Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 51. szám - Ne tévesszük össze a perorvoslatokat [2. r.]

Pest, 1870. kedden július 5. 51. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. v Üebreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: Ne téveszszük össze a perorvoslatokat. — Elévülési jogeset. — Semmitőszéki határozatok. — Miu. rendelet. Ne téveszszük össze a perorvoslatokat. Külley E'^e váltófeltszéki ülnök úrtól. (Vége.) Nézetem a föntebbiek szerint az, mikép valamint azon fél, kinek biztositási végrehajtási joga ugyan van, ki azonban kielégítési végrehajtási jogát nem igazolja, kielégítési végrehajtási kérelmével egyszerűen elutasítandó, nem lévén a kért kielégitési végrehajtás helyett a nem kért biztositási végrehajtás hivatalból elrendelhető; ép ugy elvetendő azon semmiségi panasz, melyben semmiségi okok még panaszolva sincsenek, nem lévén a semmiségi panasz hivatalból felebbezéssé átalakítható. Valóban czifra törvénykezési eljárással bírnánk, ha a bíró a felek beadványaival nem bizonyos formák, hanem tetszése szerint elbánhatnék. Mily sérelmesnek mutatkozik a semmiségi panasznak íelebbezéskénti elfogadása az ellenfélre nézve, ha tekintetbe veszszük, hogy a felebbezés az 1869. évi ápril 8-án kelt igazságügy miniszteri rendelet 4. §. szerint a végrehajtást gátolja,' míg a semmiségi panasz a végrehajtást ott, hol annak különben helye van, nem akadályoztatja? És mily visszás helyzet keletkezhetik abból, ha az alsó biró a csupán semmiségi panaszazal megtámadott határozat végrehajtását az ellenfél törvényszerű kérelme folytán elrendeli, utóbb pedig a semmiségi panasznak a másodbiróság által felebbezéssé történt átalakítása folytán az első bírósági határozat végrehajtóvá lenni megszűnt? Ha a félnek felebbezési, avagy semmiségi panasz iránti joga van, ám éljen vele tetszése szerint, de a törvényes formák megtartásával. Jelentse ki határozottan, hogy melyik perorvoslattal kíván élni, s intézze a szerint ugy a kérelmet, mint az indokolást. A biró pedig vizsgálja meg egyszerűen, van-e helye a használt perorvoslatnak, s a vizsgálat eredményéhez képest adjon annak helyet, vagy vesse azt el; de n e prókátoros kodjék a félnek vélt érdekében, ne tukmáljon a félre oly perorvoslatot, melyet az határozottan és a törvényes kellékek megtartásával nem használt, mert ez által egyrészről hatáskörén túlmegy, másrészről az ellenfélennem csekély jogsérelmet ejt. Ezen elvek szerint lett nem régen egy semmiségi panasz a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék által elintézve. Egy váltóügyi biztositási végrehajtási végzés ellen, mely a végrehajtást szenvedett adós ellenében már jogerőre emelkedett, ez utóbbinak időközben csőd alákerülte I után, a perügyelő semmiségi panaszt nyújtott be, melyet i az első bíróság elfogadott, de a váltófeltörvényszék mint elkésve beadottat visszautasított. A visszautasító feltörvényszéki végzés ellen szintén semmiségi panasz emeltetvén, ez a legfőbb Ítélőszék által semmiségi okok hiányában elvettetett. Itt is az elutasító feltürvényszéki végzés ellen nem semmiségi panaszt, hanem felfolyamodást kellett volna használni, mert ezen végzés hozatala körül semmiségi okok fenn nem forogtak, ilyenek a perügyelő által nem is panaszoltattak, kinek intentiója tehát más nem lehetett, mint az elutasító feltörvényszéki végzés megmásitását, illetőleg a biztositási végrehajtási végzés ellen beadott semmiségi panasznak a másodbiróság általi elfogadását a harmadbiróságnál kieszközölni, mire azonban perügyelő alkalmas utat nem választott. Hanem azért a legfőbb ítélőszék még sem tette azt, mit a váltófeltörvényszék számtalan esetekben tenni szokott, nem vette a semmiségi panaszt az azzal élő félnek feltett intentiójához képest felfolyamodásnak, hanem vette annak, a minek a fél maga is elnevezte, kérelmét is a szerint formulázván, és csak azt vizsgálta, váljon a feltörvényszéki végzés ellen forognak-e fenn semmiségi okok; s miután ilyeneket maga a fél sem panaszolt, nem maradt egyéb hátra, mint a semmiségi panaszt mint alaptalant elvetni; noha erős hitem szerint a legfőbb itélőszéknek nem csekély önmegtagadásába kerülhetett, a feltörvényszéki végzést oly kérdésben érintetlenül hagyni, melyet ugy a volt hétszemélyes tábla több éveken át, mint a jelenlegi legfőbb ítélőszék mindig az ellenkező irányban eldöntött. így van ez helyesen. A legfőbb itélőszéknek ezen correct eljárását annyival inkább kell méltányolnunk, mert elődje a volt hétszemélyes tábla a semmiségi panasz körüli illetőségi határokat nem oly szigorúan tartotta meg, mely ugyanis nem ritkán oly egybehangzó alsó bírósági határozatokat is megsemmisített, melyeknek hozatala körül az eljárási formák megsértve nem lettek, csak azért, mivel a vitás kérdés felett más=nézetben volt, mint az alsó bíróságok. Máskép áll a dolog akkor, ha a felfolyamodás és felebbezés egymással összetévesztetnek. Ezen perorvoslatok nem lényegileg, hanem csak alakilag különböznek egymástól, a mennyiben a felfolyamodás végzések, a felebbezés vagy felebbviteli jelentés pedig ítéletek ellen használandó. Egyéb kellékei s joghatálya mindkettőnek ugyanaz, ugy, hogy szigorúan véve mindkettő csak egy és ugyanazon perorvoslatot — a felebbvitelt — képezi. A fel folyamodásnak a felebbezés?eii felcserélésénél nem a perut, hanem csak annak neve van elhibázva. Itt 51