Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 13. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 11. [r]

Pest, 1871. kedden február. 14. 13, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Észrevételek a perrend hiányairól. — Semmitőszéki döntvények ellentétei a összeütközései. — Semmitőazeki döntvények. / Észrevételek a perrend hiányairól. Kaffka Ignác! tszéki ülnök úrtól (Szatmárról.) XI. Nézetünk szerint valamint az előbbi czikkünkben felhozott 580 — 581. §§-nak ugy a következő szakaszoknak is nagy hiánya az, hogy ha már a hírlapi hirdetmény az örökség elintézhetésére lényeges kellékként elvül tüzetett ki, ez mindenütt csak ott látszik alkalmazandónak, hol az örökösök kiegyeztek, a nélkül, hogy egy árva betűvel is megérintetnék, miszerint akkor midőn a hagyaték által kiskorúak érdekeltetnek s az különösen az 583. §. értelmében csupán testvérek, vagy unoka testvérek között osztatik meg, vagy midőn az érdeklettek között megkísértett egyesség nem sikerül, — van-e helye az 580. §. szerinti hirdetménynek ? Már pedig az mégis különös volna, hogy a hírlapi hirdetés költségeivel épen azok terheltessenek, kik örökösödési kizárólagos jogaik kimutatása mellett ki is egyeztek, — a ki nem egyezők pedig ezen tehertől mentesítessenek. Sőt az 58Ö. §. szövegéből még azt lehet következtetni, hogy ha bírósági beavatkozás mellett az egyesség sikerül, ez esetben már a hírlapi hirdetmény mellőzhető, minthogy ezen § nak utópontja azt tartalmazza, hogy „ha az egyességben ingatlan javak is vannak érintve, a bíróság az 581. §. értelmében jár el; vagyis miután az örökösödési jog tisztára hozatott, a telekkönyvi átírást hivatalból eszközli, anélkül azonban, hogy a hírlapi hirdetmény megtételéről vagy annak szükségéről említés tétetnék. Ugyanezt lehet következtetni az 583. § tartalmából is, mely szerint, ha a testvérek, vagy unokatestvérek osztályrészük mennyisége iránt ki nem egyezhetnek, a bíróság a törvényes örökösödés szabályai szerint a leltár alapján az osztályt haladék nélkül (tehát a hirdetés mellőzésével) megtenni s az örökséget az érdekelteknek átadni tartozik. Megvallom, hogy én az átadást ingatlan birtokra nézve ugy értelmezem, miszerint a bíróság az átadott birtoknak telekkönyvi átírását is eszközli, különben csak az ingatlanság használatának átadásáról lehetne szó, mi pedig nem ily értelemben van az 583. §. kifejezve. De ezen §-t az 590 §-ban foglalt intézkedéssel ismét nem találom öszhangzónak, vagy legalább olyannak, mely a különféle értelmezést kizárná. Mert ha a ki nem egyezett testvérek között az 583. §. értelmében csupán ingókból álló hagyatékot a személyi s ingó és ingatlanokból, vagy csupán ingatlanból álló hagyatékot pedig a birtokbiróság az illetők között a törvényes örökösödés szabályai és leltár alapján már nemcsak megosztotta, de átal is adta, azonban a meg nem elégedett felet perutjára és keresetének az 589. § szerint záros határidő alatti beadására utasította, mi értelme lehet az 590. §-nak, mely azt tartalmazza, hogy „ha a kereset a kitűzött határidő alatt be nem adatott, az osztály megtételét s az örökség átadását a perre utasított igényére való tekintet nélkül azon bíróság, mely az örökösödési perben határozni illetékes lett volna, bár melyik érdekelt fél kérelmére eszközli." — Hiszen ha már a hagyatéki bíróság által, mi ingatlanokra nézve az örökösödési perek bíróságával mindig azonos, az osztály megtétetett s az örökség tettleg által is adatott, mi szükség van arra, hogy az újból megtétessék és átadassák, vagy minő átadási módozat volna az utóbbi 590. §. szerint? — midőn itt is csak osztály és átadásról van szó, a telekkönyvi átírásra vonatkozó rendelkezés megérintése nélkül. Egyébiránt ki hagyatéki ügyekkel foglalkozott, tapasztalhatta, hogy mily sokféle körülmény áll útjában az örökség felosztásának még akkor is, ha az érdeklettek között az osztály részek mennyiségére nézve teljes egyetértés létezik is. Mondhatnám, hogy a hagyatéki ügyek elintézését különösen a Würtenbergiából Magyarhonba került és nagy számmal Szatmármegyébe letelepedett svábok között még tnindig divatban levő patriarchális birtok kezelésre vonatkozó úgynevezett pfrund és házassági kölcsönös szerződésekből felmerülni szokott kérdések megoldása mellett, leginkább a hagyatéki terheknek mikénti törlesztése, — az ingatlan birtoknak mi módoni felosztása s annak minő eljárás melletti telekkönyvi átírása szokta hátráltatni, a nélkül, hogy az 587. §• tartalmából még csak következtetni is lehetne, hogy melyik fél lenne ily esetben az egyességnek nemsikerülése miatt per útjára utasítandó, kivált akkor, midó'n az örökösöknek többsége kiskorú, s azoknak tartásáról, és neveltetéséről gondoskodni kell. Ily akadálynak tekinthető azon még a hűbéri rendszer korszakából fenmaradt, most már alap és oknélküli tilalom, melynél fogva az 1832/6 évi IV. t. cz 9. §-a s az 1855. decz. 15-én kibocsátott telekkönyvi rendeletnek alapján az úrbéri birtokot politikai hatósági engedély nélkül feldarabolni nem lehet, holott az 1848. évi törvények szelleménél fogva az 1853. mart. 2-ki nyilt parancs a volt jobbágyokat ingatlan birtokaik szabad tulajdonosává tette. — Valóban különös, hogy a bíróságok hatásköréhez tartozó osztályos kérdéseknek, az érdekelt örökösök között létrejött egyesség figyelembe vétele melletti eldöntése — ha az örökség tárgyát úrbéri birtok képezi, a politikai hatóság engedélyétől és tetszésétől tétessék függővé, minek most már jogegyenlőségi, nemzetgazdászati, politikai, sőt pénzügyi tekintetből sincsen értelme. Kérdem, mit fog tenni a bíróság, ha az örökösök mindnyájan az úrbéri birtoknak természetbeni megtartását kívánják, s ez minden tekintetben az b7'2. §. értelmében 13