Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 94. szám - A birósági szervezet kérdéséhez [1. r.]

Pest, 1870. pénteken deczeinbcr 2. 94, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉWSZÉIÍI <SAR\OK, Debreczeni, eperjesi és temesTári ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A biróaági szervezet kérdéséhez. — Legf. itélőszéki döntvény. — Semtnitőszeki döntvények. — Min. javaslatok. A bírósági szervezet kérdéséhez. I. Most ismét a bírósági rendszer képezi az országgyűlési tanácskozások egyik legjelentékenyebb tárgyát. Nevezetesen az alsó bíróságok számának és székhelyeinek meghatározása van szőnyegen, — mire nézve a képviselőház kebeléből kivételesen egy 25 ös bizottmány lett kíküldve a ministeri javaslat megvizsgálása — s véleményezése végett. El nem tagadhatni, mikép nem volt senki, és nem volt sem politikai, sem szaklap, mely átalakulásunkkor azonnal nagyobb súlyt helyezett volna a bírósági reformra, mely annak gyors keresztülvitelét annyiszor sürgette s azt oly sokszor, tüzetesen fejtegette volna, mint mi. És ha még is előrelátandjuk, hogy ezen szervezés mikép fog munkába vétetni, hogy az puszta foltozgatásból, ide-oda kapkodásból fog állani, hogy az minden rendszer, minden egyöntetűség s elvegység nélkül fog eszközöltetni — akkor inkább elhallgatunk, vagy éppen a fennálló intézvények további fentartása mellett nyilatkozunk — azon ideig, mely az igazságügy s szervezés vezetését szakképzett s tapasztalt kezekre ruházandja. Mert azon rendkívül fontos érdekeknél fogva, melyek a stabilitást különösen a bírósági szervezetben s birói intézményekben igényelik, — azt merjük állítani: hogy azon bírósági rendszer, mely létezik — ha rosz is — kielégítőbb, megnyugtatóbb annál, mely ujat hoz ugyan szőnyegre, de nem jobbat, nem tökéletesebbet; minthogy utóbbi eljárás valódi reform helyett csak rombolást, felforgatást teremt, mi pedig a jogéletre, a törvénykezés menetére legkárosabb, legveszélyesebb. És mi, gyökeres reform nélkül, csak jóformán ily rombolást s felforgatást látunk mindazon bírósági tervezetekben s javaslatokban, melyek egy idő óta szőnyegen forognak. Ugy hogy valamint 1867-ben előre vitattuk a most már életben levő perrend czélszerütlenségét, hasznavehetlenségét, sikertelenségét; épen ugy előre mondhatjuk, hogy a most tervezett bírósági rendszernek és szervezésnek sem leend kivánt sikere, az sem hozand valódi, gyökeres reformot igazságszolgáltatásunk körébe. Mert semmi reform-munkálat sem vezethet czélhoz, mi rendszer nélkül alakul, miből az elvi öszhangzat, egyöntetűség hiányzik. És e tekintetben valóban nem tudjuk, váljon azon szervezési járatlanságot bámuljuk-e inkább, melyet az igazs. ministerium nyilvánít szervezési munkálataiban; vagy azon könyelmü gondatlanságot, melyet ily életkérdésü munkálatok irányában törvényhozásunk tanusit. Vizsgáljuk először is a ministeri eljárást. És e tekintetben mellőzzük azt, hogy a ministeri j bírósági szervezet a jelenlegi perrend rendszerére van fektetve; midőn maga a minister nyilatkozatai szerint már jelenben egy egészen uj perrend van munkálatban, mi közel jövőben életbe is lenne léptetendő; de a mely perrend egészen uj elvekre, uj alapokra levén fektetve, természetszerűleg uj bírósági rendszert is feltételezend; mellőzzük azt, hogy közel jövőre a közvetlenség elvére fektetett törvénykezési rendszer behozatala igértetvén, ez szükségkép sajátságos jogi természetének megfelelő bírósági rendszert is követelend; mellőzzük, hogy daczára annak, mikép átalánosan európaszerte elfogadott alapigazságként, a bírósági rendszer összes alkatrészeinek együtt, öszhangzatosan kell alakitatni — most még is az alsó bíróságok önmagukban terveztetnek szerveztetni — elkülönözötten a felebbvitell törvényszékektől. Mig a közelmúltban ismét ugyanezen felsőbb bíróságok szerveztettek ujonan az alsó bíróságok reformja nélkül ; mellőzzük vitatását, váljon helyes volt e már előre a semmitőszéket megalapittani, mielőtt tudnók, hogy az bele fog-e illeni az uj törvénykezési rendszerbe, és mielőtt megalapítva lenne a felebbezési rendszer — értve a perorvoslatok rendszerét is — melynek alapelve a semmitőszóki rendszer kiindulási pontjául is kell, hogy szolgáljon; m ellőzzük, hogy uj bírósági szervezet terveztetik, és annak megfelelő illetőségi szabályzat még sem javasoltatik; mellőzzük, hogy az alsó bírósági szervezetet magában véve is, annak elemei, alkatrészei külön, egymással összefüggés nélkül szerveztetnek; most a járásbíróságok s törvényszékek, előbb pedig külön a békebiróságok, melyek pedig színre az első fórum kiegészítő részéül jelennek meg; mellőzzük, hogy a végrehajtók, közjegyzők, ügyvédek szinte kiegészítő részei a bírósági szervezetnek, s még is ezek vagy épen nem is jelennek meg a ministeri tervezetben, vagy már előre elkülönözötten rendeztettek; mellőzzük, hogy a tervezetben törvényszékekről van szó, a nélkül, hogy azok tagjainak száma kijelöltetnék — mi pedig mind a törvénykezés mind a szervezés szempontjából lényeges tényezőül tekintendő; mellőzzük mindezeket, ámbár minden szakértő beláthatja, mikép az elősorolt codificationalis hiányok, részben mulasztások, épen nem oly csekélyek, nem oly jelentőség nélküliek, hogy a szervezés jogi érdekeinek s átalában egy tökéletesb igazságszolgáltatás jövőjének biztosítására jelentékeny befolyással ne lennének; hogy nevezetesen a bírósági szervek öszhangzatos működését ne 94