Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 63. szám - A törv. rendt. 235. §-áról

251 következőkben fejtett ki. — Idősb Lajtos Antal felperes , attya nejével kölcsönösen tett végrendeletetannak halála ! után is minden megtámadás ellenében és pedig törvény utjánvédelmezte. Ezen A) és B) alatti végrendeletek pedig egymással világos ellentétben állván, azok egymás mellett érvényesen fen nem állhatnak. A vitás későbbi végrendelet fen nem tartható, már azon jogfogalomnál fogva sem, mert másokra való jogok átruházásánál sem az átruházó, sem az átruházott jogok elfogadója önmagával, illetőleg nyilvánított akaratával ellenkezésbe nem jöhet. — De a későbbi A. alatti — végrendelet magával a törvénnyel is ellenkezik, részint azért, mert abban felperes az ideigl. törv. szab. 7. § ellenére mint egyenes leszármazó örökös törvényes örökrészétől minden törvényes ok nélkül megfosztatik ; részint azért, mert ezen A. végrendeletben alperesek — felperes testvérei — javára oly javakról történt vég intézkedés, melyek közös annyuknak közszerzemény czimén szinte tulajdonát képezvén, azok attyuknak, a végrendelkező id. Lajtosnak kizárólagos sajátjai nem voltak, s igy nem is lehet jogositva, hogy azokról, melyekről a közös B. végrendeletben felperes javára is intézkedett, ennek ellenére, felperes kárára újra eltérőleg intézkedhessék. De különben is a B. közös végrendeletben attyuk anyjuk irányában végrendelkezési jogait lekötvén, további intézkedési jogáról is mindenkorra ünnepélyesen lemondott, mely lemondást csak a közösen végrendelkező neje, beleegyezésével vonhatta volna vissza és ebbeli jogait csak annak helybenhagyásával ruházhatta volna másra. — És miután a végrendeletek, fontosságuknál fogva szorosan és szigorúan magyarázandók, és eszerint a házastársak az el nem különíthető közszerzeményi javakat túlélés esetére egymásra átruházván — a közös apának nem maradt fenn önálló joga arra, hogy neje a közös anya jogairól s javairól függetlenül, egyoldalulag és ujolag végintézkedhessék. — Végre nem mellőzhető figyelmen kívül, mikép a végrendeletben kifejezett akarat szabályozza a törvényt is. Ezen felebbezés folytán — a legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletét megváltoztatván, az első biróság ítéletét, annak indokaiból, hagyta helyben. — 1872 július 9. — 4882 sz. a.) 8emmitöszékl döntvények. A Semmitőszék teljes tanácsüléséből s döntrénykönyréből. Azon körülmény, miszerint valamely határozat hozatalánál több biró vett részt, mint a törvényben előírva van, a perr. 297 §.9. pontja alá eső és hivatalból figyelembe veendő semmiséget Képez. Ezen fontos kérdés a július 23-ki teljes tanácsülésben került tárgyalás alá s a fent közlött elvi határozattal a Semmitőszék elhagyta eddigi eljárását, mely szerint nem tekintettek a birói határozatok semmiseknek, habár a törvényben kiszabott számnál többen vettek is részt a bíráskodásban. így különösen a Sáfár Nagy József — Soós Sándorné közötti ügyben, mely NKőrös város tör- i vényszéke előtt folyt, a Semmiiőszékl871. S. máj. 19-kén 4615 sz. a. határozatában azt mondotta ki, „hogy azon körülmény: mikép az ítélethozatalnál az elnökön kívül három biró vett részt (n Kőrös várositszéknél) — szabálytalanság ugyan de nem képez semmiségi esetet.* Ezen eljárás 1871.év végéig az akkori biróságirend • szernek rnegíelelő volt, a mennyiben különböző' megyékben s városokban különböző gyakorlat divatozott a bírósági tagok részvevő számára nézve — mely különbségeket megszüntetni kívánatos, s az különösen a most kimondott elvi határozat által eszközölhető. — Ezen elv mellett szólt az üeyv. szabályokon kívül az 1871. 31. t. cz. 10. §-a is. — És az előbbi eljárás megváltoztatására alapos okul szolgálhatott az is, mert c-ak is igy alakulhatnak szabályszerüleg, és egyformán a felülvizsgáló bíróságok tanácsai is — mivel különben esetenkint mindig 4 — 8 —12 tagra kellene szaporítani az 1871.14. t. cz.ellenére a tanácsokat, a mint az alsóbb fórumon 2—4—6 vagy 8 biró vett részt az ítélethozatalban. De a tanácsok ily esetleges, jóformán önkényszerü alakítása, a jogbiztossággal sem lenne megegyeztethető — mit ez úttal nem kívánunk bővebben fejtegetni — de a minek horderején mindenki könnyen beláthatja, meggondolván, mikép esetenkint a magán érdekek igényei szerint lehetne, a tanácsokat összeállítani oly birákból, kikre a kedvező siker tekintetéből, biztosan vagy valószínűen számítani lehetne. — Az itt közlött elvi határozat tehát minden tekintetben kívánatos, sőtszükséges volt. Az alkalmul szolgált jogeset pedig következő. Marusinszky Mária mint kiskorú leánya természetes és '.örv. gyámja — Fekete Kóssa Anna ellen j 420 for. töke s 35 köböl élet (gabona) kiszolgáltatása | iránt Sárosmegye volt törvényszéke előtt pert indított, ! melyben az ügy letárgyalása után az eperjesi kir. törvényszék 1872. martius 16-án 1622 sz. a. ítéletet hozott, melyben alperes keresetlevél szerinti elmarasztalását kimondotta, Ezen ítélet ellen alperes f~lebbezéssel élvén, az ügy a kir. táblához felterjesztetett. A kir. tábla f. év június 17-én 19855 sz. a. érdemleges elintézés nélkül az ügyiratokat a 304. § értelmében hivatalból felterjesztette a Semmitőszékhez, a 297. § 9-ik pontjának semmiségi esetét látván fenforogni, miután a jegyzőkönyv szerint az Ítélethozatalnál a tszék rézséről több ülnök vett részt, mint a mennyi a törvény által határoztatott. A Semmitőszék ez ügyet vizsgálat alá vévén, az eperjesi tszék 1872 martius 16 kán 1622 sz. a. kelt Ítéletét a perr. 297 §,3. pontja alapján s a 304. § alkalmazásával hivatalból megsemmisítette, s az eljáró tszéket utasította, hogy az ügyet a törvénynek megfelelőleg alakítandó tanácsülésben újonnan vegye fel, és új ítélettel lássa el; „tekintve, hogy az 1870. évi XIV. t. cz. 1. 2 §§-ai világosan azt rendelik, miszerint az ügyek felülvizsgálatánál a feltörvényszéki tanácsoknak akként kell alakítva lenniök, hogy a szavazó birák száma rendszerint kettővel nagyobb legyen, mint azon bíróságnál volt, melynek határozata képezi a felülvizsgálat tárgyát, s hogy különösen a kir. táblák, az első íölyamodásu törvényszékektől felebbezett ügyekben öt bíróból alakított tanácsban tartoznak határozni; 63*