Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 44. szám

Pest, 1871. pénteken június 9, 44, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Vegnyilatkozat a/, ügyvédi munkadijakról. — Egy jogesethez. — Legf. itélősz döntv.—Semmitösz. dőntv. Végnyilatkozat az ügyvédi munkadíjakról. Gacsályi Lajos ügjvéd úrtól. E szaklap 34-ik számában Külley Ede kir. tbiró úrtól, — a 28-ik számban e tárgy lelett közzétett czikkemre — egy czáfolat jelent meg, melyben a mélyen tisztelt jogtudós is kijelenti, miszerint törvényeinknek az ügyvédi munkadijakról szóló rendeletei hibás alapokon nyugosznak; szakavatottan fejtegetvén, mikép marasztalt alperestói, ennek ügyvédje részére megállapított munkadíj nem vehető be végrehajtás utján, mivel a tárgy megvitatása, és a váltói sommás eljárás esetét kivéve — kihallgatás nélkül valakit elmarasztalni nem lehet, sat. — Tisztelettel fogadom az ellenvéleményt, de megbocsát az igen tisztelt értekező, ha pár sorban értekezletem czélját kifejteni bátorkodom. Az emiitett 28. sz. a. megjelent czikkem létrehozásánál, nekem nem a törvényekben lehető anomáliák fejtegetése, de maga a fentálló törvény, különösen a perrend 252. §. azon világos rendelete: „a képviselők dijai, mind két fél irányában megállapitandók, akár nyerte, akár vesztette légyen a fél a pert" volt czélom, s csak ez lebegett szemem előtt. Mert ha az első lett volna szándokom, teljesen találkozik nézetem az igen tisztelt kir. tbiró ur nézetével, mert nézetem szerint is, be sem hozandó a perbeli érdemleges határozatba az ügyvéd munkadijának saját fele ellenébeni megállapítása. De a törvény, mindaddig, mig hatályon kivül nem tétetik, kötelező erejű, és valamint a törvényhatóságok ítéleteikben annak keretén tul nem léphetnek: ugy a peresfelek, habár anomália áll is elő, magokat szigorúan ahhoz alkalmazni kötelesek. Tehát vagy a perrend 252. §-a volna módosítandó, vagy végül hozzá lenne szúrandó „azonban a vesztett fél irányában, a fizetés megtagadása esetében, saját képviselője a részére megállapított munkadíj bevételét, külön per utján érvényesítheti." így azon §. határozott lenne, s ebből folyólag e tárgyban egy öntetü eljárás állana elő. A „vesztett fél" kitételt azért alkalmazom, mert megtörténik, hogy felperes keresetétől elmozditatván, alperes részére az a költségekben elmarasztatik, mely esetben a felperesi ügyvéd jönne a mélyen tisztelt kir. tbiró ur elve szerinti azon helyzetbe, hogy a részére megállapított munkadíj iránü követelését külön per utján érvényesítse. Beismerem, hogy a vesztett fél ellenében képviselője részére megállapított ügyvédi munkadíjnak végrehajtás utjáni behajtása anomália, de az idézett 252. §. határozottan nem különböztet, és mindkét fél ügyvédje részére a munkadijat megállapitandónak rendeli, s ez alapon némely biró mindkét fél ügyvédje megállapított munkadiját végrehajtás utján is beveszi. De ezen anomáliák, mint az igen tisztelt kir. tbiró ur is érintett czikkében mondja, a törvények gyökeres megváltoztatásával szűnnek meg. — Ugy de a polg. törv. rendt. 252. §-a ma még érvényben van; s azért többször emiitett szerény czikkemmel oda hatni szándékoztam, hogy az idézett polg. törv. rendt. 252. §. kétes határozata felett, állapitassék meg egy elv, s ebből folyó egyöntetű eljárás. — Valóban e szaklap szerkesztője jegyzetében, nagyon találóan idézte, értekezésem bezáró sorait, — mert mint ember elveimben magamat csalhatlannak nem tartom, — de különben is mint fellebb mondám, értekezésem nem a törvényekben /elfejthető anomáliák birálgatására, hanem a most említett körülményekre irányult, — s ez indok vezérelt azon eszmére is, hogy e tárgyat megvitatásul a jogtudósok figyelmébe ajánljam, mivel az az alaponi eredmény irányt adó lenne. — Szándokom az egyöntetű eljárásra nézve őszinte tiszta volt, — mert ha e szaklap számait tekintjük, több helyeken találunk oly tényekre, melyekben felsőbb bíróságaink, egy ugyanazon jogalapu perekben, különböző elvek szerint ítéltek, — az ily eseményeknek többszörösen történendő előálhatása pedig, az eszmecserék által gátolható. — Ezeket elmondanom kellett, — és most soraim bevégeztével szivemből köszönöm, hogy a mélyen tisztelt Külley Ede ur halmaz teendői daczára, szerény czikkemte vonatkozó értekezletére pár perczet fordítani szíveskedett, — mert az eszme csere tisztázza a nézeteket, — s erősbiti a fogalmakat. Legfőbb ite lösze ki döntvény. A bűnvádi eljárásban hozott jogérvényes ítélet állal a vádtényre vonatkozó pénzösszeg mennyisége már megalapítva levén; annah megalapítása végett a polgárjogi perben ujabb nyomozás elrendelésének szüksége fen nem forog. A kincslári ügyészség Wypfel János volt szolgabíró s társai ellen 1317. for. stb. megtérítése iránt a kir. táblához, mint ezen fegyelmi ügy elintézésére megbízott bírósághoz 1867-ben folyamodást adott be. — Alapjául az szolgált, mikép bizonyos Gaudernak Frigyes volt adóhivatalnok, ki az árvaügyek vezetésével is megvolt bízva 1858 —1860. években tetemesb árvapénzeket elsikkasztott, melyeket azután a kincstárnak kellett megtéríteni. Ennek folytán ellene bünper indíttatott, melyben 1865. évben, kimerítő vizsgálat után kelt Ítélettel a sikkasztási összeg 44