Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 101. szám - A birósági szervezet kérdéséhez [8. r.]

Pest, 1870. pénteken deczemb. 30. 101, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÍWN/ihl (SARVOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Lapank ezen számával a jelen évi e őfizetési időszak lejárván, felkérjük tisztelt előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetésük megnjitása iránt mielőbb intézkedni. — Minden megrendelés a szerkesztőhöz intézendő: Pesten, kalap ntcza Il ik szám, 2-ik emelet, balra. — £z évből még szolgálhatunk néhány példánnyal. A bírósági szervezet kérdéséhez. VIII. Ezúttal be kellvén fejeznünk a bíróság szervezési tervezetre vonatkozó észrevételeinket, arra szorítkozunk, hogy arra nézve röviden még csak egy pár codificationalis szempontot kiemeljünk, szinte annak igazo lására, hogy azon szervezet a reform s igazságszolgáltatás kifejlődésére legtávolabbról sem lehetend hasznos s kedvező. A közvetlenségre fektetett szóbeliség európaszerte, kivétel nélkül a legfőbb s legelső reformtörekvések, s a leghasznosabbaknak bizonyult reformok közé tartozik. Mi folyvást ezen tapasztalat tanúságaira támaszkodunk, s bár jelentékeny jogtudósaink, a fels5bb fórum több tekintélyének ellenvéleményét haljuk, mi állandóul azon reform életbeléptetése mellett harczolunk, a/on meggyőződésből, mikép igazságszolgáltatásunkban, és pedig kiválóan a mi sajátságos jogállapotaink közepette, gyökeres javulás, tökéletesülés a nélkül lehetetlen. — Mi az ellenérvekül használt tényekben csak ugyanazon aggodalmakat látjuk, melyek Németország legtöbb államában, a szóbeliség létesítése előtt, ez ellen számos kitűnő bíró részéről nyilvánultak; de a melyek egy pár év után, a szóbeliség meghonosultával mind teljesen eloszlottak. És ezen reform-törekvésünkre a ministeri bírósági tervezetben a legnagyobb veszélyt találjuk fel. Ezen tervezet az egyesbiróságok túlságos nagy hatáskörét alapítaná meg, mi, mint már előbb kifejtettük, azt vonná maga után, hogy a peres ügyek legnagyobb része az egyes bírák körébe vonatnék, míg a törvényszékek számára aránylag csak kevés ügy maradna fenn. Ez öszhangzásban lenne azon sommás szóbeliséggel, mely a törvényhozásunk által már 1848 előtt meghonositatott, a mely szóbeliség t. i. egyedül az egyes, s nem a társasbiróságok előtt gyakoroltatott. — De kétségbevonhatlan, mikép ezen szóbeliség legtávolabbról sem nevezhető s tekinthető azon közvetlenségnek, mely napjainkban e nevezet alatt európaszerte ismeretes. Mert minden jogász, ki az európai jogintézmények ismereteivel bir, tudja, mikép valódi közvetlenség rendszernek csak az neveztetik, mely a társasbiróságok előtt van alkalmazásban. Mert ezen rendszer az egy esbiróságok előtt tökéletesen nem is valósitható; az ott a közvetlenségtől várt üdvös törvénykezési eredményekre nem vezethet. Mert azok, kik azt hiszik, a mint ezt ministeri codificatorainkról is gyanítjuk, mintha a szóbeliség rendszere csak abban állana, hogy a perlekedők panaszukat s vitáikat a biró előtt szóval előadhassák, a legnagyobb tévedésben vannak. A közvetlenségnek több más döntő jelentőségű kellékei s feltételei vannak, melyek előállítása nélkül az valódi szóbeliségnek sohasem tartathat! k. És ezen lényeges kellékek az egyes bírák előtt sohasem ta» lálhatók fel, azok egyedül a társasbiróságok körében kereshetők s érvényesíthetők. Csak ha ezen összes kellékek, a társasbiróságok körében, egybevágólag közreműködnek, állitathatik elő az, mit a közvetlenségre alapított szóbeliségnek nevezünk. Midőn tehát a ministeri tervezet a szóbeliséget az egyes birák körében czélozza alkalmaztatni, az európai tudománnyal s codificatióval merő ellentétbe helyezi magát. Egyszersmind, midőn az ügyek legnagyobb részét az egyes bíróságok elébe sorolja, ezáltal a közvetlenség rendszerét jóformán meghiusítja. — Mert a közvetlenség csak a társasbiróságok előtt levén érvényesíthető, midőn a tervezet az ügyeknek csak kis számát tartja fenn a tszékeknek, ezzel a közvetlenség használatát csak igen kis térre szorítja. A tervezeti illetékesség által a legtöbb ügyek megfosztatnának a közvetlenség jótékonyságaitól, a perek túlságos nagy száma egyesbirói eljárás alá tartozandván. És ez valóban nem lenne kevesebb, mint a közvetlenség elvének meghiúsítása. Ilyen azon szabadelvű haladás, azon reform-irány, mellyel az igazs. ministerium részéről annyiszor szoktak dicsekedni! Hasonló szerencsétlen iránynak kell nyilvánítanunk azt is, mely a minister ujabb tervében a legtöbb egyes bíróságot a telekkönyvi intézménnyel is összekötni czélozza. Mi ugy tudjuk, mikép azon fontos, jóformán a jog terén életbevágó érdekek folytán, melyek ezen intézményhez csatolvák, még külföldön is felette óvatosak a telekkönyvek szaporítása, felállítása s terjesztése tekintetében. Kétségtelen ugyanis, mikép ezen jogintézménynél a biztosság azon fő kellék, mely annak mind fótulajdonságát, mind hasznosságát állítja elő; és kétségtelen, miszerint ezen biztosság csak a telekkönyvi cselekvényekhez kötött formalitások és szabályok legpontosabb, legszigorúbb megtartása által eszközölhető s fentartható. — És ebből ismét következik, hogy a telekkönyvi ügyek kezelése csak a telekkönyvi ügyekben valódi szakképzett, tapasztalt s begyakorolt kezekre bizható. Nálunk még a mostani csak a törvényszékek mellett 101