Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 44. szám

175 valaha teljesedésbe ment volna, — mert nem is igazol- | hattá — és igy a jogcselekvény logicai következésénél fogva C-re nézve a jótállási kötelezettség joghatálya megszűnt. Azt pedig tagadni nem lehet, hogy a jótállási kötelezettség s a fizetési feltételt tartalmazó, s egy időben kelt okmány, az egyesség természeténél fogva egymást ki egészít ó' okmányok; mert: ha C. kötelezettsége jogérvényes, ugy az A. kötelezettsége is az — vagy egyik sem. Ez a tényállás. És ezen tényállás oly eclatans, hogy nem túri meg, sem a „pro et contrát," sem a bírói vélelmet. S mégis: daczára ez eclatans igazságnak, a fizetési feltétel egyszerű ignorálása mellett C. a Il-od és Ill-ad biróság által feltétlenül elmarasztaltatott ez összeg lefizetésére. E meglepő határozat indoka az volt: „mert felperes azt állította — (jegyezzük meg, csak: állította), hogy ügyvédje ily egyesség megkötésére meghatalmazva nem volt." Tehát daczára törvényeink azon axiómájának: hogy aki valamit állit, azt be is kell bizonyítania — mondom: daczára ennek, az okmányok mellőzésével, csupán puszta állításra alapíttatott az ítélet. — Míg egyik félnek kétségbe nem vont ományát figyelembe sem vették, addig a másik félnek bizonyítás nélküli állítását kész pénz gyanánt elfogadták. Többet mondok: A szokásos ügyvédi meghatalmazás tartalma szerint az ügyvéd specialiter jogügyekben, a pertőli elállásra, mindenféle egyezségek kötésére stb. hatalmaztatik meg a fél által; mindaz p e d i g a mi meghatalmazott által történik, mindaddig míg a meghatalmazás kellőleg vissza vonva nincs jogérvényes tettnek veendő. És felperes azt nemis állította, hogy a megbízott meghatalmazását visszavonta, vagy hogy korlátolt meghatalmazást adott volna. Hogyan ? tehát a meghatalmazott tettei ezen ítélet szerint, formális meghatalmazás daczára sem jogérvényesek? vagy csak részben érvényesek? Ugy hiszem, hogy ehhez nem kell commentár. (B. F.) Semniitőszéki döntvények. Az örökhagyó kötelezettségei a hagyatékához tartozó ingatlanokra mindaddig bekebeleztethetnek, míg azok az örökhagyó vagy örököse nevére vannak telekkönyvileg bejegyezve. Ily adóságokért, s ily ingatlanra a végrehajtási zálogjog bekebeleztelését megtagadó végzés megsemmisítendő. Leuchtay Manó néhai Dessewffy Gyula özvegyét szül. Dessewffy Etelkát ugy is mint néhai férje kiskorú gyermekei gyámanyját 200 frt váltó összeg s jár. iránt az eperjesi e. b. váltó tszéknél beperelte. Alperes elmarasztaltatott és a váltó törvényszék a kielégítési végrehajtást 1870. okt. 15-kén 5023. sz. végzésével a kriványi s jesztrebei telekkönyvekben álló jószág részekre elrendelte, mely jószágrészek néhai Dessewffy Gyula nevén állanak s özvegye ugyís mint gyermekeinek gyámanyja kezelése alatt léteznek; és ezen végrehajtási zálogjog telekk. bekebeleztetése végett Sárosmegye telekkönyvi törvényszékét megkereste. A megyei telekk. tszék 1870. nov. 11-kén 2056. sz. a. kelt végzéssel a váltó tszóknek zálogjog bekebeleztetése iránti megkeresését visszautasította — azon indokolással, mert a telekk. rend. 71. §. szerint bekebelezésnek vagy előjegyzésnek csak azon esetben adathatik hely, ha az, ki ellen valamely jog szerzése kieszközlendő, a kérvény benyújtásakor mint a jószág tulajdonosa van bekebelezve; a végrehajtás alá vett ingatlanok pedig az illető telekjegyzőkönyvekben nem Dessewffy Etelka s gyermekei, hanem D. Gyula mint tulajdonos nevén állanak. Ezen 2056. sz. végzés ellen felperes semm. panaszt adott be; mert a váltó ítélettel D.Etelka csak mint az adós D. Gyula özvegye s gyermekei gyámja marasztaltatok el és csakis férje után maradt örökség erejéig, így felperes a végrehajtást nem D. Etelka, hanem néhai férje nevére bekebelezett jószágrészekre kérte vezettetni. E szerint a neheztelt végzés a 297. §. 10. 11. 18. pontjai alá esik, mert perben nem álló személyek jogai felett és pedig nem a perdöntő végzés s végrehajtási kérelem alapján határozott. A Semmitőszék ennek helytadva a 297. §. 18. p. alapján a telekk. tszék végzését megsemmisítette, s azt a megkereséshez képesti szabályszerű eljárásra utasította. „mert a telekk. rend. 72. §. szerint az örökhagyó kötelezettségei a hagyatékhoz tartozó ingatlan jószágra mindaddig bekebeleztethetnek, mig az örökhagyó vagy örököse a jószág birtokosakép van a telekkönyvben bejegyezve, fenforgó esetben pedig néhai Dessewffy Gyula örökhagyónak, a ki a kérdéses jószág birtokosakép van a telekkönyvbe bejegyezve — tartozása czéloztatik jogérvényes határozat alapján a hagyatékához'tartozó ingatlan vagyonnak végrehajtás alá vétele által behajtatni — mihezképest a bekebeleztetést helytelenül megtagadó végzés megsemmisítendő volt. (1871. május 10. — 4607. sz. a.) Az árverési feltételek módosítása megengedtetik {431.$.) de csak az érdekelt felek meghallgatásával, midőn azon módosítás, a törvény rendeletétől, jogérvényes bírói határozattól, vagy a végrehajtási ténytől való eltérési vonna maga után. A Vindobona jelzálog biztosító társaságnak Szabolcs megye törvényszéke előtt b. Vay Alajosné ellen folyamatba tett végrehajtási ügyében felperes 1870. nov. 15. beadott árverési kérvényeben, a végrehajtási jkönyvben az adó alapján 113.988 ftra becsült birtok elárverezését kérte elrendeltetni, feltételekül felhozván 1. hogy az egész egyszerre árvereztessék, 2. a kikiáltási ár 113,988 for. legyen s 3. a bánatpénz 100/0 'egyei1A tszék 1870. évi 6315. sz. végzésével a felperesi kérvény feltételei mellett az árverési határidőt 1871. mart. 27-re kitűzte. Alperes 1871. febr. 15-kén észrevételeket adott be, melyekben a feltételek módosítását kérte akkép, hogy 1. a kiküldött biró helyett Eszéki küldessék ki. 2. A birtok öt. holdas részekre osztassák fels igy felbecsülve a mint a vevők jelentkeznek 5 —100 hold részletekben, holdankint 100 ft becsáron árvereltessenek s 3. A bánatpénz 5°/0 legyen. A tszék 1871. mart. 18-kán 1016. sz végzéssel az előbbi feltételeket alperesi kérvény értelmében megváltoztatta. 44*