Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 63. szám

Pest, 1871. kedden augusztus 15, 63. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉiiMÉKI CSARNOK. üebreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Hitel- és telekkönyvek. — Semmitöszéki döntvények. — Oroszi-Xalányi per. Hitel- és telekkönyvek. (Folytatás.) | Margittay Lajos úrtól. Részemről tagadom, mintha az 1848 előtti formaságok a tkvi intézmény behozatalával eggyel szaporittattak volna. — Azon formaságok, melyek 1848 előtt a jogszerzés és átruházáshoz szükségesek voltak, a tkvi intézmény behozatala által nem szaporittattak, hanem inkább egyszerűsítve lettek. Hajdan egy örökeladás formás megköthetésére mindenek előtt intvényezés, tehát birói beavatkozás, aztán a szerződés közpecsét alatti kiadatására hitelhatósági személyek közbenjötte, végül a királyi jóváhagyás kieszközlése volt szükséges; — ma a formás írásbeli szerződésen tul csupán az ügylet tkvi kitüntetését kell kieszközölni s a jogszerzés és átváltoztatási müvelet befejeztetett. Úgyde, ne feledjük azt sem el, miszerint az államnak, mint a magánjogtól elvonatkozva, politikailag is főfontosságura, két dologra kell figyelmét különösen kiterjeszteni, és e két dolog: a tulajdon ingatlansági része és a közhitel. Különböző államokban majd ezt, majd amazt tavták főbbfontosságunak, s amint meggyőződésük hozta magával, itt hitel — amott pedig telekkönyveket készítettek, hogy az előttük, a kettő közül fontosabbnak látszó dolgot annálinkább biztosithassák. Majd az ingatlanságokat foglalták nyilvánkönyvbe, annak megjelölésével, hogy azok kit illetnek tulajdoni jogon ? igy készítve el a szoros értelemben vett telekkönyvet; s törvényi elvül mondák ki, miszerint a tulajdonos ez ingatlanságokra való jogának átruházása, megváltoztatása csupán az esetben tekintetik érvényesnek, ha a kérdéses változás a tkvben kitüntettetik; miszerint a tulajdonjog azt, és pedig oly mérvben és minó'ségben illeti, ki, mint tulajdonos bekeblezve van; miszerint következéskép azon jóhiszemű szerző, ki valamely ingatlant a tulajdonosul bekebelozettől megszerzett, a szerzés jogcselekményének tkvi bekebeleztetés után, egy harmadik, előbb be nem jegyzett által tulajdon jogában meg nem támadható. Vagy nem készítettek tkveket, hanem a hitel biztosítására pusztán hitelkönyveket nyitottak, melyekbe a jelzálogilag terhelni kivánt ingatlanok is fölvétettek ugyan, de egyedül azon czélzattal, hogy igy a bejegyzett követelés alapja, — s nem egyszersmind a jelzálogi tárgyul felvett ingatlan birtokosának tulajdonjoga is — nyilvántartassék. Ezen államokban (1. például a bajor jelzálogi törvényt 1822. június 1-ről) elvül mondatott ki, hogy a nyilv. könyvbei bejegyzés nem igazolja ugyan a | birtokosul fölvettnek tulajdonjogát egy be nem jegyzett, I tulajdoni jogot igénylővel szemben, s következéskép ő Í erre joggal megtámadható, de az egyszer megszerzett zálogjog a jelzálogi fedezetet képező ingatlanról még az esetben sem lenne letöröltethető, ha az előbb birtokosul jegyzett kitöröltetésével, az ujabb, tulajdonjogát a jelzálogjog nyerés időpontját megelőző időről leszármaztató birtokos jegyeztetnék be; — e rendszernél azon kifogással, hogy az illető az ingatlan teher alatt állásáról tudomással nem bírt, élni nem lehetett, s kártalanítási kereset csak a kitörült egyén vagy jogutódai ellen volt indítható. Hogy az ilymódon biztositatni kivánt két dolog (tulajdon- és zálogjog) közül, melyik a fontosabb? az nem tartozik ezen sorok keretébe; az, hogy mindegyik főfontosságu s mindegyik megérdemli, hogy az állam róla különösebben gondoskodjék s ezt majd minden európai állam egymással versenyre kelve teszi is, amennyiben az illető államok törvényhozása felismervén a módot, mely által a hitel s ingatlanság a visszaélésektől leginkább megóvathatik, mindenütt hiteltelekkönyveket sietnek fölállítani. Mi, magyarok, mint már elülérintém, több mint egy tizede birunk ily intézménynyel, és mégis, mi nagyon sajátságos, nem tudjuk, vagy legalább közülünk egy nagyrész nem akarja megérteni, hogy az annyi éven keresztül fönállott magyarországi nyilvánkönyvi intézmény minő tulajdonsággal bir; hogy vájjon azok hitel- és telekkönyvek-e a szó tulajdonképeni értelmében véve, vagy csak pusztán oly nyilvánkönyvek, melyek sem a tulajdonjogot, se a zálogjogot nem biztosítják oly határozottan, mint biztosítanák, ha hiteltelekkönyvek volnának?! Engedtessék meg nekem, hogy nyilvánkönyveinkre vonatkozólag elmondhassam nézeteimet ugy, miként én ez intézmény természetét fölfogtam s hogy kijelentendő nézetemet rövideden indokolhassam. Én arról vagyok meggyőződve, mikép a mi nyilvánkönyveink mindenekelőtt telekkönyvek; hogy következéskép azok a bejegyzett tulajdonjogot teljesen és tökéletesen biztosítják. — Továbbá, hogy azok hitelkönyvek is annyiban, amennyiben az 1868. LIV. tcz. hatálybatétele tekintetéből 1869. márcz. 30-án az átm. intézkedések tárgyában kib. miniszteri rendelet I. czikke, illetve az 1868. LIV. t. cz. 472. §-a az orsz. bir. ért. 129., 131., 132., 137. §§ ait hatályon kívül helyezte. Jól tudom, hogy állitásom ellen legelőször is azt fogják fölhozni, miszerint nem áll, mintha a mi nyilvánkönyveink a tulajdonjogra nézve teljes hitelt érdemlőknek tekintethetnének ; mintha azok a tulajdonjog kit-Illetőségéről kezeskedhetnének,mert sok eset van, melyekben a tényleges tulajdonos különbözik a tkvitól s ily 63