen, a kik a franczia forradalomban esküdtszéki itélet folytán hóhérbárd alatt véreztek el, mind bűnösök lettek volna tán ? Kár,- hogy Merlin müve után több mint félszázaddal megjelent »Martyrologe des erreurs judiciaires« czimü könyvet, melyet Lagét-Valdeson nevü honfitársa irt, nem ismerhette, különben alig hozta volna fel a jury mellett, melynek egyébiránt barátja sem volt, — az idézett tételt, melynek igazságát mindazon országok törvénykezési évkönyvei, hol az esküdtszéki intézmény gyakorlatban volt, megczáfolnak. Feltéve azonban, hogy az elnéző engedékenység a jury jellemző vonása, megengedhető-e, hogy az egyúttal a büntető törvénykezés jellemvonása is legyen ? Ha jobban szemügyre vesszük, ezen engedékenység a legtöbb esetben a tehetetlenség kifejezése, a tökélyek tömkelegében vergődő lelkiismeret csillapitó orvossága akar lenni. Az esküdt a törvénykezési terembe lép és sem emlékező, sem megkülönböztetési tehetsége a kellő gyakorlattal nem bir; a lényegest a lényegtelentől megválasztani nem képes; az összehalmozott bizonyítási anyag kellő méltatásához iskolája nincs: mit tehet ily körülmények közt egyebet, mint hogy kételyeitől szabadulandó a vádlottat fölmentse. Igen ám, csakhogy ha a beigazolt bűnös a büntetést kikerüli, ez oly sérelmet ejt a nyilvános jogérzületen, hogy ezt helyrehozni egyátalán nem lehet. A büntetőjognak főelvét kell, hogy a jogtalanság kellő repressiója képezze, nem engedékenység, hanem igazság lehet csak vezércsillaga. Az esküdt ne korrigálja a törvényt s ne bitorolja a kegyelemosztás fenségjogát; hisz a nép befolyása a törvényhozásra úgyis meg van óva az által, hogy képviselőit oda szabadon választja és kiküldheti. Ha a vétkes cselekmény kellő repressióját tekintjük a büntető törvénykezés főczéljául, akkor minden melléktekinteteket e főczélnak kell alárendelnünk. A jogérzetet fejleszteni, a jogszolgáltatás iránti érdeklődést ébren tartani, a büntetőjogi ismereteket terjeszteni és azon tudatot folytonosan föleleveníteni a népben, hogy solidaritással tartozik az állam jogi és erkölcsi alapjai sérthetlen fentartásáért, bizonyára a törvényhozásnak méltó feladatai: ámde a szóbeliség és nyilvánosság ép ez érdekek előmozdítását czélozza; de hogy minden egyes vádlott mintegy kísérlet tárgyát képezze e czélra, az annyit jelentene, mint frivol játékot űzni az ember legszentebb javaival: életével, szabadságával, becsületével. A legális bizonyítási theoria elejtése, a nyilvánosság és szóbeliség behozatala nem vezet szükségkép az esküdtszéki intézményhez; mert ha ez intézmények egymást mintegy corrolariumok, kölcsönösen feltételezik, az esküdtszéki intézményt okvetlenül a polgári törvénykezés terére is át kellene ültetni, mert hisz a nyilvánosságnak és szóbeliségnek e téren ugyanaz a feladata, mint a büntető törvénykezésben (Folytatjuk.) Házassági jogeset. A kereset az izraelita házassági szerződésnek s annak alapján létesült házasságnak megsemmisitésére irányoztatván, elsobiróságilag az semmisnek ki is mondatván; s igy mig ezen itélet meg nem változtattatik, a házasság érvényesen létrejöttnek nem is tekintethetvén: az azt felülvizsgáló, másodbiróságnak is csak a semmiség kérdésére kell szorítkozni ; s a házasság felbontásának kérdése ily esetben másodbirósági határozat tárgyát nem képezheti. Klein Emilia férje Rosenzweig Adolf bécsi aranyműves e. házassági szerződésnek és a házasságnak megsemmisítése iránt az eperjesi tszék előtt pert folytatván — Törvényszék 1881. május 14. — 1356. sz. a. ítéletével a keresetnek helyt adván, a fel- s alperes közt 1879. jan. 11. kötött házassági szerződést, és az ennek alapján 1879. jan. 12-én létrejött házasságot érvénytelennek és semmisnek nyilvánította, annak az izraelita házassági könyvbe való feljegyeztetését elrendelvén — a perköltségek kölcsönös megszüntetésével; vmert egy pár hónapra a házasság megkötése után kitűnt, hogy alperes azt megelőző időkben használt »Fülöp Adolf« előneve alatt lopás és csalásokért több Ízben börtönnel fenyíttetett, tehát oly egyénnek bizonyult kivel tisztességes nő házasságra nem léphet s e czélját csak is az által érte el, hogy előnevének helytelen előadásával aráját és ennek szüleit álnokul megtévesztette s előéletének kipuhatolását lehetlenné tette. >Izraelitáknál a házasság alapját a házassági szerződés képezi s ez jelen esetben csak az egyik szerződő fél csalárd megtévesztése által jött létre; a mennyiben te-