Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)
1870 / 100. szám - A birósági szervezet kérdéséhez [7. r.]
Pest, 1870. pénteken deczeinb. 23. 100. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. E napokban a jelen évi e ©fizetési időszak lejárván, felkérjük tiszteit előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetősük megajitása iránt mielőbb intézkedni. — Minden megrendelés a szerkesztőhöz intézendő: Pesten, kalap-ntcza Il ik szám, 2-ik emelet, balra. — Ez évből még szolgálhatunk néhány példánnyal. A. bírósági szervezet kérdéséhez. VII. Támaszkodva a mai jogtudományra, s az európai ujabbkori codificatió tanulságaira, határozottan az egyes bíróságok hatáskörének tulterjesztése ellen nyilatkozunk s harczolunk. Mert azoknál egyikét sem találhatjuk fel azon kellékeknek, melyek, fókép a nagyobb illetőségnél mulhatlanul feltételezett tökéletesb igazságszolgáltatásra okvetlenül szükségesek, s a melyek a társas biróságoknál feltalálhatók. Nem találhatjuk fel sem a szakismeretek nagyobb összegét, minthogy az egyes birák csak korlátolt egyéni tudományukat állithatják elő; sem a valódi jogbiztosságot, miután egyes személy mindig könnyebben megvesztegethető, vagy távolabbi befolyások s viszonyok által irányozható, mint nagyobb számú egyének; — a mely két kelléket fentebbi fejtegéseinkben mint a törvényszéki rendszer kiváló sajátságait s ezekben az igazságszolgáltatás legfőbb biztosítékait jelöltük ki. Ezen kellékeket, melyekben kétségtelenül a társasbírósági rendszer lényege s egyszersmind legfőbb jogszolgáltatási jótékonyságai öszpontosulnak, — előbbiekben már hazai állapotaink szempontjából is vizsgálat alá venni kezdettük. Az első kellék, a tudományos erő s képesség tekintetéből azt fejtegettük, hogy nálunk nem is várható, hogy az egyes bírósági állomások, a kiválóbb hatáskörrel kellő arányban létező szakértők által töltethessenek be. — Hozzá kell tennünk, mikép az annálkevésbé várható,ha azok jelen igazságügy ministeri kinevezés alá tartozandnak. Mert akkor, midőn jelen ministerünk még a felsőbb bírósági kinevezéseket sem volt képes a magasb jogi érdekeknek megfelelőleg eszközölni, midőn még itt e szük körben sem tudott a képesség s tehetetlenség — a tudományos kiválóság és tudománynélküli mindennapiság között választani, — sem a politikai s nem politikai pajtáskodás érdekein felülemelkedni — mit várhatunk kinevezéseitől az egyes biróságoknál, melyek oly nagy számmal fognak előfordulni, s a melyek az állam oly sok apró, előtte teljesen ismeretlen helyzetű vidékeire terjedendnek. Hogyan lenne képes magát ily nagy téren s ennek tömkelegei közt kellően tájékozni az, ki egy pár felsőbb bíróság szervezésénél sem tudott kielégitőleg eligazodni. Ehhez járul a fizetések várható silánysága, miről mint szinte fő akadályról, röviden már megemlékeztünk. Midőn a minister már a törvényszékek szervezésénél is a lyebb bírói állomások rendezésénél. Főkép miután ministerünk ily kényes természetű ügyeknél éppen legkevésbé szokott, szilárdságot s határozottságot kifejteni, alárendelvén magát, részint a magasb kormány — közösügyes — politika követelményeinek részint a mindenekfelett uralkodó párt-érdekeknek. — így jövend azután a szervezésnél azon roppant ellenmondásba, mikép tízszeresen nagyobb hatáskört tervezend az egyes bíróságaink számára, mint a milyennel az angol egyes birák dicsekszenek; de azért fizetésük talán tízszerte csekélyebb leend az angol birákénál, kiknek fizetése megközelíti legfelsőbb bíróságaink fizetését. A mi a másik kelléket — a részrehajlatlanság s önállás által eszközölhető jogbiztosságot illeti—az oly rendkívül nagy hatáskörre emelt egyes bíróságok irányában, jelen állapotainkban kellő megnyugvást szinte nem találhatunk. — Ahhoz, hogy az egyes bíróság, mint már emiitettük, az egyéni önkényt képviselvén, a részrehajlatlanság biztosítására nézve, messze mögötte áll a társasbiróságnak — hozzájárul nálunk még a rendkívül nagy mérvben elterjedt demoralisatió, mely mint naponta tapasztaljuk a fórumon az idegen befolyásoknak s érdekeknek rendkívül nagy tért nyújt — a nélkül, hogy ismernők az ellenóvszerek biztosítékait. — Azok előtt, kik a törvénykezési gyakorlatban élnek, nem szükség ama állításunkat részletezni és bővebben fejtegetni; elég lehetvén még csak azt megemlítenünk, mikép oly túlságos nagy h .táskör. milyet a miniszter tervez, az egyes birák kezei közt még nagyobb alkalom lehetne a visszaélések sokszorozására, a részrehajlóság s kedvezményezés veszélyeinek emelésére. Ezek lehetnek kilátásaink, tényleges társalmi állapotainkban, sajátságos hibáink gyöngeségeink valódi özönében, a minister által tervezett egyesbiróságok jogkiszolgáltatására. Midőn azonban a minister által tervezett egyes biróságoknál nem fogjuk feltalálhatni legtávolabbról sem azon biztosítékokat, melyek a részrehajlatlan s tökéletesb igazságszolgáltatásra elkerülhetlenek; egyszersmind azoknál arra sem lehetend kilátásunk, hogy azon előnyöket, azon törvénykezési hasznokat elnyerhessük, melyek az egyes bírósági rendszertől váratnak. Azon szokatlan nagy hatáskör, mely a miniszter terve szerint illetőségüket fogja képezni, nem fogja engedni, hogy körükben bármily előnyök kifejlődhessenek, sőt a látszólagosan haszköltségesség nagy nehézségeire utalt; képzelhetjük, mily j nos kifolyásaik is tulnyomóbb hátrányok által foguak akadály leend e pénzügyi tekintet, a legalsó, legeseké- ! megsemmisíttetni. ~ Lapunk közelebbi száma a sz. ünnepek miatt deezember 30-án fog megjelenni. 100