Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 46. szám

Pest, 1871. pénteken június Mi. 4f>, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni, eperjesi és temesvári üg) védegylet közlönye. Tartalom : Ismét az izraeliták eskületételének kérdése. — Hg. Karageorgj^vics perében hozóit legf. ítélet. — Se mmitősz. döntv. Ismét az izraeliták eskülctételének kérdése. M a n d e 1 Pál jogtudor ügyvéd úrtól. A me.-ék világából korunkra még sok előítélet és babonás felfogás szállott át, melyeket még a jelen kor felvilágosodott szelleme sem tud némely embernél le­küzdeni. Az igazságszolgáltatás is a régi fanaticus időkben a vallás szentségével sugároztatván körül, nagyrészt a leg­külömbözőbb babonák alkalmazásában állott. E babonák egyik maradványától — az úgynevezett zsidó eskü­formulától — még ma is sokan egyáltalában nem tudnak megválni. E lapok f. é. 40. számában Gacsályi Lajos ügyvéd ur „tapasztalaiból" az izraelitákat, habár csak az ellenfél kívánatára „izraelita szokás szerinti és rabbinus előtti hit­letételre" kívánja kényszeríttetni, és pedig azért, mert a zsidók túlnyomó része c-ak akkor tulajdonit az eskünek valódi erőt, „ha az tőle vallásos hitelvei és külformái szerint vétetik ki." Maga czikkezó hivatkozik e lapok 1868. évi 16. és további számaiban általam épen ez ünyben közzételt czikkekre. Az ott elmondottakat ismételni nem óhajtván, csakis czikkezó állításainak némi czáfolatáraszorítkozom. Tehát ,az ellenfél kívánatára legyen kény­szeríthető a zsidó a régi eskümintára, és pe­dig azért mert maga a zsidó is csak igy tulaj­donit esküjének erót. Kevés sorban — mily sok tévedés! Mindenekelőtt azt kell megjegyeznem,— és nem hi­szem, hogy ezzel czikkezó ur hiúságát sérteném — hogy az általa felhozott indok, nevezetesen, hogy a zsidó csakis úgy tulajdonitana esküjének erőt, ha azt vallása szertar­tása szerint és rabbi előtt teszi le, épen nem Gacsályi ur találmánya. Épen oly régi ezen indok, mint a mily régi maga az esküminta; mint a mily régi a zsidók üldözése, elnyomatása általában, mely üldözés és elnyomatásnak a zsidó esküminta egyik gyalázatos eszköze volt, épen ugy, mint azon ismeretes ráíogás, hogy a zsidónak, húsvéti szertartásaihoz keresztény vérre van szüksége. Az indok nálamnál hivatottabbak által már régen meg is támadtatott, és mint az eredmény, nevezetesen a sértő esküminta általános mellőzése mutatja, sikeresen. A czáfolatok ismétlésével tehát nem is foglalkozom, ez különben is a theologusok és bölcsészek nemes hiva­tásába vágna. Csak jogi aggályaimat akarom Gacsályi ur állításai ellenében felhozni. És pedig a mi magát a javaslatot illeti, hogy csakis | az ellenfél kívánatára kényszeríttessék a zsidó az illető eskümintára, — azt kell megjegyeznem ; hogy az egyen­lőség elvénél fogva, szintén meg kellene a félnek engedni azt is, hogy nem zsidó ellenfelét, szintén saját vallása szertartása szerinti, saját papja előtti esküre kényszerit­hesse. Mert hogy más vallásuaknál szintén létezik bizonyos vallásos czeremonia az eskünél, az egészen köztudomású. És ha a keresztény ráfoghatja a zsidóra, hogy csak czere­móniával esküdhetik érvényesen és ezen puszta ráfogás folytán csakugyan czeremóniás esküre kényszeritheti a zsidót, miért ne foghatná rá ugyanazt és ugyanoly si­kerrel a zsidó is a keresztényre? Bizonyára ezt annyival inkább nem lehetne tőle megtagadni, mert: 1 ör csak kevés egyháztörténeti, vagy ritualtörté­neti ismerettel is, igen könnyű kimutatni, mikép azon úgynevezett zsidó esküminta, tulajdoukép nem is zsidó eredetű, hanem a zsidókra csakis mint meggyalázó esz­köz lett a más vallásúak által, miután magukon már szenynek tekintették, reá — erőszakolva. 2-or, mert semmiféle statistikai adat nem igazolta még, hogy ott, hol a zsidó esküminta mellőztetett,arány­lag többen lennének hamis eskü miatt elitélve, mint nem zsidók. Ha pedig az előadottak szerinti kívánalmakat tör­vényhozásunk csakugyan figyelemre akarná méltatni, akkor aztán már rem messze leszünk a régi időbeli bo­szorkányságokhoz. De most már tegyük fel, hogy való lenne,miszerint az esküt tevő félnél azon tévhit csakugyan uralkodnék, miszerint esküje csak ugy bir erővel, ha vallásos szertar­tás szerint tes/.i le, még akkor is a javaslat, miszerint az ellenfél kívánatára szertartásos esküre kényszeríttethet­nék valaki, még mindig elfogadhatlan marad. Mert az eskü hatályának megítélésénél az esküvő azon tévhite általában mérvadó nem lehet. Jogász előtt az eskü annyit tesz, mint valamely per­beli állitásnak biró előtti ünnepélyes megerősítése. A letett esküvel megerősített perbeli állítás befolyá­sát a perben, a biró állapítja meg, ki az emígy megerő­sített állítást perrendszerüen bizonyosnak fogadja el. Ezen bizonyosság biztositékául szolgál pedig — az esküvő felet érő büntetés, ha hamisan esküdött. És ezen büntetés nem vallási szabványok szerint, hanem az országos törvények szerint szabatik ki, a biró P'-dig, mielőtt a felet megesketi, figyelmeztetni tartozik őt a hamis eskü következményeire és a törvény által arra kiszabott büntetésre. Tévedésnek tartom teháta fen forgó kér­\g€ .fiai számunkhoz mellékelve van lnpnnk í. évi jul.-dcczembcri előfizetési felhívása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom