Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 35. szám - A győri ügyvéd-egylet észrevételei "az ügyvéd rendtartás" minist. törvényjavaslatra

Pest, 1871. pétiteken május 5. 35, szám. Tizenharmadik évfolyam. TORVEMSZEKI CSARNOK. Dchreczessi, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A győri ügyv.-egyl. észrevételei „a/, ügyv. rer.dt.'- min. tiirvőnyjavasl.— Egyesbirói elj. különösségei.— Semmitősz. döatv A győri ügyvéd-egylet észrevételei „az ügyvéd rendtartás" minist, törvényjavaslatra.*) Teljes készséggel nyilvánítjuk, miszerint e javaslat indokolásában elősorolt következő alapelvek: a) elméleti s gyakorlati képzettség, b) szabad verseny, c) önállóság, d) fél irányában felelőség, é) testületi tömörülés, f) munka-dij biztosítás, — állásunk rendezése körül saját irányeszméinkkel találkoznak ; — azonban, mert a törvényjavaslat szövege az indokolásban czélul tűzött feladat megoldását nem kellőleg eszközli, és az abban jelzett alapelveket veszélyeztetve látjuk, — e veszély félelmében a törvényjavaslat iránt aggodalmunkat kijelenteni, — módositványainkat előterjeszteni a jogszolgáltatás méltósága és önfeutartásunk kötelme parancsolja. Elvítázhatlan, hogy az államhatalom gyakorlása csak addig jogos, míg ama jólét biztosításán működik, mit az egyén az állammá vált társasulásban elérni óhajt. Elvítázhatlan továbbá, hogy az embernek elidegenithetlen joga van a szabadsághoz s egyenlőséghez, — e jog mindinkább érvényesül ama tudat emelkedésében, hogy a kormány van a népért, s nem a nép a kormányért, — kifejezést nyer annak törvénnyé vált közakaratában; — s igy a kormány nem az absolut hatalom öszpontositásnak képzete, hanem csakis a nyilvánított közakaratnak hűséges végrehajtója lehet jogszerűen. Minél fejlődöttebbek az elvek valamely államban, — annál inkább biztosított annak fenmaradása, alkotmányossága: — és mert alkotmányos államban az ember, s az egyéni-jog tisztelete közfigyelem tárgya, — a jogsérelmeket bírói ítéletek s jogorvoslatok egyenlítik ki: — következve az ügyvédnek, ki a törvények korlátain belül polgártársainak érdekeit a tény, a jog s igazság szempontjából bővebben kideríteni van hivatva, — független, önálló polgárnak kell lenni. És a történelem tanúsítja, hogy a szabadság s az állam-intézményeknek a közjóléttel öszhangzatos fejlődésére az ügyvédi-kar minden egyébbnél inkább hatott, — tanúsítja, hogy e fejlődés azon arányban növekedett, a mint az ügyvédi-kar a jog- és államtudományok ismeretében elóre haladott, — a mint az ügyvédi-karban az igazság s függetlenség érzete rendithetlennó, közszellemmé vált, — s a mint hivatásának jólértett felfogása, önmagát a haszonlesés s tudatlanságtól, a jogot a durvaságtól, s ugy a despotia, mint a demagógia zsarnoksága tói megmenteni képes lón. Az ügyvédi-kar mint a jog- s közszabadság fejlődésének tényezője, — az államszervezet egyik fóoszlopa. *) Ezen érdekes észrevételeket, melyek lapunknak már régiebben megküldettek, előbb közölni nem voltunk képesek, Szerk. Kell tehát, hogy az ügyvéd mint az államnak, testületeknek, családoknak s egyeseknek jogvédő, , tanácsadója, maradjon polgár a polgárok között; — állása államhivatallá ne változzék. A függetlenség s önállóság eszméjével össze nem egyeztethető, hogy az ügyvéd, ki oklevelét egyedül tehetségének, társadalmi állását közbecsültetésre érdemesült jellemének, fokozott szorgalmának köszönheti, — állásának ama elválaszthatlan kellékeit biztosítva érezze, ha ugyan állása tekintetéből alá van rendelve akár az igazs. minister főfelügyeletének, — a midőn parlamentáris államban e minister mindig a politikai hullámzásban többségre jutott pártnak egyik vezére; akár alá van rendelve bárminő eminens birói hatóság, avagy éppen testülete egyik tagja a kir. ügyészség őrködésének, midőn ezen hatóságok egyes tagjai végre is a többséget élvező politikai párt ministerének kinevezésétől — még pedig a birói ne mis azon magasabb képzettségnél fogva, mint az ügyvédi — nyerték állásukat, és többé kevésbbé ugyan e ministeri kegytől kapták, vagy várják előléptetésüket. — De ha az állam a saját képzettségére, szorgalmára utalt ügyvédnek még munkaképtelenné váltában s elaggottságában sem nyújtja segéló kezét, nem lehet joga, hogy közhivatalnokának tekintse; — meit joga csakis az ügyvédnek a törvény által tiltott, vagy államveszélyeztető cselekvényei ellenében támadhat. — Az állam nem indokolhatná az ügyvéd egyéni jogának s társasulási szabadságának korlátolását a ministeri felelősséggel, — ugyan kinek is jutna eszébe az igazságügy-ministert feleletre vonni, hogy ügyvédje a tárgyalásról elkésett, avagy bizonylatait nem a nyert utasítás szerint alkalmazta?! — sőt ellenkezően az állam-gyámkodásnak telhető kivi tele esetén ki szolgáltatand biztosítékot az ügyvédi-karnak, de magának az államnak, — hogy a törvények végrehajtására hivatott minister saját pártjának érdekéből még ezen kar megingatott függetlenségének megsemmisítésével is, azt teljesen államszolgává ne alacsonyíthassa. Nem alapulhat az ügyvédi-kar függetlensége, önállása korlátolásának joga az indokolás II. szakasza 4-ik pontjában érintett azon bajon, hogy „az ügyvédek nagyobb részének felületes képzettsége 1861 óta nyert nagyobb terjedelmet;" — mert az államhatalom gyakorlásának ama törvényeilenies, és joggal mondhatjuk, az ügyvédi-kar közbecsültetésének aláásására czélzó cselekvénye, hogy nem végzett jogászokat, törvényes gyakorlatot ki nem töltőket ügyvédi vizsgára bocsájtotta, képzettségük iránt kelló szigorral meggyőződés nem szereztetett, — mint bizonyára a törvényességének tudatában teljes önérzettel bíró ügyvédi-karnak méltó bosszanko35