Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 50. szám

Pest, 1871. pénteken jnnius 30. 50. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Webreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Ezen számmal lapunk január— jnniusi előfizetési időszaka lejártán tisztelettel kérjük előfizetőinket hogy az előfizetés megújítása iránt mielőb intézkedni — s egyszersmind hatáskörükben az előfizetés terjesztésére közreműködni szireskedjenek. Egy életbiztosítási polizzének haláleselrei ajándékozása tekintethetik-e mortis causa donatiónak, bir-e hagyomány természetével ? Lukich Vincze váltótörvényszéki jegyző úrtól. Ezen kérdésre válaszul szolgáljon az alanti jogeset, mely e napokban a legfőbb itélőszéktől leérkezett. Az ügyállása ez: 1870. évi május hó 21-ik napján Schulhoff M. J. és fia részére Kohn Zsigmond hagyatéka ellen 2400 forint végett biztosítási, s ugyanazon év május hó 23-án ugyanazon felperesek részére ismét 2400 forint s járulékai végett kielégítési végrehajtás s pedig a bemutatott jegyzökönyvek tanúsága szerint egy 5000 fitról szóló életbiztosítási polizzére, melyet a végrehajtások alkalmával a végrehajtást szenvedett neje eló nem mutatta, azt állítván, hogy annak holléte előtte ismeretlen — intéztetett, és a történt végrehajtások foganatosításáról az illető ügynökségek Pest és Aradon rendesen értesítettek. 1870. évi június 4-én 2487. szám alatt Kohn Júlia végrehajtást szenvedett neje tulajdon igény keresetet adott be, foglaltatók s férje hagyatékának gondnoka ellen a kielégítési foglalás utján lefoglalt 3000 frtról szóló polizze iránt, azt állítván, hogy neki e polizzét férje még életében Majrovits Ignácz, Lövi Jakab, és Mayer József tanuk előtt ajándékozta, ezt ó férjétől el is fogadta, hivatkozik a tanukra, s azok kihallgatását kérelmezi. Ellenbeszédben az első rendű alperes foglaltatók tagadják, hogy felperes törvényes uton jutott ezen polizze birtokába, miután azt foglalás alkalmával — a jegyzőkönyvek tanúsága szerint — nem birta, apolizzen látható szerződés értelme szerint a biztosított ö-szeg vagy Kohn Zsigmondnak személyesen kifizetendő, ha az az 1887. évi június 15. napját eléri, vagy korábbi elhalálozása esetére annak, ki a kötvénynek jogos s törvényes áthozója leend ; milyennek magát felperes mivel sem igazolta, s így a polizzéhoz joga sincsen, az a megholt hagyatékát képezi. A válaszban felperes részéről tagadtatik, hogy ő foglalás alkalmával a végrehajtatóval egy szót is váltott, s hogy a 3000 forintról! polizzének hollétéről mit sem tudott volna, igenis mit sem tudott az 5000 forintról szóló polizzéről, melyről most sincs tudomása. A polizzének jogos s törvényes birtokában felperes vagyon, az hagyatékot nem képezhet, miután férje azt neki még életében ajándékozta. A viszonválaszban első rendii alperesek ellentmondanak a felperes által hivatkozott tanuk kihallgatásának, mert a tanuk érdekeltségüket az által árulták el, hogy az általuk kiadott bizonyitványokat felperesi ügyvéd irodájában csak aláírták a nélkül, hogy tartalmáról alapos tudomásuk volna, s igy ha azt bizonyítanák is, az csak morális pressio következménye volna. A tanuk kihallgattatván, arról tesznek tanúságot, hogy Kohn Zsigmond életében a polizzét halála esetére nejének ajándékozta, s hogy ezen ajándékozást neje a mai felperes elfogadta. Erre az első biróságu váltótörvényszék 1870. évi Augustus 1-én 3175. szám alatt egyhangúlag következőleg határozott: „panaszlónak tulajdon joga: a kérdésben forgó polizzére, mely 1870. évi 2363. számú jegyzőkönyvben kielégítési végrehajtás utján lefoglaltatott — megállapíttatik azon esetre, ha felperes a pót hitet arra, hogy férje neki még életében ezen polizzét tulajdonul általadta, leteendi; s jelen határozatát a tsz. azzal indokoltn, hogy a hit letétele alatt kihallgatott tanuk vallomásaikkal panaszló azon állítását, hogy férje a polizzét halála esetére nejének adni ígérte, bebizonyították, de miután a tanuk vallomásaiból az, hogy Kohn Zsigmond felperesnek a kérdésben forgó okmányt csak ugyan valóságosan által is adta volna, ki nem derül: ennélfogva felperesnek a póthit vtk. II. r. 103. §. értelmében ezen körülménynek tisztába hozatala végett megítélendő volt. Ezen végzés mind két részről felebbeztetett, s pedig felperestől azért, mert véleménye szerint póthit nélkül meg kellett volna neki a tulajdoni jogot itélni, azért mert 3 tanúval tulajdoni jogát bizonyította ; első rendű alperesek pedig azért, mert felperesnek a póthitet csak azon esetben lehetne megítélni, ha a fél próbát arra nézve, hogy néki a polizzéhez jogezime van, kimutatta volna; mi a perben nem történt; végre emiitik alperesek, hogy ez legfeljebb mortis causa donatió lehet felperes irányában, illetőleg hagyomány, mely a terhek levonásával felperest illethet. A váltó feltörvényszék 1870. aug. 23. 2315. igy végzett: „az eljáró aradi kir. e. b. váltótörvényszéknek végzése, tekintve, hogy felperes az igényelt polizzéhezi tulajdonjogát részint annak birtoklása, részint a kihallgatott 3. tanú vallomásai által és igy teljes próbát képzőleg igazolta, a póteskünek tehát szüksége fen nem forog megmásittatik, s az igényelt okmány felperes tulajdonául feltétlenül oda Ítéltetik. Ezt a határozatot a legfőbb Ítélőszék 359. sz. a. 1870. october 14. a feltörvényszék indokából helyben hagyta. A legf. ítélőszék határozatának jogérvényrei emelkedése után felperes az okmánynak kiadásáért esedezett, kinek kérelmére a kielégítési végrehajtás utján lefoglalt életbiztosítási kötvényről a zálogjog megszüntetett, épségben hagyván alperesek azon jogát, melyet biztositásképen szinte 2400 forint s járulékai erejéig 1870. évi május 21. 2290. sz. a. nyertek. 50