Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)
1869 / 90. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 4. r.
Pest, 1869. kedden novcm. 16. 90. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Dcbreczeni és eperjesi ügyvédegylct közlönye. Tartalom: Upbb észrevételek a polg perrendtartásra. — Sommitöszéki határozatok. — Min. rendelet. Ujabl. si revételek a polg. perrendtartásra.*) Mihajlovics Miklós urlól. IV. 390. §. szerint azon esetben, ha — miként a törvény hibásan mondja — a lefoglalt kötelezvény be van keblezve — hibásan mondom, mert sem a kötelezvény, sem a követelés, hanem a zálogjog kebleztethetik be a jelzálog felülkeblezését a kiküldött hivatalból eszközli. Ezen szabályra nézve két észrevételem van; az 1-ső vonatkozik a felülkeblezésre, a 2-ik pedig annak a kiküldött általi hivatalbóli eszközlésére. Az 1-sőre nézve észrevételem következő. Azon jog, melyet a végrehajtató valamely betáblázás által, vagy is jelzálogilag biztosított követelésre nyer, kétféle. Ha a végrehajtató részére a végrehajtatottnak jelzálogilag biztosított követelése oly czélból vétetik foglalás alá, hogy árverés utján eladassék, akkor a végrehajtatónak arra van szüksége, hogy saját követelése erejéig azon követelésre a zálogjog bekebeleztessék, és az ilyen bekebelezés felülkeblezésnek ; n felülkeblezett zálogjog pedig alzálogjognak neveztetik. Például A) tartozik B-nek 1000 fttal, és ezen összeg biztosításául A-nak birtokára van B) javára a zálogjog bekebelezve ; de B) tartozik C) nek szintén 1000 fttal, C) B)-nek A) elleni követelésére intézi a végrehajtást; nem kívánja azonban, hogy az tulajdonjogiing neki engedtessék át, hanem kívánja és pedig már a végrehajtási kérvényben, hogy adósának fentebbi követelé«e lefoglaltatván árverés utján eladassék, és ő a vételárból elégitessék ki; egyelőre azonban, nehogy B) azon követelést más valakinek adja át zálogba, vagy eladja, a zálogjog követelése biztosításául bekebleztessék. A bíróság, ha kérvényének helyt ád, a végrehajtási végzésben épen úgy, mint azt a 359. §. az ingatlanok lefoglalása esetében rendeli, a végzés — helyesebben — zálogjog bekebelezését tartozik elrendelni ; az ilyen bekeblezés — mint mondám — íelülkeblezésnek, és a zálogjog, melyet C) ily felülkeblezés által nyert, alzálogjognak neveztetik. Lássunk most egy másik példát: A) tartozik B)-nek 1000fttal,mi A) -nak ingatlan vagyonára jelzálogilag van biztosítva, de B) tartozik C)-nek szintén 1000 frtlal. Ha most C) a végrehajtási folyamodványban kinyilatkoztatja, — mert hiszen a 348. §. b) alatti pontja szerint tartozik a végrehajtás tárgyát és minőségét kijelölni, — hogy B) nek mint adósának követelését tulajdonjoggal fogja követelé*) Többi tiszt, dolgozótársainkat szives elnézésre kérjük, hogy a nagy tárgyhalmaz miatt becses értekezéseik közlésével kissé késedelmeskednünk kell. S z e r k. j jének égésben vagy részbeni kielégítéséül elfogadni, akkor a végrehajtást elrendelő bíró a végrehajtató C) tulajdonjogának B)-nek betáblázott zálogjoggal biztosított követelésére leendő bekeblezését a perrendt. 387. §-a vagylagos szövege értelmében elrendelni tartozik; és az ilyen bekeblezés nem íelülkeblezésnek, hanem a követelés tulajdonjogi átruházásának neveztetik, melyről a t. k. törvény 58. és 68. §§-ban említést tesz. A két eset, vagy is a zálogjognak valamely jelzálogilag biztosított követelésre felülkeblezése és ezen követelésnek tulajdonjogilag másra átruházása között, nem csak telekkönyvi műszói, hanem lényeges jogi különbség is létezik. Ugyan is az első esetben, midőn t. i. a végrehrjtatónak C) nek részére B)-nek A) elleni követelésére csak zálogjog bekeblezve, vagyis felülkeblezve van, C) B) nek követelését végrehajtási árverés utján eladatván a vételárból elégíttetik ki; a követelés vevője pedig B)-nek A) elleni jogaiba lép úgy, hogy a vevő, ha A)-nak B) részére betáblázással terhelt ingatlan vagyonából B)-nek követelése erejéig ki nem elégíttetik, A nak egyéb vagyonához is nyúlhat, mit C) azon esetben, ha követelése B) követelésének, vagy ha alzálogjoga alapján nem B) követelésének, hanem A) ingatlan zálogjoggal terhelt vagyonának eladása utján kívánna kielégíttetni, — az ingatlannak vételárából ki nem telnék, nem tehetne A) ellenében; mert C) a felülkeblezés által B)-nek mint A) hitelezőjének jogaiba csak annyiban lép, a mennyiben B)-nek A) elleuébeni zálogjoga terjed, vagyis C) B)-nek csak zálogjogába lép. És igy azon összeget, mely B) elárverezett követelésének vagy A) ingatlan vagyonának vételárából ki nem került, csak B) nem pedig A) ellen személyes jognál fogva, amannak egyéb vagyonából követelheti. Ellenben a második esetben, ha Bj-nek A) elleni követelése C)-re tulajdonjogilag ruháztatik át, C) B>nek nem csak A) elleni zálogjogába, hanem személyes jogaiba is lép, vagy is B)-nek engedményesévé válik épen ugy, mint az első esetben B) követelésének vevője, és épen úgy mint ez utóbbi A) nak egyéb vagyonához is nyúlhat. Hogy tehát a két eset között lényeges a különbség, mutatják az imént érintett jogi következmények. A fe I ü I k e blez é s n e k bírói kiküldött által hivatalbóli kieszközlésére nézve észrevételem ez: A telekk. törvény 60. § a szerint hivatalból sem a bíróság, sem pedig, és annál kevésbbé a bírói kiküldött, sem a bekeblezés^ sem a felülkebiezést, sem előjegyzést hivatalból nem eszközölheti. Igaz ugyan, hogy: lex posteriorderogat prióri, s i;_>y aperrendtártási, mint későbbi törvény — nóha nem tartozik keretébe — a telekk. törvényen vál-