Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 51. szám

204 vételár visszafizetésére s a szállítási dij megtérítésére köteleztetett, — indokaiból s még azért is hhagyandó volt, mert az A. okmányban foglalt jótállási záradék felperes részére csak jogot állapított meg, de nem fosztotta meg törvényben gyökeredző egyébb jogaitól s különösen attól, hogy a vasárolt gépet, a mennyiben az a törvényes kellékeknek meg nem felel, alperes rendelkezésére bocsáthassa ; s mert alperes az irányben, hogy a gépek nem kellő időben lettek volna rendelkezésére bocsátva, — kifogást nem tett. Végre mert alperes állította ugyan, hogy az előleges szakértői szemle alkalmával szabálytalanságok fordultak elő s e részben tanukra is hivatkozott, minthogy azonban a tanuk számára becsatolt kérdőpontokban, az állítólagos szabálytalanságok tekintetében kérdés nem foglaltatik, — hanem a tanuk csak aziránt kéretnek kihalgallgatatni, hogy a gépek jók voltak, — a tanúkihallgatást mint feleslegest elrendelni nern lehetett s ujabbi szakértői szemle elrendelésére törvényes alap fenn nem forog. A kártérítés czimén 2—6. tétel alatt felszámított összegek tekintetében felperes elutasítandó volt., — és pedig ugy az első biróság által a 2. tételre nézve felhozott indokokból, — mint azért is: mert felperes káitérítési követelését a keres, törvényre állapítván, tartozott volna maga részéről is a keresk. törvény rendeleteinek eleget tenni s jelesül a vásárolt gépeket azonnal megvizsgálni, s a mennyiben azok a törvényes kellékeknek meg nem feleltek, alperes rendelkezésére bocsátani (346. 347. §§.) s miután a szakértői véleményből kitűnik s felperes is a perben több izben határozottan állította, hogy a gépek használhatlansága néhány órái cséplés után is kétségtelenül észrevehető volt, — felperes nem volt jogosítva azon géppel, melyet alperes rendelkezésére hocsátott vagy bocsátani akart, a cséplést nagyobb mérvben megkezdeni s ha ezt mégis tette, a magveszt< ség által szenvedett kárnak s munkabéreknek megtérítését alperestől nem követelheti. „Továbbá mert felperes az alperes rendelkezésére bocsátott géppel, mely tehát az ő tulajdonát többé nem képezte, oly tetemes menn}iségü gabonát csépeltetett ki, hogy saját előadása szerint is a szalmában s polyvábau maradt buza több mint 100 m. mázsár tett ki; — felperes tehát az alperes tulajdonát képező gépekből tényleg hasznot is húzott; s igy annál kevésbé vau jogosítva azon kár megtérítését követelni; mely egy idegen gépnek havsznositása közben merült fel; „mert eltekintve attól, hogy a kere.-ktdelmi vételeknél elmaradt haszonnak azon különbözet tekintendő, mely a vásárolt árunak tovább eladása folytán a vételár és a továbbeladási ár között mutatkozik; míg e lenben azon keresmény, mely a vásárolt árunak segélyével remélhető lett volna, — mely tehát nem egyedül a vásárolt árutól, hanem sok más egyéb körülményektől függ, a keresk. törv. szabályai s különösen 356. §. sz> rint az elmaradt nyereség fogalma alá nem vonható: felperes csakis azon elmaradt nyereségnek s kárnak megtérítését igényelheti, melyet kellő gondosság mellett elérni, illetőleg elhárítani képes uem volt; már pedig felperes a gép használhatlanságáról azonnal az eUő kísérlet után meggyőződhetvén — ugy saját gabonájának kicsépeltetéséről, minta harmadik személyek által kilátásba helyezett cséplések eszközléséről, egy más gép azonnali bevásárlása által gondoskodhatott volna; s ha ezt kellő időben nem tette, •— az ebből származott hátrány csakis őt terhelheti. „Végre . mert felperes az alperesi tagadás ellenében még cssk valószínűvé sem tette, hogy a gép használhatlansága folytán neki 3 izben személyesen Bpestre utazni szükséges lett volna, s igy az utazási költség czimén felszámított összeg megitélhető nem volt. A perköltség kölcsönösen megszüntettetett, mert egészben pervesztesnek egyik fél sem tekinthető." A legfőbb ítélőszék mindkét alsó bír. ítéletet megváltoztatván, felperest egész keresetével elutasította — a perköltségek kölcsönösen megszüntettek. Indokok: „Felperes a 4200 frt vételár s az 1-ső tétel alatti 150 fi t szállítási dij visszafizetése iránti keresetét a ker. törv. 347. s 348. §§-szaira állapítja, melyeknélfogva a vevő jogában áll, ha az áru kikötött, vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, azt az eladó rendelkezése alá bocsátani s a vételi ügylettől elállani. Ez a törvény azonban csak akkor nver alkalmazást, midőn a felek szerződésileg másképen nem állapodtak meg. Itt pedig épen az az eset forog fenn, hogy a felek külön megállapodásra jutottak. — Az A. alatti szerződési okmányban világos intézkedés foglaltatik arra nézve, hogy mi történjék, ha a gép rosznak bizonyulna, t. i. hogy alperes tartozzék egy év tartama alatt felszámítás nélkül minden rosz géprészt ujjal pótolni; a miből következik, mint alperes ezt a perben maga is elismerte — hogy szükség esetében a'peres egész uj gépet tartozzék adni. „Nem volt tehát jogában felperesnek a vételtől elállani, hanem igenis jogában lett volna, ha és a menyiben alperes szerződési kötelezettségének eledet nem tett, ellene a szerződés te]jeKvitése, esetleg kártérítés iránt keresetet indítani. „A. mi illeti a kereseti kárköveteléseket, —az A. szerződés magában véve nem zárta ugyan ki felp. azon jogát, hogy alpeiestől azon károk megtérítését követelhesse, melyek neki a gfp rosszasága által okoztattak, de csak azalatt a feltétel alatt, ha felperes a szerződéshez alkalmazkodik. — Ha tehát felperes, miután a cséplést megkezdette s a gép hiányosságát észrevette,— alperest rögtön értesítette s a baj elhárítására komolyan felszólította volna, azzal a kijelentéssel, hogy a gépet addig használni nem fogja, s hogy a támadható kár iránt alperest felelőssé teszi; ez esetben íeiperes kártérítési joga nem jöhetne kétség alá. De felperes ezek helyett több héten keresztül dolgozott a géppel, — termésének tetemes részét el is csépelte, — csak azután eszközölte a bírói szemlét, — és ennek megtörténte után megint csak egy hónap múlva értesítette alperest közjegyző utján arról, hogy a gép neki nem kell, mert használhatlan ; pár napra rá pedig beadta jelen keresetét. Ezen eljárása felperesnek azt eredményezi, hogy alperes felelőségét megállapítani nem leh^t. Mert nem lehet tudni, hogy helyes eljárás mellett alperes nem pótolta volna e a gép hiányait s váljon nem háritattak volna e el ekkép egészben vagy részben felperes kárai? „Ezeknélfogva el kellett utasítani felperest ugy a vételár viszszafizetése, valamint felszámított kárai megtérítése iránti keresetével a nélkül, hogy szükség lett volna ez utóbbi követelések valóságát külön fejtegetés tárgyává tenni. A perköltségek köles, megszüntetése a per körülményeiben, illetőleg abban leli indokát, hogy oly tény s jogi kérdések forogtak fenn, melyek mint az Ítéletek s indokolásuk különbözősége is mutatja, —különböző felfogást engedtek meg." (1879. jul. 1. — 402. sz. a.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTYAN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt.,. fél évre 4 frjt,. negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros Lipót és Havas-utcza szögletén 6. sz. I. em. Buda-Pest, 1879. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-nál muzeum-kórut 10. sz.