Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)
1869 / 86. szám
Pest, 1869. kedden novem. 2. 86. szám, Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A debreczeni ügyvéd-egylet észrevételei. — Indítványok. — Buda-pesti ügyvéd-egylet sat. — Semmitőszéki határozatok. A debreczeni ügyvéd-egylet észrevételei „a büntető törvényre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésekről11 szóló törvényjavaslatra. Azon törvényjavaslat, mely „A büntető törvényre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésekről" szól, ideiglenes jellemű s igy azon kívánalmak szerint, melyek egy codex — vagy egy eodexnek kiszakított, de azzal szerves összefüggésben levő része iránt jogosultak lennének: nem birálh itó. így tekintetvén általunk ama törvényjavaslat: nem kerestük, hogy melyek lehettek volna még azon intézkedések, melyek abba eszmerok'mságnál fogva felvételt kívánhatnának, meglévén győződve arról, hogy a rendszeres büntető törvénykönyv már nemsokara meg fog alkottatni. E né/etből kiindulva, az érdekelt törvényjavaslatra vonatkozólag csak is a következő észrevételeink vannak: A javaslat 7-ik §-ában a vérdíj eltöröltetik. Ez intézkedést, minta mai kor jogfogalmának megfelelőt, helyeseljük. Azonban óhajtanok, hogy a vérdíj helyett az 1843 iki büntető javaslat 127. 128. § aiban foglalt intézkedés, mely szerint a megöltnek há'ragyottai még azon veszteségre nézve is karpÓLolandók, melyet azok a megöltnek halála miatt szenvednek, a törvényjavaslatba egyidejűleg befoglaltassek. A8ik§. a kisebb hatalmaskodást átalában büntető eljátás útjára tartozó vétségnek nyilvánítja.Minthogy azonban a kisebb hatalmaskodás némely esetei a kifejlett gyakorlat folytán is, ós szerin'ünk helyesen, polgári uton szoktak orvosoltatni: óh íjtásunk az volna, hogy a kisebb hatalmaskodás azon esetei, melyek büntető eljárás alá vonandúk, miuősittessenek, tehát elszámláltassanak. A9ik §. a becsületsértések megtorlásáról intézkedvén, a b csületsértést mint kihágást jelöli meg, s annak bitájául azon bíróságot, vagy hatósági közeget rendeli, mely a kihágásokra nézve eddig illetékes volt. A mint helyeseljük egyfelől azt, hogy a becsületsértés oda, a hová helyes jogfogalmak szerint tartozik : a büntető eljárás útjára utaltatik, ugy másfelől egyáialaban nem látjuk helyednek azt, hogy a becsületsértés csak kihágásnak jelöltessék; m^-rt a becsület az embernek legdrágább kincse, s a becstelenkedö ez okból csupán kihagónak nem tekintethetik, és nagyon szükséges, hogy annak cselekvénye legalább mint vétség büntettessék; nem látjuk czélra vezetőnek azt sem, hogy a becsületsértés eseteinek bírája: az egyes bíró vagy épen valamely hatósági személy, tehát nem is rendes bíró legyen, mert a becsületsértés teljesen bir azon fontossággal, mely megérdemli, hooy a felett valódi szakértő rendes bíró, sőt épen társas bíróság, tehát a törvényszék bíráskodjék. Végül azon óhajtásunkat fejezzük ki: vajha eme törvényjavaslatnak törvényerőre emelésével egyidejűleg egy, a kor színvonalán álló cselédrendszer is életbeléptetnék. Kelt Debreczenben, az ügy védegyletnek 1869. évi október hó 24-én tartott rendkívüli közgyűléséből. *) Simon ff y Samu, elnök. Kovács Sándor, titkár Indítványok. A debreczeni ügyvédegylethez, ennek titkára Kovács Sándor által. (Folytatás.) Azt is lehetne felhozni, hogy: valamely ház bizonyos hányadrészének eladása esetében az egész haz adassék bérbe s a bérpénz illető részét a vevő élvezze.De egy az, hotfy erről a törvény Dem rendelkezik s másként nem is *) Elveinket sokkal többre becsülvén mint bármely más tekinteteket, kénytelenek vagyunk az itt közlött észrevételekre némely megjegyzéseket tenni. — Mindenekelőtt nem tarthatjuk czélszerünek, s a haladás ügyére üdvösnek, ha az egyletek az általuk képviselt ügyek megvitatását, s eredményei közhutározatokban nyilvánuló kifejezését, úgyszólván az utolsó perezre hagyják, mert ez hatályukat, ha meg nem semmisiti, legalább lehető legcsekélyebb mértékre szállítja. — De azt is eredményezi, hogy a tárgyak, bármily fontosak is, felületesen, kimeritett alaposság nélkül intéztetnek el. — Sajnálattal tapasztaltuk ezt a tiszt, debreczeni ügyvéd egylet mindezen most közlött, mind azon észrevételeinél, melyeket lapunk előbbi számában — bár hibánkon kivül ijjen későn, részben utólagosan — a birói felelősség tárgyában közöltünk. — Utóbbira uézve a legfőbb elvi kiindulási pontok, melyektől függ lényegileg e tárgynál a valódi szabadelvű reform valósítása, p. o. a külön fegyelmi hatóság intézménye, a miniszter s államügyészség omnipotentiaja stb. stb., melyekre már a nyár folytán felhívtuk szakértőink ügyeimét, az egylet nyilatkozatában, vagy teljesen mellőztettek, vagy kimeritö alaposság nélkül tárgyaltattak. — A büntető jogi intézk edések tekintetéből pedig, valódi sajnálkozásunkra, elégségesnek találtatott a puszta remény kifejezése, a bünt, codex alkotása iránt, a helyett, hogy egész erélylyel kifejeztetett volna azon minden szakférfiú s minden szabadelvű honfi megbotránkozása, mikép a parlamentáris kormánynak 3-ik évében is még mindig csak holmi foltozgatásokról, apró palliativ szerekről van szó, — melyek csak a jelen kormányzat első évében lebetének indokolhatók — a helyett, hogy a népnek — annyira mindennap veszélyezejt élet- s személybiztonsági érdekeiben már teljes büntető codex, bűnvádi eljárási és juryrendszer nyújtatnék ; tehát ne csak igértetnék, hanem azzal már el is láttatnék. S z e r k.
