Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 93. szám

Pest, 1870. kedden november 29. 93, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Semmitőszéki döntvények ellentétei. — Legf. itélőszéki döntvény. — SemmitŐ3zeki döntvények. — Min. javaslatok. Semniitöszéki döntvények ellentétei, összütközései. I: "Nem régiben, a semmitőszéknek egy döntvénye keletkezeti, mely szerint, a bíróságok az illetőségükhöz nem tartozó ügyeket (perrend. 51. §.) hivatalból visszautasitani kötelesek, és pedig nem csupán a 8. és 53. §-ok által megjelölt kivételes esetekben, de egyáltalán fogva minden különbség nélkül. Hogy az úgynevezett főtörvényszéki döntvények, melyek által a homályos törvény kellőleg magyaráztatik, s melyek törvény nem létében ideiglenes kisegitőül, s mind az alsóbb mind a felsőbb bíróságoknak zsinórmértékül szolgálnak — különösen codificált törvénynyel nem bíró államban, nagy jelentőséggel birnak — kétségtelen. Abból azonban, hogy a jogtudomány s még inkább az élet a döntvényeknek ily messze kiterjedő hatáskört tulajdonit, egyátalán nem következik az, hogy a főtörvényszékek törvényalkotó vagy törvény változtató hatalommal felruházottaknak tekintessenek. Van testület, mely hozza, van mely kiosztja a törvényt. Ha egyik a másik dolgába avatkozik, ha a biró szerepét felcseréli s a létező törvényt önbelátása szerint, eredeti értelméből kiforgatja s igy a törvényhozó szándékát úgyszólván kijátsza, többé kevésbé a nemzet alkotmányos érzületét zavarta meg. Ez elv szemelőtt tartása mellett mondja a perrend. 7. §-sa: hogy „birói eljárásnak, a polgári jogügyekben, a törvénykezési rendtartás szabályai szerint van helye." — Döntvény szerint tehát csak annyiban, a mennyiben az a p. perrendtartással ellentétben nem áll, s legfölebb annak tájékozó magyarázatára vonatkozik. A mondottak alapján nem kedvező jelenség látni, hogy a semmitőszék gyakran egymással ellentétes, sőt mi veszélyesebb, oly döntvényeket alkot, melyek a törvénybe ütközőknek mutatkoznak; — főkép jelen jogállapotunkban, midőn törvénykezésünk a p. r. t. szerint hézagos, részint ellenmondásokkal teljes voltánál fogva, napról napra bonyolultabb alakot ölt. Mi lesz az eredmény ha e zavart a főtörvényszékek döntvényei is növelik? íme egy példa eme kórjelenségből! A jelzett döntvény mint mondatott az 51. §-ra vonatkozólag azon értelmezést emeli érvényre: hogy a bíróságok, az illetőségükhöz nem tartozó ügyeket, nem csupán a 8. és 53. §-ok eseteiben, de egyáltalánfogva, minden különbség nélkül hivatalból visszautasítani tartoznak. Hogy emez értelmezés a perrendben nem alapszik, sőt hogy annak ugy betűszerinti értelmével, valamint összes intentiójával ellentétben áll, ki fog tűnni, ha a perrend ide vonatkozó §-ait figyelmesen megtekintjük. Mert igaz ugyan, hogy az 51. §. első kikezdése szerint a bíróságok kötelesek az i 11 e tőségü k höz n eni tartózó k erese tek et hivatalból visszautasítani, a második kikezdés szerint azonban a 8. és 53. §§. eseteit kivéve, a nem illetékes bíróság is illetékessé válik, ha alperes az illetőség ellen törvényes időben kifogást tenni elmulasztót t." A törvény eme világos szavai azt mutatják, hogy vannak a) a 8. §. szerint oly keresetek, melyek meg nem indíthatók, s ha ruegindittattak, azonnal megállitandók, b) vannak az 53. §. szerint olyanok, melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, c) ismét olyanok, melyekben az egyébként illetéktelen biró is illetékessé válik, ha alperes az illetőséget törvényes időben nem kifogásolta. A 8. és 53. §-ok eseteiben, a biró köteles a keresetet illetéktelenségi oknál fogva hivatalból visszautasítani, egyéb eseteknél azonban elvárni, vájjon tétetik-e alperes által az illetőség ellen törvényes idő alatt kifogás; mely sommás ügyekben, az érdemleges tárgyalásjal egyidejűleg teljesítendő; mert ha a biró köteles minden illetőségéhez nem tartozó keresetet, kivétel s a felek meghallgatása nélkül hivatalból visszautasítani, akkor a perrend. 51. §. második kikezdésében foglalt szabadelvű törvény értelemmel bírni nem fog, s az önmagában megsemmisül ; már pedig törvényt eltörülni, a birói teendők közé nem tartozik — ez minden müveit államban, törvényhozási foglalkozás. A döntvény következőkép lett volna helyesen alkotva: „a polgári bíróság, illetéktelenségét egyedül a p. perrendt. 8.és 53.§-aiban megszabott kivételes ügyekre nézve mondhatván ki hivatalból, egyéb keresetekben alperes kifogását bevárni köteles." Pap Gyula, ügyvéd. Legfőbb itélöszéki döntvény. Az ügyvéd felei irányában elkövetett sikkasztások folytán, érdemleges marasztaló Ítéleten kivül, az iigyvédkedéstöl csak akkor tillathatik el, (1804-ki iigyv. rendsz. 26. §.) ha oly visszaélésekért már előbb megdorgálva lett. B. János ügyvéd ellen Krassó-megye büntető törvényszékéhez több rendbeli panasz adatott be aziránt, hogy nevezett ügyvéd az általa vitt ügyekben a marasztalt felektől a pénzösszegeket felvette, de képviselt megbízóinak át nem adta, s igy sikkasztásokat követett el, — melyek nevezetesebbjei az első bir. határozatban részle93