Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 70. szám

Pest, 1871. pénteken septemb. 8. 70. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debrcczcni, eperjesi és temesvári ügj védegylet közlönye. Tartalom : Semmitőszéki döntvények ellentét i 9 összeütközései. — Hitelezői zálogjogról. — Semmitödz. döntv. Semniitöszéki döntvények ellentétei s összeütközései. Pap Gyula ügyvéd úrtól. IV. A jog és igazságszolgáltatás iránti tiszteletet mi sem képes oly hamar elenyésztetni, mintha a felsőbb birák a törvény alkalmazásában következetlenséget tanúsítanak. A biró legyen igazságos, az egyszer elfogadott magyarázattól ne térjen el addig, mig a törvény meg nem változtatik; mert ha ma B nek igy. holnap C-nek má-ként itél, — ebból nem következik egyéb mint az, hogy a biró vagy maga sem birja a törvényt értelmezni, vagy különbséget ttsz a személyek és érdekekben; s a jog és igazság helyett megalkotja az ugynevezet birói önkényt, — mi az egyénben keserűséget, a társadalomban gyakorta nehezengy6gyitható rázkódásokat idézelö. Nem vonjuk kétségbe, van törvény elég, mely sem az észi igazságnak, sem a létező concrét viszonyoknak meg nem felel. Az emberi nem szerencsétlensége, hogy a jogszabályok ellenlétes érdekek, önző politikai befolyás és sok izben elégtelen jogi tanultság hatása alatt alkottatnak. — De a tapasztalás azt mutatja, hogy midőn a nép valamely törvény káros voltáról meggyőződik, azt e czélra hivatott tényezői által előbb vagy utóbb meg szokta változtatni. Hogy bíróság törvényalkotó és változtató faktor nem lehet, azt érti minden jogász, s az el volt mondva több izben e lapok hasábjain is. A bíróság feladata: a tények és jogviszonyok kitudása mellett, a jogosult tényezők által hozott, s az állam szokása szerint megkívánt szentesitésen át ment s életbe léptetett törvényt helyesen és következetesen alkalmazni, — legyen az jó vagy rosz, káros vagy áldást hozó. Ezt kívánja a jogbiztosság érdeke, — mivel jöhetne idő, mikor a legüdvösebb törvény is kijátszathatnék birói önkény következtében. Azért mi, bár örülünk a jelenségnek, ha felsőbb fórumaink a törvénykezési rendtartás egyes szakait helyesebben magyarázzák ma, mint azelőtt egy évvel, — nem rejthetjük el aggodalmunkat. Féltjük a m. k. Semmitő«zéket, hogy egyes következetlenségei méltósága és tekintélye rovására esnek. Féltjük a jogrendet s ha tovább igy tart, a peres felek érdekét nem fognánk némi eshetőségek ellen biztosítva látni. Szolgáljanak tmuságul ismét a következő példák. A törvénykezési rendtartás 93. §. f. pontja szerint a bérlemény fentartása, valamint a szerződő felek által világosan elvállalt minden vÍ8zonos kötelezettségteljesítése iránti keresetek, a bérlet tartama alatt — sommás útra tartoznak. ) Lássuk, hogyan alkalmazta a p. prts eme pontját a | m. k. semmitöszék 1869, július 21-én és mily értelmet tulajdonított annak 1870, szept. 10 ik nnpján hozott döntvényében; ugyanis B . .. g*) felperes H... i közbirtokosság ellen, alperessel kötött, és többi részeib n tettleg életbe is léptetelt haszonbéli szerződés alapján sommás keresetet adott be, még az elóbbeni ideigl. törvrendsz. hatálya alatt alperesnek arra leendő kölelezteiése. iránt, hogy felperest a haszonbérbe vett földekkel összekötött s szerződésileg kikötött bormérési jog gyakorlatába behelyeze. Az eljáró szbiró 180'9. június 3-án kelt végzésénél fogva félperest keresetével rendes perre utasította. Felperesnek ezen végzés ellen intézett semmiségi panaszát a semmitöszék elvetette, mert felperesi kereset a haszonbérbe vett, de felp. birtokába nem bocsátott korcsmálási jognak átadására — vagyis az állítólagos szóbeli haszonbéri szerződés egyik feltételének teljesítésére, következőleg oly tárgyra van intézve, mely a prts 93. §-ban felsorolt sommás eljárásra utasított keresetek közt nem foglaltatik. A semmiségi panaszban felhivott prts 93. §nak f. pontja részletesen azért nem alkalmazható, mert ez oly keresetekre vonatkozik — melyek a bérlet tartama alatt, a bérlemény fentartása végett indíttatnak és nem terjed ki oly keresetekre, melyek a bérlet megkezdése előtt, a szerződésileg kikötött tárgyak egyikének birtokba bocsátását tárgyazzák. L. F. és társai felperesek I. J. alperes ellen Esz'ergom megye központi szolgabirósága előtt bérleti szerződés betöltése iránt 1870. jul. 28-án 83. sz. a. sommás pert indítván, keresetükben előadták, mikép alperes a felmutatott szerződés szerint tartozott volna részükre bizonyos felfogadott lakást kiüríteni s azt használatukra szept. 29-én át bocsátani, mit azonban alp. megtagadott. A szolgabiróság megtartott tárgyalás után, 1870. aug. 11 én 914. sz. a. végzéssel felpereseket rendes perutra utasította, mert indokolása szerint, itt a perr. 93. §. f. pontja nem alkalmazható, miután felperesek a bérleti tárgyat tettleg nem birtokolják. E végzés ellen felperesek semmiségi panaszszal éltek, — melynek a semmitöszék helyt adván a neheztelt végzést megsemmisítette, azon indok nyomán, mert a lakbérleti viszonyból eredő perek a dolog természeténél fogva gyors elintézést szükségelvén,—a perr. 93. §. f. pontjának oly megszorító értelmet tulajdonítani nem lehet, mint ezt az első biró tette." (Törv. Csarn. 1871. 26. szám.) (Vége követ.) *) Dr. DárdayS. és Dr. Gallu József, Döntvénytár 1. folyam 15. lap. 70