Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 27. szám - Az ügyvédi rendtartás javaslatához. (Vége)

Pest, 1871. kedden április 4. 27, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖMÉNYSZ CSARNOK Debreczcni, eperjesi és temesvári ügyvédegyict közlönye. Tartatom : Az ügyvédi rendtartás javaslatához. — Örökösödési jogeset. — Semmitöszéki döntvények.— Ügyvédrendt. kormányjav. Az ügy védi rendtartás javaslatához. (Vége) Magyar János, ügyvéd úrtól. (Szegedről.) Legkevésbé pártolhatom azon elvet, mely szerint a bizottság határzata ellen feljebbezésnek helye nincs. A gyakorlati idő beszámítására, de az 5. §-ban foglalt több rendbeli képzettségi kellékekre vonatkozólag is, controversiák jöhetnek elö a folyamodó és vizsgáló bizottság nézetei közt s igy a folyamodót felsőbb orvoslati jogától végképen elütni nem kellene. A 7. §-ban foglnlt azon intézkedést, hogy „a másod izben elutasított ujabban csak egy év lefolyta után jelentkezhetik" közelebbi meghatározás hiányában nem értem. Mert ha folyamodó a netáni hiányokat ujabb beadványában első izben pótolhatja, — mért ne pótolhatná azt másod avagy harmad izben bár mikor, főként ha a kamara ezen hiányokat kijelöli? Miért kell e miatt egy évig várnia, miután a javaslat indokaiban sem magyarázza meg, — ezt nem tudom s ahhoz nem szólhatok. A 10. §-ra nézve csak stylaris megjegyzésem van. Az a) pontban mondott „királyi" jegyző helyett tétessék „közjegyző" mert ez szokottabb elnevezés. — Már a közjegyzőségi törv. javaslatból is kihagynám ezen elnevezést, melynek szüksége fenn nem forog. Lesz „királyi törvényszékünk" „királyi ügyészségünk" ez elég volna; maradjon meg tehát a királyi jegyző közjegyzőnek s ne igyekezzünk mindent királyinak centralizálni. A 17. §. azt mondja „hogy a fél elhalta a képviseletet megszüntetvén, az ügyvéd tartozik erről az örökösöket, bíróságot, s az ellenfelet is értesíteni. Kérdés: hát ha a megbízás az örökösök nevében is szól? hátha az ellenfél, avagy örökösök még ismeretlenek, avagy oíyanoknak bíróilag ki nem mondattak ? Ha a fél elhalta a képviseletet megszünteti, kinek nevében lépjen fel azonnal vagy adja be a legközelebbi periratot? Ellenmondás van e §. első és végpontja közt is. Ezen s hason kétségek és ellenmondások a törvényben nem tűrhetők. A 18. §. rendeli „hogy az ügyvéd köteles az ügy befejezése vagy a képviselet megszűnte után, az egész pert a félnek eredetben is kiadni s az ügyvédi jutalomdíj vagy egyébb kiadások meg nem fizetése, a visszatartás okául fel nem hozható." Ezen absolut rendelkezést, igy amint van, nem pártolhatom, sőt azt az ügyvéd irányában igazságtalannak tartom. — Az ügyvéd dolgozik, és kénytelen gyakran dolgozni előleg nélkül is, az ó fáradsága s kiadása tehát készpénzt képvisel, mit a félnek mintegy kölcsön ad; mig viszont a fél periratokat és okmányokat mintegy zálogul hagyott nála. Mért ne volna tehát az ügyvédnek ezen tárgyakra megtartási joga? midőn a magas dijjegyzék ellen a fél, a kamra választmányánál bár mikor kifogásokat tehet. Hát | még ha meggondoljuk, hogy a fél a képvi tet bár| mely perczben, tehát a per teljes befejezése ^ádiurnán ; is felmondhatja, midőn már az ügy véd fáradságának gyü! mölcseii remélheti — s akkor viszi el tóle a fél a pert, az | ügyvéd pedig keresheti dijait birói uton ! Végül ezen intézkedés végeredményben, az ügyvédet minden levéltártól megfosztja. A 21. §. megtiltja az ügyvédnek „ugyan egy időben mind két felet habár külön ügyekben képviselni, vagy oly ügyekben melyekben az egyik felet képviselte, k ésőbb a másiknak tanácsot adni vagy ügyvédi szolgálatot teljesíteni. Az első tilalom jog vagy jogtalansága az egyes concrét esettől függ; mert p. o. ha én valakit megexequálok s ez később pert hoz el hozzám egy harmadik ellen, hogy ezt mért ne vállalhatnám el? szerintem nem indokolható. Jogosabb a második tilalom ; csak hogy itt az időtől sok függ s a közbe jött körülményektől. A tanács-adásra azonban felesleges kiterjeszkedni; elég ha maga az ügyvédi szolgálat megtiltatik. A 22. §-ra nézve egyszerűen csak azon észrevételem van, hogy ha a törvény az ügyvédet az alaptalan ügy elvállalására is felhatalmazza s csak azt teszi kötelességévé, hogy annak következményeiről a felet értesítse: akkor az alaptalan ügy folytatását is meg kell engednie, bár mikor jött is az ügyvéd ezen alaptalanságnak tudatához. Én tehát ekkor is elégnek tartanám a félkitanitását. Mért kívánni tehát ez esetben t. i. a per folyama alatt, e tekintetben már különös irásos megbízást a féltől? Elég egy perben egy megbízás. Tehát a harmadik kikezdés bátran elhagyható lenne. A 32. §-ban meg kellene állapi tani a módot is, miként hallgatja meg a kifogásolt díjjegyzékre nézve, a kamarai választmány az ügyvédet és feleket. A szerződésileg kikötött jutalom leszállítására nézve a 28. §. rendes birói uton intézkedik ugyan, de jelen esetben az eljárási módot nem provideálja. Kérdés tehát: valljon ezen kölcsönös meghallgatás irásos benyujtványok vagyjegyzőkönyvi tárgyalás utján történjék-e? Az ügyvédi irodának e §-ban emiitett ügyrendtartási szabályzatát jó lett volna szintén jelen javaslattal egyidejűleg közzé tenni. A 38. §. rendelkezései inkább perrendtartásba valók volnának; miután azonban annak hiányait pótolják, elfogadhatók. Egyedül azon tételre akarok megjegyzést tenni, hogy „a meghatalmazvány beadása előtt a bíróság ítéletet nem hozhat, hanem az ügyvédet, pénzbirsággal fenyegeti." Nemcsak fenyegetni kellene, hanem annak végrehajtását is kimondani s ha az ügyvéd még a végrehajtott pénzbírság esetén sem mutatná be a megbízást, akkor az ítéletet inkább a félnek kellene kézbesitteni; mert utoljá27