Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 36. szám - Az első folyamodási biróságok szervezési javaslata [3. r.]

Pest 1870 kedden május 10. 30, szám. Tizenkettedik é V f oly a ni. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Az első folyamodási bíróságok szervezési javaslata. — Semmitőszéki határozatok. — Birósági tjavaslat. Az első folyamodási bíróságok szervezési javaslata. III. A biiósá^i rendszernek, — ezt a mai kor szabadelvű kifejlődöttségének, jogi haladásának értelmében véve, — egy másik főalapelvét képezi: hegy a törvénykezés — bíráskodási hatóság — minden idegen elemtől elkülönittessék; vagyis a szokásos közönséges kifejezésként, hogy a bíráskodás (juridicum) a politikai közigazgatástól (politikumtól) elválasztassék; és ennek megfelelóleg azon további irányelv: hogy a bírói hatóság teljessége biztosíttassák; azaz, hogy a bíróságokon kívül más állami közegekre semmisem ruháztassék, mi a biráskodás, a szorosan vett törvénykezés körébe tartozik. Ezen két együttesen vett alapelv a polgári szabadságnak, a népjogoknak legfőbb biztosítékai közé tartoznak. Mert a népjog és szabadság biztosítása főkép abban rejlik, hogy az, mi jog, biztosítva legyen, hogy t. i. az minden körülmények közt érvényesíttethessék. — Ez pedig csak akkor biztosított, ha a bíráskodó közegek függetlenek, azaz minden politikai befolyástól mentek; mi nem lehető, ha politikai közigazgatással felruházott közegek által gyakoroltatván ezek, mint ilyenek a politikai hatalom közegéül is szolgálnak, mint nem lehető akkor sem, ha a jogérvényesítés — a biráskodás — bizonyos nemei nem bírói közegeknél hagyatnak, mert ekkor a jogkiszolgáltatás ismét már a jogtól különböző érdekeknek alárendelt elemekre bizatik. És ez a mily kiváló fontosságú biztosíték a szabadságra, polgárira úgy, mint politikaira, s átalában az összes jogbiztosságra; épen oly kevéssé kedvező a hatalom önző érdekeire; a mennyiben nevezetes hatáskörtől megfosztatik, melyben befolyását gyakorolhatná, melyben hatalma terjesztésére kész eszközöket találhatna; és a mennyiben a hatalomra nézve nem mindig kívánatos, hogy az mi jog s igazság érvényesítessék, érdekei igen sokszor ellenkezőleg irányulván. Azért is a közhatalom rendszerint arra törekedett, hogy ezen elvek: az elválasztás,sbirósági teljesség, minél kisebb mértékben valósittassanak, illetőleg minél jobban gyöngittessenek. Innen van, mikép Francziaországban, hol a birói hatáskörnek minden idegen elemtóli elkülönítése tökéletesen keresztül van vive, úgy, hogy e részben a franczia jogrendszer mintául szolgálhat, — másrészt a törvényhozás, a közhatalom közvetett vagy közvetlen nyomása folytán, még mindig nem emelkedhetett odáig, hogy a birói hatáskörnek, miodent megszerezhetett volna, mi birói vagyis jogszolgáltatási ügyet képez. Innen van, mikép a Német államokban, az utóbbi 4— 5 évtized alatt úgyszólván folytonos küzdelem tárgyai azon szabadelvű törekvések, melyek az elkülönítés keresztülvitelére irányoztatnak, anélkül, hogy a hatalom befolyása ellenében még máig is nagy sikert nyerhetének. Magyarországban egyrészt a földesúri hatóság, másrészt a hűbériségre fektetett, csak az aristocratiát képviselte municipium, egyaránt hathatósan közreműködött, hogy a politikum és juridicum egybeolvasztva gyakoroltassék, hogy ezen különböző elemek el ne különittethessenek, mi a közhatalom őnkényszerű érdekeinek is legjobban felelt meg. Magán is hordta municipális igazságszolgáltatásunk ezen keverék rendszernek nyomait, a politikai é9 kaszt befolyás által előidézett részrehajlóság, függőség, önállást nélkülöző alárendeltség folytonos kifejezéseiben — melyek a hatalom ellenében felsőbb fórumainkon is mindennapiak voltak. Nem is csuda. A politikai közigazgatásnak a bíráskodással egy kezekben való összehalmozása, mindazon jogi veszélyeknek természetes forrása. Mert a mellett, hogy ily ellentétes természetű ügy halmozottság, a kezelésben egyik vagy másik ügynek elhanyagolására vezet; az nem is igen levén várható, hogy ugyanazon egyén mindenik szakban hason képzettséggel, s kellő tapasztalattal bírhasson; azonfelől a politikai irány túlnyomó kifejlődése — az itt, mi aggasztó lehet. Mert a közigazgatás a czélszerűség, helyesség, politikai alkalmazkodás tekinteteiből indulván ki, a jogszolgáltatás pedig szigorúan a jog érdekeit keresvén; ezen ellentét átalános tapasztalat szerint csak az által egyenlittetik ki,hogy az illető közegek túlnyomólag a politikai irányt tartják meg, s azt követik a jogszolgáltatásban is. Innen az, hogy ily közegek a politikai befolyásoknak nagy mérvben ki vannak téve; hogy a politikai pártoktól magukat nem emancipálhatják; s főleg, hogy a politikai hatalom, a kormány közegei gyanánt tekintik magukat, annak érdekeit tartják mindenekfelett szem előtt, mit természetesen ily közegek közhivatali alárendeltsége s kormánytóli közvetlen, egyenes függése is elkerülhetlenné tesz. Mindez pedig a jog alárendeltségét eredményezi, a jogveszélyezését vonja maga után. Es erre nézve nem tesz különbséget, akár a törvénykezés a közigazgatással ugyanazon közegeknél összekapcsoltatassék —mi az elkülönítés elvével ellenkezik; akár a birói hatóság köréből bizonyos jog ügyek elvonattassanak — mi a birói hatóság teljességét rontja le. — Mert mindenik eljárás az igazságszolgáltatástól idegen elemeknek nyit tért, és mindenike a politikai hatalom befolyásának gyakorolhatására nyújt alkalmat. 36