Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 95. szám - A birósági szervezet kérdéséhez [2. r.]

Pest, 1870. kedden deezeinber 6. 95, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A birósági szervezet kérdéséhez. — Legf. itélőszéki döntvény. — Semtnitőszeki döntvények. — Min. javaslatok. A bírósági szervezet kérdéséhez. II. Mielőtt azon kérdés fejtegetéséhez fognánk, mily számú törvényszéket igényelnek hazíu körülményeink, tényleges jogviszonyaink — előbb ismét az egyes és társas bírósági rendszer kérdésének világításához, akarunk járulni. Az eszméket, illetőleg fogalomzavart szeretnők tisztázni, melyek a birósági rendszer ezen alapelve iránt nálunk még mindig nagyon eltérje lnek; egyszersmind aion ellenmondásokat s következetlenségeket akarjak feltüntetni, melyek e tárgy körül is a ministeri eljárásban nyilvánulnak. És pedig utóbbira nézve nem azért, hogy ujabb adatokkal járuljunk igazolására azon állításunknak, melyet már évek előtt jelen igaza, ministerünk codificationalis tehetetlenségéről, szakképzettség hiányáról nyilvánítottunk; hanem hogy e fontos tárgy körüli tanulmányok emeléséhez valamivel mi is hozzá járuljunk. Ezeu eszme- 3 fogalomzavar azonban — fájdalom! — nemcsak a codificatiót vezető igazs. ministert, hanem törvényhozóinkat s különösen még a 25 tös szervezési bizottmányt is feltűnően jellemzi. Minthogy igazságügyministerünk — köztudomásilag — nagyon szeret a democratia mázával tündökleni, a szabadelvüség ragyogó sallangjaival czifrákodni; és minthogy az európai jogalakulás terén a szabadelvű reformok közé legelső helyen tartozik: a birósági rendszerben az első fórumon is társas bíróságokat, az az törvényszékeket követelni; — ennélfogva az igazs.minister ez év elején készített alsó birósági törvényjavaslatában egyik fóelvül állította fel: „e l fog ad t at i k azon elv, hogy a bírói hatóságot első folyamodásilag is rendszerint társas bíróságok gyakorolják." Ezzel átalában véve a szabadelvű reform igényének eleget tett volna; de mivel egyúttal ezen kitétellel is élt: rendszerint — ennélfogva a reform elv alkalmazása annak értelmezésétől s alkalmazásától tétetett függővé. Ezt pedig a ministeri javaslat indokainak következő kitételében találjuk fel: „csak némely csekélyebb és sürgősb elintézést igénylő ügyek elintézése bizassék egyes bírákra." Kétségtelen, mikép ezen állítás is helyes, szabadelvű, a reform codificatio irányának megfelelő; mert a jogbiztosság igényei nem ellenzik, mig fontos társalmi érdekek követelik, hogy a csekélyebb, sürgősb ügyek egyes birák által intéztessenek el; miért ez az összes előhaladottabb törvényhozások elfogadott elve is. Csakhogy minden értéke attól függ, hogy ezen elv mikóp, mily terjedelemben alkalmaztatik; attól különösen, hogy a részletes illetőségi szabályozás szorosan csak azon fogalmaknak feleljen meg, melyek a ,cse k ély és sürgős' kitételekben rejlenek. Már hogy ezen elv alkalmazásának amin. tjavaslat mily következetességgel felelt meg, kitetszik abból, hogy az a jövendőbeli egyes bíróságok hatáskörébe sorolja mindazon ügyeket, melyek jelenleg sommás eljárás tárgyai. Tehát nevezetesen: az összes 300 frtig terjedő kereseteket, é.s határozatlan összegig, tehát bármily nagy sommák terjedelméig, a két évnél nem régibb kamatokat, életjáradékokat tartási stb dijakat, bér s haszonbérköveteléseket, a bérlő s bérbeadó közti kártérítési kereseteket stb. stb. Már pedig azt csak senki sem fogja állithatni, hogy mindezen ügyek csekélyebb és sürgős elintézést igénylők lennének. Mert tagadjuk, hogy 300 frt. követelések csekélyeknek lennének tekinthetők, miután ez már a csekély forgalom tárgyául nem szolgál. Oly tartozás s követelés mely már százakra megy, s melytől már 20 forint körüli kamatok járnak — a csekélyebb forgalom körébe többé nem sorozható. Az elősorolt határtalan összegű követelések pedig a sürgős elintézést csak oly mértékben igényelhetik, mint száz és száz más oly követelések, melyeknek teljesitésétől sokszor az illető családok életfentartása, legelső szükségeik fedezése függ. És ez egyik ellenmondás, egyik következetlenség a mennyiben a min. javaslat részletes szabályaiban az egyes bíróságokra oly ügyeket is ráruház, melyek már „csekélyebbeknek, és (vagy) sürgősb elintézést igénylőknek" többé nem tekinthetők; — és a mi által nagy részt m egfosztatik jelentőségétől s értékétől azon czégül használt szabadelvű reformelv: hogy az első fórumon is rendszerint csak társas bíróságok működendnek. De ezen következetlenség még nagyobb mértékben is nyilvánul. Az ez év elején beterjesztett törvényjavaslatban a minister nem csak alapelvül állította fel: hogy az első fokú bíróságot is rendszerint törvényszékek gyakorolják{ — hanem kimondotta azt is, hogy: „Kétségtelen, mikép a társas bíróságok az alapos, elfogulatlan, és részrehajlatlan ítélethozatalt inkább biztosítják, — függetlenségüket s elfogulatlanságukat inkább képesek fentartani, mint az egyes bíróságok." (A javaslat indokai 1. pont alatt.) Ez igazs. ministerünk indokolt véleménye a folyó 1870. év elejéről. És ez, mint látjuk, világosan, határozottan a társas bíróságok tulnyomósága, ezek kiválóbb előnye, jelentősége s biztossága mellett szóll. Most azonban, ez évi őszkor, midőn a képviselőház az említett 25-ös bizottmáuyt kiküldötte, ennek egvik november elején (nov. 3 án) tartott ülésében az igazs. minister azon uyilatkozatot tette: hogy meggyőződése sze95