Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 61. szám - A házassági vagyonjog és öröklési rend mai jogrendszerünkben

Pest, 1870. kedden aogustns 9. öl. szám. Tizenkettedik évfolyam. TüRYÉVÍSZÉkl CSARNOK. Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: A házassági vagyonjog sat. — Az Esze-Bagossy ügyhöz Bihar megyéből. Legfőbb Ítélőszék! és Semmitőszéki határozatok. A házassági vagyonjog- és öröklési rend mai jogrendszerünkben. Bocz Zsigmond ügyvéd úrtól. Házassági vagyonjogunk és az öröklési jog kétségen kivül magánjogrendszerünknek egyik legérdekesebb és a szakértők figyelmét kiválólag igénylő részét képezi. Az orsz. bir. értekezlet A. anyagi része a szorosan vett ősiségi jogviszonyokat az 1848-i XV-ik törv. czikkhez és az ősiségi nyiltparancshoz képest nagy részben szabályozza ugyan, a házassági és öröklési jogviszonyokat azonban a törvény előtti egyenlőség eszméjébe ütközöleg a rendi különbség viszásságából ki nem emelte. Igaz, miképaz 1848 ik óta több átalakuláson átment jogrendszerünkben tájékozott szakértő házassági vagyonjogunk, úgy öröklési jogrendszerünk felett a fennálló törvények és törvénykezési szabályokból megállapodott fogalommal birhat; ily jogállapot azonban legalább ez időszerint a legkényesebb családi viszonyokba beható házassági vagyon és öröklési jogrend biztosságára nézve csekély megnyugtatásul szolgálhat. A „rara concordia fratrum" latin példabeszéd leginkább az örökíési jogok rendezésénél nyer életkifejezést 5 ez okból minden törvényhozásnak a házassági és öröklési törvényeknek határozott precizirozására a legfőbb súlyt kell fektetni s reméljük s elvárjuk, hogy codificált törvényeink majdan magánjogrendszerünknek ezen anomal voltán segitendenek. Házasság vagyoni és örökösödési rendszerünknek nem eléggé határozott, sőt még a bíróságok előtt is nem eléggé megállapodott elveinek praegnans kinyomatát képezi a Semmitöszéknek Demény Gábor felperes testvérnek leszármazók és végrendelet nélkül 1857. évben elhunyt Demény Grida tertvérének özvegye Veres Teréz elleni oldalagos örökösödési perében kért hagyatéki tömegnek és jövedelmeinek lezárolása körül 1869 ik évi deczember 22-ón 1338. sz. a. kelt következő' határozata: „Nyitramegye polgári törvényszéke folyó évi aug. 31-kén 3506. sz. a. kelt végzésének azon része, mely szerint a peres hagyaték haszonvételeinek lezárolása megtagadtatott, ellen felperesileg emelt semmiségi panasz a kővetkező indokokból vettetik el: „Néhai Demény G-ida és Veres Teréz közti házasság még az ált. polg. törvkönyv hatályba lépte előtt köttetvén meg, ennek özvegyi joga a házasság megkötése idejében hatályban volt hazai törvények szerint bírálandó meg, melyeknek értelmében az özvegy férjének összes vagyonai élvezetében mindaddig ben marad, mig férjének nevét viseli, avagy ezen özvegyi jog korlátozása birói uton nem eszközöltetik, mely föltételek jelen esetben eddigelé be nem állván Nyitramegye törvényszéke helyesen járt el, a midőn a lezálogolt javak jövedelmeire kért zár elrendelésének helyt nem adott." Bármennyire hódoljak is a magas semmitő törvényszék határozatainak, nézetem szerint mégis a fennt közlött határozatot a fennálló törvényekkel megegyezőnek nem találhatom, mert maga az első bírósági határozatban hivatkozott, az oszt. polg. törvénykönyvet életbeléptető 1852-ik évi nov. 29-én kelt bevezetési nyiltparancs XII. czikkének 5-dik pontjában ezek foglaltatnak : „az ősiségi viszonyok szabályozása iránti törvényben foglaltatik azon kérdés is, mennyiben kellessék a házasfelek között az ezen törvkönyv hatálya előtt kötött házasságokon alapuló jogviszonyoknak vagyonukra vonatkozólag jövendőben is íennmaradniok." Utóbbi az ősiségi viszonyokat szabályozó 1852-ki nov. 29-i nyiltparancs 11. §-a kivételesen fenntartja az osztrák polg. törvénykönyv előtt fennálló özvegyi jogot, — következő 12. §. azonban az egyik házastársnak az elhunyt házastárs hagyatékában bekövetkezett törvényes örökösödése esetében, ha az örökhagyó házastárs az oszt. polg. törvénykönyv hatálya alatt hunyt el, utóbbi szerint rendeli intéztetni az életben maradt házastárs örökösödési jogát, — végre az orsz. bir. értekezlet 19. §-a az öröklési jogot az örökhagyó halála idején fennálló törvények szerint rendeli elbíráltatni. Hogy pedig az özvegyjog az örökösödési jogczimek sorába tartozik, onnét kétségtelen, mert a férjnek holta után nyilik meg, és mert az orsz. bir. értekezlet 14—17. §-a az öröklési jogczimek közé sorozza, egyébként pedig, hogy az özvegyi jog az örökösödési jogczimek sorába tartozik, minden szakértő előtt nyilván való dolog. Az idézett törvények ennélfogva az özvegyi jogot az átalános polg. törvkönyv hatályba lépte előtt megkötött házasság idején fennálló törvények szerint rendelik megítéltetni; hanem igen is határozottan oly esetben, midőn a fórjtárs halálozása az oszt. polg. törvények alatt történt, utóbbi törvények szerint rendelik az özvegynek öröklési jogait mérlegeltetni és elbirátaltni. Erősen hiszem, hogy a magas Semmitőszék fennebbi határozata bár az ügy érdemében látszólag kellemetlen praejudiciumnak jelentkezik, az érdemben itélő forumokat a birói függetlenség erejénél fogva nem fogja a törvényes ösvényről leterelhetni. Ai Esze-Bagossy ügyhöz Biharmegyéböl. E szaklap 1865.évi 6. számában egész terjedelmében közöltetett Biharmegye büntető törvényszéke, mint delegált bíróság 4078/864. sz. a. kelt Ítélete, mely szerint 61