Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 57. szám

Pest, 1871. kedden július 25, 57. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Bebreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Curiai törvénykezés. — Semnitöszéki döntvények. — Oroszi-Talányi per. — Ministeri rendeletek. A Curiai törvénykezés elleumondásai. Póka Kálmán telekk. előadó úrtól. Ki figyelemmel kiséri a curia legfőbb itélő- és semmitőszéki osztályainak határozatait: valóban érdekes anomáliákkal találkozik az ügyek eldöntése s a jogelvek megállapitása körül. Már e szaklap is nem egy ellentétes határozatot bocsájtott közre, mely körülmény mindinkább igazolni látszik azt, hogy nevezett Ítélőszékek határozatai nemcsak hogy döntvényeknek alig tekinthetők, de gyakran még irányul, tájékozásul sem szolgálhatnak, minthogy analóg jogesetekben, sőt ugyanazon jogalapu perekben is, nem egyszer, merően különböző jogelvek alapján ítéltek, stkülönbözőleg oldották meg a felmerült kérdéseket. Mielőtt azonban egy ily jogesetet én is felhoznék: szabad legyen előrebocsájtanom, a jelzett körülmény — nézetem szerint — lényegesebb okainak megvilá gitását. Igénytelen nézetem szerint, aCuriánál tapasztalt ellentétes esetek alapokai főleg azon rendszerben keresendők, mely szerint különböző szakosztályoknál külön tanácsok alakittatnak, a melyek mindegyike önállóan s jogérvényesen intézi el a felebbvitt ügyeket. — Ez egyéb iránt még nem lenne oly lényeges hiba, hogy nem helyeslő felszólalásunkat igényelhetné, mert bár a bonyolultabb peresügyek ily kisebb számmal képviselt külön tanácsokban nem vitathatók is meg oly alaposan, mintha azok a tanácsok összes tagjainak hozzájárulásával döntetnének el: mégis tagadhatlan, hogy e felosztás az ügyek gyorsabb legombolyitása, menete, és ellátása érdekében mindenesetre előnyösnek mondható. Hanem a hibát, mely szerint oly gyakran ellenmondásos határozatok keletkeznek, én ott keresem: hogy oly jogesetek eldöntésénél, melyek anyagi- s alaki jogunk hiányosságai, s különösen ez utóbbinak sok tekintetbenigyakorlatlaniassága mellett elvi megállapodásokat tennének szükségessé — jóllehet erről az ügyv. szab. 216. §-a világosan intézkedik — a külön tanácsok valamennyi tagjának meghívása mellett, teljes tanácsülések nem tartatnak, vagy legalább nem azon arányban, melyben azt az előforduló fontosabb esetek megkövetelnék. Ennek tulajdonitható azután, hogy sok elvi kérdés — jóllehet már azokra nem egy eset merült is fel — a jog szabályai, a törvény s igazság követelményei s szelleme szerint még mindig nincs határozottan megoldva, | megállapítva. I Midőn tehát azon óhajnak adok kifejezést, hogy a fontosabb elvi kérdések, és bonyolodottabb peresügyek (ezak előadására, az ügyv.szab. 221. §-a az elnököt társelőadó nevezésére is feljogosítja, bár nézetem szerint tapintatlanul, mert oly visszásság is előfordulhat, sőt értesülésem szerint már meg is történt, hogy ugyanazon ügyben mindegyik előadó más véleményt ad, mi egyrészt comicus színezetű, másrészt a czél sincs általa elérve) teljes tanácsülésekben állapíttassanak meg s döntessenek el: hiszem, hogy nem alaptalanul szólalok fel. Tapasztaljuk azonban, hogy a kevésbé zilált s könynyebben megoldható ugyanazon jogesetek is, melyeknél a törvény szabványait, vagy ezek hiányában az észjog elveit, másszor a törvény analógiáját kellene csupán alkalmazni (s melyek elbirálása teljes tanácsülés tartását nézetem szerint sem igényli) nem összhangzatos elintézéssel kerülnek ki a Curia itélőszéki osztályaitól. Óhajtandó lenne ezek jövőbeni kikerülésére azon intézkedés, hogy a tanácsok elnökei, a tanácsoknak ily fontosabb, bár könnyebben megoldható jogügyekbeni megállapodásukat a másik tanácscsal, illetőleg azok elnökeivel közölnék, mely egyszerű intézkedés mindenesetre elősegítené legalább azt, hogy a határozatokban jövőre contrastok ne foglaltassanak. S ezek előrebocsájtása után áttérek közlésére a legfőbb Ítélőszék egy és ugyanazon jogi kérdés fölött hozott két különböző határozatának. P. M-né — Sz. P. és neje R. A. telekkvi tulajdonosok ellen, Pestmegye Kecskeméten székelt tkvi tszéke előtt 860. évi 18. ügysz. alatt rendes szóbeli s később Írásbelivé átváltoztatott — tulajdoni igény — illetőleg kiigazítási keresetet indított. E per több rendbeli halasztás stb. alkalmazásbavétele miatt, hat év tartama alatt be nem fejeztetett, s egész 1867. május 6-ig függőben hagyatott. Időközben akir. kincstár, mint jelzálogos hitelező, az igényelt peres birtoktestre zálogjogot szerezvén, s ezt 864. évi 1145 ügysz. a. be is kebeleztetvén, követelése behajtása tekintetéből az érintett jelzálogra kielégítési végrehajtást is intézett. Ezen végrehajtás az érdekelt telekjkönyvbeu fel is jegyeztetett, azonban oly megjegyzéssel, hogy a zálogjog bekebelezésének, valamint az erre vonatkozó végrehajtási fokozat feljegyzésének joghatálya, a jelzett telekkvi jószágtestre P. M-né által bejelentett s feljegyzett tulajdoni igény iránt folyamatban levő per mikénti elintézésétől tétetik függővé. Ennek folytán V. L. ügyvéd, mint a kir. pénzügyi ügyészség meghatalmazottja, a még mindig függőben levő s feljegyzett tulajdoni igény kitörlése végett nevezett peres ftlek ellen 900 — 867. sz. a. keresetet támasztván: e kitörlési kereset nek 57