Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 98. szám

Pest, 1871. pénteken december 15, 98. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügy védegylet közlönye. Tartalom; A csődtörvényről. — Legfőbb A csődtörvényről. K ü 11 o y Ede kir. táblabíró úrtól. E szaklap hasábjain már ismételve történtek felszó­lalások az iránt, hogy a csődeljárás mint állítólag káros intézmény egészen megszüntetendő volna. E javaslat nekem oly merésznek tűnik fel, hogy hajlandóbb vagyok azt valóban rosz csődtörvényünk iránti elkeseredés eró's kifejezésének, mint komolynak venni. Hogyan? Hát a „prior tempore potior jure" rideg elve gyakorolhassa korlátlanul a hitelezőkön zsarnok uralmát, melynek folytán a hitelezők közül csak azok nyernének kielégítést, kik az adóst idejekorán megrohan­ták, legnagyobb részük pedig a végrehajtási alapnak csak hült helyét látná? Igazságosabb eljárás volna ez egy helyes elvekre fektetett csődeljárás utjáni felosztásnál, mely megengedi, hogy a kevésbbé szemes, avagy jobb­szivü, avagy távolabb lakó hitelező is pénzének legalább egy részéhez jusson ? Nincs civilizált állam a világon, melyben a csődel­járás behozva nem volna. Annak jogszolgáltatásunkbóli kiküszöbölése a külföld előtti úgyis gyönge lábon álló hitelünknek megadná az utolsó döfést. Nem a csődeljárást megszüntetni, ha­nem hiányos, elavult csődtörvényünket re­formálni, ez azon mód, melylyel igazságszolgáltatásunk sajgó sebeit legalább részben orvosolhatjuk, és a külföld előtti hitelünket, melyre pedig annyira szükségünk van, némikép megszilárdíthatjuk. A csődtörvényt re f or málni, még pedig mielőbb; — ez legyen tehát jelszavunk. Mily égető az ez iránybani reform szüksége, arra nézve a fenn érintett felszólalások törvényhozásunknak ujjmutatásul szolgálhatnak. E szükség igazolásához én is kívánok az által já­rulni,hogy csődtörvényünk legkirívóbb hiányait kiemelem, miből ki fog tűnni, hogy csődtörvényünk egy düledező félben lévő rozzant épülethez hasonlit, melynek ujjáalko­tása komoly veszélyek kikerülése tekintetéből már to­vább nem halasztható. Első helyen megemlítendő azon intézkedés, mely szerint a csődper íőphasisaiban, jelesül a valódiság, osz­tályozás és kifizetés kérdésében valamennyi követelésekre nézve együttesen elintézendő. Ez által az eljárás roppant nehézkessé és lassúvá válik. Hogy az előadó a roppant irathalmaz elintézését — a míg csak lehet — halogatja, és hogy az elintézés a tárgy halmozottságánál fogva csak felületes lehet, ez a dolog természetében fekszik ugyan, itélöszéki döntvény. — Semmitőszéki döntv. de a gyors és alapos igazságszolgáltatással éles ellentét­ben áll. Tegyük fel az esetet, hogy 50 csődhitelező közül egynek első helyen betáblázott követelése ellen sem per­ügyelőnek, sem a többi hitelezőknek kifogásuk nincs. — Daczára f zen kedvező helyzetnek, mégis várnia kell ezen egy hitelezőnek kétségtelen kielégittetésére mindaddig, mig a többi 49 hitelezőnek követelése felett a valódisági, osztályozási és kifizetési Ítéletek jogérvényesen meg nem hozattak. Ez pedig sem nem szükséges, sem nem igazsá­gos; mert ezen hitelező követelése az ingatlan birtok vé­telárából, mihelyt az előlegesen kifizetendő tételek tudva vannak, a többi csődhitelezők jogsérelme nélkül azonnal kifizettethetik. A felebbezési eljárásnál igen hibásatörvénynek azon rendelkezése is, mely szerint a valódisági itélet elleni fe­lebbezések daczára a csődper csak az osztályozási itélet kihirdetése után felerjtesztendő. Mert a valódisági itélet az osztályozásnak alapja lévén, nem-e helytelen eljárás az osztályozás hosszadalmas munkálatait oly Ítéletre fek­tetni, mely a felső biróságoknál megmásiítathatik, és a legtöbb esetben valóban meg is másittatik? A megmásí­tott pontokra nézve uj osztályozást kellvén készíteni, — veszve azon idő, munka és fáradság, mely az első osztá­lyozási munkálatokra fordíttatott. Helytelen, elavult és csődpert késleltető eljárás to­vábbá az is, mely szerint a csődper azon esetben, midőn a valódisági vagy osztályozási itélet másodbiróságilag megmásittatik, hivatalból a harmadbirósághoz felterjesz­tendő. Polgárjogi ügyekben a felső bíróságok csak a felek által használt perorvoslatok folytán vannak ítélethoza­talra hivatva. Ott, hol a felek a másodbirósági határozat­ban megnyugosznak,az ügy harmadbirósági elintézésének helye nincs. Jogtalan ez, mert a felek akarata ellenére történik, és időrabló, mert az eljárás folytatása, illetőleg a végrehajtás ez által nem kevéssé késleltetik. De midőn egyrészről csődtörvényünk a csődpernek harmadbirósági elintézését megrendeli ott is, hol azt a felek nem is kívánják, másrészről igazságtalanul tagadja meg a felektől a perorvoslatokat még ott is, hol azoknak az igazság, az észjog elvei szerint helye volna. Midőn például a csődkeresetlevél beadására kért ha­lasztás megtagadtatik ; vagy midőn a tömeggondnok hi­vatalától elmozdittatik ; vagy midőn a bukás azon okból, mivel a bukott a vagyon felfedése végett a bíróságnál meg nem jelent, vagy mivel bukása okait a kitűzött ha­táridő alatt be nem adta, hamissággal párosuknak kimon­datik : ily esetekben nemcsak felebbvitelnek, de egyál­98

Next

/
Oldalképek
Tartalom