Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 48. szám - Ellenkező birói határozatok [2. r.]

Pest, 1870 péntek június 24. 48, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Ellenkező bírói határozatok. — Legfőbb itélőszéki és Semmitőszéki határozatok. — Min. tjavaslat. Ellenkező birói határozatok. Lukich Vincze váltótörvényszéki jegyző úrtól (Aradról.) (Vége.) A viszonválaszban panaszlottak az ellenbeszédben előadottakhozi ragaszkodás után az F. alatti egyszerű másolatban csatolt levélre — minthogy az oly viszonyt, mely panaszlott atyja s második panaszlott férje közt 53. év előtt 300 frankra vonatkozik — érdekel, azt állítják, hogy az figyelembe nem vétethetik, mert eltekintve', hogy csak egyszerű másolatban van csatolva — oly tartozást érint, mely már régen elévült, s mely 300 frankról a^az 120 forintról szól, tehát 6000 forintra fel sem is rúghat, és oly feleket érdekel, ki e perben elő nem fordulnak. Atanúk kihallgatása megrendeltetett; panaszló S. J. tanúja azt vallotta, hogy H. J. által H. A. megvett borok átadása az ő jelenlétében 1868. év végével, vagy 1869. év elejével hordankint történt, az értékét a felek maguk közt kiszámították, s az 6000 ítra rúgott; hogy a pinczekulcsa panaszlónak átadva lett volna, tanú nem látta. M. S. tanúja pedig ekkép vallott: a megvett borok átadása 1869. január 1-én délután 3 órakor történt hordonkint kijelelve, a tanú nem tudja, ha váljon mi koráról volt a D. alatti szerződés keltezve, de hogy néhány nap pal élőbbről szólott, azt mondhatja. Minden hordónak az értéke meg nem határoztatott, csak általánosan mint ez a D. alatti okmányból kitűnik, ösrzeszámitásról s felülfizetésről a tanú mit sem tud. A pinczekulcsa H. A.-tói H. J.-nek átadatott. Panaszlottak tanúi s pedig 1) P. T. azt valja, hogy a pinczebért folytonosan H. A. fizette, csak az utolsó negyed évre járandót a végrehajtó bírótól kapta. 2) K. Zs. az^ vallotta, hogy H. A. a pinczekulcsoknakbirtokában folytonosan volt egész a birói lefoglalásig, hogy azokat a végrehajtás alkalmával 1869. évi január elejével átadni nem akarta. A tanú előtt H. A. azt nyilvánította, hogy ő a borokra nézve biztosítva van az által, hogy azokat H. J. egy szerződés folytán, melyben M. S. és S. J. mint tanúk szerepelnek, színleg eladta, s pedig azért, hogy más hitelezői el ne foglalhassák. 1869. jan. elejével H. A.-tól megbízattam, hogy veres s aszuboraira vevőt hozzak. 1869. január 4. 5. 6., világosan a napra nem emlékszem, a ménesi veres boraival B. B.-ét megkínálta. H. A. a borokról mindig úgy beszélt, mint sajátjáról. 3) B. B. tanú azt valja; hogy ezen év elejével, tudniillik 1869.43 akó bort vett H. A. s ez alkalommal panaszlottól megkináltatott vörös boraival. Észrevételezéskor panaszló azt adá elő, hogy S. J. és M. S. tanúi vallomásaival teljesen bebizonyította a D. alatti szerződés érvényességét. K. Zs. tanúvallomását figyelembe venni nem lehet, mert mint sensál megbízója bizalmával visszaélt. Panaszlottak viszont azt állitjják, hogy S. J és M. S. tanuk épen nem igazolták azt, hogy mely borok, mily áron adattak át, s hogy a pinczében mikép jeleitettek. S. J. nem látta a kulcsok átadását, ellenben M. S. az értéknek meghatározásáról mit sem tud. K. Zs. tanúvallomása próba erejű marad mind addig, míg panaszló be nem bizonyítja, hogy hamisan vallott. — Ezek után Az e. bir. királyi váltótörvényszék következő határozatot hozott: „Panaszló igény keresetétől el mozdíttatik, m er t tekintve, hogy panaszló s e pertárgyát képező borok eladója rokonsági viszonyban állanak egymáshoz, s hogy a I). alatti adásvevési szerződés panaszló és H. A. közt kevés napokkal azelőtt, sem hogy H. A. ellen többrendbeli végrehajtások foganatosíttattak — köttetett, igy tehát a D. alatti szerződés szigoruabb vizsgálat alá veendő s igy továbbá „a) tekintve, hogy panaszló a H. A. elleni 6000 frt követelés valódiságát s illetőleg keresetében a czimet semmivel sem mutatta ki, panaszlottak pedig tagadják, hogy panaszlónak családi érvényben álló jogos követelése volna H. A.-on, tagadják hogy az F. alatti mellékletben érintett 300 franknyi követelés, mely 53 év előtt néhai. H. A s H. J. közt létezett a D. alatti állított követeléssel ugyanazonos volna, lehetne s arra vonatkoznék, ,,b) tekintve, hogy panaszló az A. alatti jegyzőkönyv szerint a P. T. pinczéjében lévő borokból csak az 5. 6. 7. 8. 10. 11. 12. 13. 18. 19. tételek alattiakat vette át, mert csak azokon panaszló neve fehér krétával megjelelve találtatik, holott a többi igényelt hordókon jelesen a 4. 15. 17. 20. 21. 22. 26. 45. 46. 79. 23. 28. 50. 25. 27. 51. tételeken mi jel sem fordul elő, melyből következtethető volna, hogy ázok panaszló tulajdonát képezik, „c) tekintve, hogy csak az egyik tanú M. S. bizonyítja, hogy a pinczekulcsok H. A. panaszlónak 1869. évi január l-jén délután 3 órakor átadva lettek, holott a másik tanú S. J. a kulcsok átadásáról mit sem tud. „d) tekintve végre, hogy K. Zs. tanú azt valja: hogy H. A. neki mint stnsálnak a történt foglalás után másod vagy harmad napon azt mondá, hogy ő a kulcsoknak végrehajtás foganatosításakor birtokában volt, hogy ő már most mitől sem tart, mert a borok egy részét H. J. színleg eladta, hitelezői részéről azokra nézve biztosítva van. (1869. nov. 18. — 523. sz. a.) A magyar kir. váltófeltörvényszék azelsö bírósági végzést megváltoztatva panaszlónak a pótesküt arra, hogy az A. alatti jegyzőkönyvben a 4. 6. 7. 8. 15. |f Melléklet: a „Reform" politikai lap elöfl. programja. 48