Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 12. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 10. [r.]

Pest, 1871. pénteken február. 10. 12, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖMÉMSZÍKICSARNOK. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Észrevételek a perrend hiányairól. — Az 1868. XXXIII. t. czikkre vonatkozó jogeset. — Semmitőszéki döntvények. X Észrevételek a perrend hiányairól. Kaffkalgnácz tszéki ülnök úrtól (Szatmárról.) X. 47. Midőn a p. t. r. 9-ik czimének VII. fejezetéhez közeledem, méltán felkiálthatnék : ,,N u n c venio ad for­tissimum." — Mert bátran elmondhatom, hogy az örökösödési eljárást szabályozó§§-ban legtöbb hiány és hézag mutatkozik, melyeknek betöltéséről a törvényhozásnak előbb-utóbb gondoskodnia kell, sót né­mely §. oly intézkedést foglal magában, melynek gya­korlati alkalmazása majdnem lehetetlen, igen gyakran pedig a bíróság és feleknek útbaigazítása helyett külön­böző értelmezést enged meg. Nevezetesen az 560. §. elso­rolja azon eseteket melyekben a bíróság hivatalból tar­tozik fellépni, — és ezek közé sorolja c) pont alatt azt is, ha egyesség hiányában a hivatalos beavatkozást az érdeklettek közül valamelyik kérelmezi. — Megval­lom, hogy én az esetben nem hivatalból! fellépésnek, ha­nem csakis bírósági beavatkozásnak látom helyét, miként ez a 7. § ban világosan kifejezve van, valamint ezt az 578. és 579. §§ ból is következtetni kell, melyeknek el­seje megengedi, hogy az örökség megnyíltával mindazok kérhetik az osztályt, kiket bizonyos meghatározott rész­ben örökösödés illet; az 579. §. pedig azt tartalmazza, hogy „ha az érdekeltek nagykorúak, az osztálynak birói beavatkozás nélkül s egyesség utján leendő megállapítása szabadságukban áll." — Tehát ha meg nem egyezhetné­nek, akkor birói beavatkozásért folyamodhatnak; miből következik, hogy csakis az ő kérelmökre, nem pedig hi­vatalból fog a bíróság intézkedni, épen ugy, mint bár mely peres ügyben, hol a bíróság az ügy minőségéhez képest előirt szabályok szerint jár el. Különben ha kizá­rólag nagykorúakat illető örökség felosztását egyik vagy másik fél kérelmének bevárása előtt hivatalból rendelné el, a 297. §. 1-ső pontjában érintett semmiségi pa­naszra szolgáltatna okot 48. Az 562. §. értelmében a halálesetnek a köz­ségi elöljáróság vagy árva-atya általi felvétele után a vagyon leltározása, továbbá az 564. §. szerint végrende­letnek kihirdetése, valamint az örökösök, hagyományo­sok, végrendeleti végrehajtó, szóval minden érdekelt fél­nek értesítése s egybehivása, úgyszintén a hagyatéknak szükség esetében zárgondnok alkalmazása melletti bizto­sítása és az osztályos egyességnek megkísértése, általában minden néven nevezhető előleges intézkedéseknek megté­tele a járásbeli szbirót illeti. És ez nagyon helyesen van, mert a járásbeli szbirónak kell leginkább a helyi viszo­nyokat ismerni, kihez valamint a hagyatéki tárgyak, ugy az érdekeltek is közelebb esnek, mint a megyékben rend­szerint egy vagy két helyen működő törvényszékhez. — Épen ezért találom az illető örökösök és érdekeltekre nézve terhes és költségesnek az 575. §-nak intézkedését mely szerint akkor, midőn az 560. a) és b) eseteiben ér­dekeltek törvényszerűen képviselve még nem volnának, a szbiró a leltár átküldése mellett a gyámhatóságot érte­síteni köteles, azért, hogy a legközelebbi rokonok, vagy ilyenek uem létében, vagy távollétében azoknak, kik köztudomás szerint az örökhagyóval jó viszonyban éltek — javaslata folytán gyám — illetőleg gondnok kiren­delése által intézkedés tétessék — Mert ha a tszék a ro­konokat maga elébe rendelné, meghallgatás végett, ez által nemcsak az örökségi ügy körüli eljárás késleltet­nék, de a berendelt egyének fáradsággal és költséggel terheltetnének; ha pedig rokonok nem léteznének, az örökhagyóval jó viszonyban élt egyének kipuhatolását nem másként, mint a járásszbiró utján eszközölhetné, hogy azokat berendelhesse, kiknek utazása ismét vagy őket, vagy épen az árvákat terhelné ; holott az érintet­teknek javaslatát a szbiró már a leltározás alkalmával egyszerűen kivehetné, s ahoz képest ideiglenes gyámot és gondnokot is alkalmazhatna, a nélkül, hogy az árvák vagy távollevők érdeke veszélyeztetnék. És annyival in­kább, mivel ha a gyámhatóság a rokonok vagy távolról érdekelt egyéneket maga elibe rendeli, ugyancsak a szbi­rót szokta gyám, vagy gondnok javaslatba hozatalára felhívni, kinek ajánlatát a helyi viszonyokkal nem isme­rős tszék elfogadni csakugyan kénytelen. 49. Az 580. és 581. §-ra nézve már többen nyilat­koztak és indokolva kimutatták, hogy akkor midőn az örökösök igazolni kötelesek, miszerint az örökségi jog kiz árólag őket illeti, a hírlapi idézés — oly értelem­ben, miként mindazok kik az örökség tárgyát képező in­gatlan vagyonra netalán örökösödési joggal bírná­nak, ennek érvényesítése végett 45 napi határidőre meg­idéztessenek, — nemcsak felesleges, de valóságos anomá­lia; mennyiben a már bebizonyított kizárólagos jog mel­lett mégis elfogadható örökös létezése feltételeztetik s ke­restet ik. Azért ezen sok oldalról megtámadott §-ra csak azt jegyzem meg, hogy ha bár az öröklési jog igazolta­tott is, lehet oly körülmény, mely a hirdetménynek szük­ségét vagy legalább hasznos voltát igazolja, de a kizá­rólagos jognak már megtörtént kimutatása után többé nem örökösödés, hanem más czimü jog szempontjából. — Mert megtörténhetik, hogy például az örökhagyó halála előtt egypár nappal ingatlan birtokát eladja, s annak árát fel is veszi, azonban vagy szabályszerű örök eladási szer­ződést nem állit ki, vagy a vevő közbejött akadályok i miatt az eladónak hirtelen halálát nem is képzelve, az 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom