Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)
1871 / 62. szám
Pest, 1871. pénteken augusztus II. 62. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Hitel- és telekkönyvek. — Semmitőszéki döntvények. — Oroszi-Talányi per. Hitel- és telekkönyvek. Margittay Lajos úrtól. Az 1855. évi deczember 15-én kelt rendelettel nálunk is meghonosított tkönyvi intézmény legfóképen a hatálybatételi modor következtében minket, magyarokat, kik alkotmányosan hozott törvényekhez voltunk szokva, nem igen volt képes megnyerni; — szakférfiaink, kiknek egy jelentékeny része — mellesleg legyen mondva — nem érdeklődik annyira az elmélet iránt, hogy valamely intézmény eszméjét s azon intézménynek külföldöni alkalmazását, az azáltal elérni szándékolt czélzatot s mellette vagy ellene fölhozott érveket beható tanulmánya tárgyává tenné, — megelégedett azzal, hogy az érintett rendelet §§-ait, mint olyanokat, melyek a gyakorlathoz elkerülhetlen szükségesekké váltak, átolvassa. De ezen átolvasás után, meggyőződve arról, hogy a mindennapi gyakorlatot, ugy ahogy képes lesz a §-ok szerint, esetről esetre „ráolvasva" elintézni, — letevé kezéből a népszerűtlen szabályokat, anélkül, hogy azok szelleme, czélzata s azon roppant fontosságú jogelvi változás után kutatott volna, mely a tkvi intézmény meghonosítása folytán előállott. így történt hogy, daczára annak, miszerint nálunk a tkvi intézmény több mint egy évtized ótafönáll,annak intentióját, szellemét s az azáltal előállított jogszerzési s átváltoztatási elveket még ma sem értjük oly alaposan, mint azt egy évtizedet meghaladott gyakorlat után várni lehetne. Zavart zavar követ s a tkvi jogok természetét, azok szerzési módjait s az ingatlanság jelenlegi fogalmát illetőleg egymást követik a tévfogalmak. Most azt halljuk állittatni, hogy az adásvevési ügylet, ha az ténynyé vált, tulajdoni jogot ad, habár nem lett is tkvileg kitüntetve ; — majd ismét, hogy betéteink pusztán telek- betétek, vagy megfordítva, hogy azok nem egyebek hitelkönyveknél. Nem tagadom, hogy maga a tkvi rendelet s az erre vonatkozó szabályok is szolgáltatnak a jelzett fogalomzavarra némi okot, amennyiben a tkönyvi rendelet 150. §-a s az osztr. polg. trvkv hatályban lévő (l.orsz.bir. ért. 156. §.) 1467. §-a mintegy föltételezni látszik, miszerint, daczára annak, hogy tkvi tulajdonjog nyeretett, e jog, bekebleztetése után is megtámadható, valamely be nem vkönyvezett jog alapján, amidőn is — ha t. i. ez állana — betéteink telekkönyveknek nem, s csupán hitel könyveknek lennének tekinthetők. Továbbá kétségtelenül előidézője volt e fogalomza| varnak az 1861. június hóban napvilágot látott u. n. or| szágbirói értekezlet, melynek most már hatályonkivül lévő 129 — 131 — 132—137. §-ai föltételezték azon eshetőséget, miszerént a nyilvánkönyvi zálogjogot nyert egyén egy, követelésének bejegyeztetése után jelentkező tulajdonjogot igénylő által elmozdittathatott azon zálogjogtól, melyet valamely tkönyvezett ingatlanra nyert; — mely esetben nyilvánkönyveink viszont hitelkönyveknek nem voltak tekinthetők. E többfélekép variált tévhit s némely §. által is támogatott fogalomzavar oka aztán leginkább annak,hogy a tkvi intézmény nálunk még a szakemberek egy része által sem méltányoltatik oly mérvben, melyben az a méltánylást megérdemlené; hogy a bíróságok némely tkvi kérdésekben oly határzatokat hoznak, melyek a positivitásban levő törvényekkel s a tkvi intézmény szellemével egyenes összeütközésben állanak; hogy végre, népünk föl nem foghatva a törvény intentióját, sok esetben jogvesztésről panaszolkodik ott, hol jogot tulajdon kép nem is szerzett. Sokan, látva e viszás helyzetet, a naponként felmerülő bonyodalmakat magának a tkvi intézménynek hátrányául tudják be, s azt a pedáns formaságokhozi ragaszkodás gyermekének nevezvén, mint oly intézményt, mely a formaságok kedveért, magát a lényeget lenyűgözi, szivökből elkárhoztatják. Pedig az illetők nagyon csalatkoznak,ha azt hiszik, hogy a hiteltelekkönyv intézménye puszta formaság, és hogy a szerződő felek a nyilvánkönyvek behozatala előtt formaságokhoz kötve nem lettek volna, vagyis, hogy azelőtt a felek között létrejött szerződésekben rejlő akarat az állam, mint a birói hatalom gyakorlója által, törvényszerű kifejezés és előirt formaságok nem létében is kötelező erejűnek ismertetett volna el. A tény, törvényes kifejezés s elfogadható alak nélkül magában semmi; — az oly axióma, melyet nálunk nem a nyilvánkönyvi intézmény honosított meg legelőször, hanem, mely a jogszerzés és átváltoztatás gyakorlata által teremtetett sok századokkal ezelőtt. Hogy nagyon messzire ne menjünk vissza a múltba, figyeljük meg a gyakorlatot a jogszerzés és átváltoztatás körül 1848 előtt. Nem feledtem el, hogy a mondott időben, az u. n. hűbéri rendszer fönállása alatt nem létezett polgári teljes tulajdon az ingatlanságok tekintetében; hogy akkor a föld egyedül a koronát illette tulajdonképen s az adományozott csupán haszonélvezője volt az adománynak. De eltekintve ezen kizárólag a hűbéri rendszer által előidézett sajátlagosságtól s figyelve csupán a felek aka62
