Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 65. szám

Pest, 1871. kedden augusztus ZZ. 65, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Válz-.sz a zálog elsőbbségi jog kérdésére. — Bírói dijak kérdéséhez. — Semmitöszéki döntvények. — Oroszi-Talányi per. Válasz a zálog-elsőbbségi jog- kérdésére. (Lásd lapunk t*. é. 48-ik számában Szabó J. ur czikkét.) Nyeviczkey Kristóf ügyvéd úrtól. E szaklapban legközelebb Brunetti Jánosnak a kincstár elleni 3848 frt. 35 kr. iránti perében, a pesti királyi tábla ítélete ellen észrevételek közöltetvén, legyen szabad ezekre az igazság érdekében, egy pár megjegyzést tenni. Szabó János ur — a közló — mint Brunetti János ügyvédje a m.-szigeti kincstár elleni emiitett ügyben a kir. táblai, a felperes Brunetti Jánosra kedvezőtlen Ítéletet, a szakértő közönség bírálata elébe hozván, oly perorvoslathoz folyamodott, mi a római jogászok által azzal fejeztetett ki „apello ad populura." Ügyének védelme mindenkinek nemcsak természetes, de polgári joga lévén, nemis kérdés, hogy mint minden védelem, ugy az ilyen is, őt megilleti — de a polgári állásban mint mindenhez, ugy ehez is bizonyos formák lévén kötve, miután az ily perorvoslat a római forumok elébe csak akkor hozatott, midőn már az ügy minden bíróság vizsgálatát meghaladta; a mennyiben itt még ezen eset fen nem forog, Szabó János ur ügyének felhozatalában, a dolgot romai modorban véve, már ezért is hibázott. — Azonban ettől elvonatkozva, még nagyobbat hibázott a közlő abban: mikép az ügyet nem ugy adta elő, mint az valóságban van, hanem a tényeket elferdité, és miután azt, ki a tényeket elferdítve adta elő, Romában joga volt a népnek megkövezni vagy rajta más elégtételt venni,—a tisztelt közlő ezen apellátájával Rómában igen megjárta volna. De lássuk felhozott érveit: 1. Brunetti jogvédje zálogjogi elsőbbséget követel, pedig annak zálogjoga sincs, és így zálogjogi elsőbbsége annál kevésbé lehet. Nincs pedig zálogjoga nemcsak azért, mit a kir. ítélőtábla ítéletében mond, t. i. hogy midőn Brunetti János 1870. január 20-kán végrehajtási végzést nyert, már Brunetti Ferencznek a kincstárnál semmi lefoglalható birtoka nem volt; de mert a ptr. 361. §-a szerint a zálogjogot csak a végrehajtási öszszeirás adván, a lefoglalt és Összeirt javakra ilyen összeírás Brunetti János részére nemis tétetett,—a végrehajtási végzés pedig maga zálogjogot nem adhat, és a 3848. frt. 35 kr. iránti ügyben, végrehajtási végzés nem is hozatott. 2. Hogy 3848 frt. 35 kr. iránti — a Brunetti János felperessége alatti keresetben, a kir. tábla felperesre kedvezőtlen ítéletet hozott, az való, — de elferdités és nem a valódi tényállás előadása azon állítás: hogy 1870. | márczius 18-kán 2038. sz. alatt a semmitőszék ezen 3848 | frt. 35 kr. iránti perben határozott volna; — mert hiszen ezen kereset 1870. június 18-án, és így 1870. január 20. fél évvel később adatván be, ez fiu lenne apa előtt. De azon semmitöszéki határozat Brunetti Jánosnak 11,000 frt. iránt, e kereset indítását megelőzőleg tett tapogatódzó kérvényére, és nem ezen 3848 frt 35 kr. irántira hozatott. És az is elferdítése a tényeknek: hogy a semmitőszék ezen felhívott határozatában azt mondotta volna ki: hogy Bruuetti János a kérdéses összegre zálogjogot nyert; mert azon semmitöszéki határozat, sem felperes, sem alperes előnyére egy árva szót sem mondott, a mint azt azon határozat szóról szóra leirt következő szavaiból világosan láthatni: „A Semmitőszék a marmaros-szigeti kincstári ügyészség által 1870. február 3-án 26. sz. alatt 11000 frt. iránt rendelt végrehajtás ellen beadott semmiségi panaszt f. évi márczius 18-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, azt elvetette; mert a megtámadott végzéssel nem a kincstár, hanem Brunetti Ferencz ellen, ennek a végzésben megnevezett hivatalok pénztárában lévő pénzeire rendelte el a végrehajtást, — mert továbbá a végzés a törvénykezési rendtartás 386. § sa rendeletének meg felelőleg hozatott, s ezen törvény §. nem kívánja azt: hogy a végrehajtó fél végrehajtási kérelmében igazolja azt, miként a végrehajtás alá került félnek a közpénztárban létezik e valamely végrehajtás alá vonható készpénze ? az pedig hogy a végrehajtás alá került félnek készpénze, állítólag a kincstár haszonbérleti követelésének kiegyenlítésére fordíttatott, a végrehajtás elrendelését nem gátolhatta és csak a lefoglalt készpénznek tettleges kifizetését akadályozhatja, azon esetre ha a kincstár elsőbbségi jogát, a ptr. 410, s következő §-ok útmutatása szerint, a maga utján érvényesíteni fogja." A mire a Semmitőszék határozatát illetőleg hivatkoztam, ugy hiszem ez^n semmitöszéki végzés szóról szó ra leirt szavai határozottan igazolják, miután ebben 11000 frt. és nem 3848 frt. 35 kr. iránti foglalásról van szó. — 3. Tény az, hogy felperesi részről 3848 frt 35 kr iránt semmi foglalás nem volt,de bár, törvény előtt mindig helytelenül, feltéve, hogy ha 11000 frt iránt volt foglalás, a 3848 frt. 35 kr. iránti ennek egy részéül követeltetvén, ez iránt is volt foglalás—(minden valamire való jogász látja ugyan itt a szarvakat); azonban ugyancsak ezen semmitöszéki határozat szavai után, a ptr. 410. és több §-ra lévén hivatkozás, mennyiben ezen 410. §. határozottan azt mondja: mikép a IV. fejezet szerint kellend eljárni, — önkényt azon kérdés támad: mi felperesre vonatkozó65